2019. szeptember 21. szombat
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

A kör bezárult

A belgrádi tavasz ötödik napja

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A belgrádi tavasz ötödik napja
Branivoje Milinović búcsúztatása

A Magyar Televízió Panoráma című külpolitikai műsorának forgatócsoportjával indulunk Belgrádba. Már két napja nem vol­tam a fővárosban, főleg azért, mert időközben itthon is zajlottak az események.

Őszintén szórva előző este vegyes érzelmekkel néztem a szerb parlamentereket, amint a nemzeti megbékélés eufóriájá­ban egymás kezét szorongatták a tüntető egyetemisták előtt. Vajon mi lelte őket, hogy ilyen szépen megbékéltek egymással? Valószínűleg Jović államfő ijesztett rájuk a rendkívüli állapottal.

11 óra, a Terazijen

Őszintén szólva jólesik ismét forgatni.

Az egyetemisták rendíthetetlen nyugalommal tüntetnek. És közben énekelnek, rádiót hallgatnak, szónokolnák. Megkérdezem az egyik bámészkodót:

– Nincs ebben ellentmondás, az ellenzék és a hatalom tegnap kiegyezett, eleget tettek a tüntetők majdnem minden követelésé­nek?

– Ez mind nagyon jó, de addig maradunk itt, amíg az összes követelésünket nem teljesítik.

– Mit gondol, a belügyminiszternek le kellene mondania? – kérdezem az egyik középkorú urat.

– Azt nem tudom, de ha én a helyében lennék, már rég megtettem volna.

A Terazijen a helyzet tehát változatlan, menjünk a belgrádi újtemetőbe.

12 óra, belgrádi újtemető

Többezer fiatal a temető bejáratánál. Kezükben fehér szekfű. Branivoje Milinovićot búcsúztatják. A rendőrgolyó ártatlan áldoza­tát. A szakma kegyetlen, ilyenkor is filmezni kell. Az egyik megrendült fiatal oda is veti: „Ez nem labdarúgó meccs, ott filmezzenek, ne itt!”. Igaza van, és szégyellem is magam, dehát egy tüntetés áldozatának a halála, bármilyen kegyetlenül is hangzik, már nemcsak magánügy. A gyászolók közül egy kosovói szerb fiatalember nyilatkozik:

– Ez ennek a vörös bandának a műve, a szerb ifjúság vérét ontották – hát ilyen az ő demokráciájuk. Én Kosovóról szárma­zom, ez a garnitúra a mi nyomorunkat használta ki, hogy hatalomra kerüljön. De mondok én magának valamit, senki nem lett olyan rosszat azzal a néppel lent, mint éppen ezek. És most már azt sem hiszem el, ami Pakracban történt. Ne higgye, hogy a szerb nép bolsevik és mindenkinek az ellensége. Mindezt ez a vörös banda tette velünk.

A politika belopta magát a temető szomorú méltóságába.

14 óra, Nemzetközi Sajtóközpont

Itt állunk lesben, mert innen az egész Köztársaság teret be lehet venni a kamerával. „Lesz itt valami?” – kérdezi fél három körül Kalmár Gyuri. Tudniillik a téren még alig van valaki. Háromra azonban már megtelik a Szabadság tér (a tüntetők erre akarják változtatni a nevét). Hatalmas üdvrivalgás – megjelent Vuk. Majd gyászszertartás a két áldozat emlékére. Ismét Vuk: „Átkozott legyen az, aki a parancsot kiadta a lövöldözésre!”. A tömeg válaszol: „Slobo-Szaddám”. Vuk tovább beszél, és felhangzik az, ami még csak tegnap elképzelhetetlen volt: „Tartóztassátok le Slobodant!”. És ezt egész Szerbia hallotta! Hiszen közvetítette a televízió.

Egy elegáns úriember, nem akarván hinni a fülének, az ablaktól felém fordul:

– Uram, hogy ezt én megérhettem!

– Hát, elég nagy fordulat – mondom, csitítgatásnak szánva.

– Csak azt sajnálom, hogy a szüleim ezt nem láthatták – folytatja rendületlenül az elegáns úr.

A kör bezárult.

15 óra 30 perc, a Lónál

Lesietünk a térre, hogy megkérdezzünk néhány embert: na, ehhez mit szól. Először egy ügyvéd válaszol.

– Uram, itt Szerbiában a demokrácia még gyerekcipőben jár – ez még csak a kezdet.

– Ha most tartanák a választásokat, a szocialisták biztos vereséget szenvednének – mondja egy szakállas fiatal.

A riporter számára az igazi fogás az lenne, ha Vukot tudná most megszólaltatni. Ez szinte lehetetlennek tűnik, hiszen életében először – háromnapi börtön után – szólhat az egész nemzethez. Egyetlenegy lehetőség van, ha odavergődünk a tribünhöz, és valahogy odahívjuk. A kamera bűvös hatására megnyílik az út. Ott szorongunk a tribün alatt, felettünk az ellenzéki vezetők. Meglátom Rade Radovanovićot, a belgrádi RTV független szakszervezetének egyik vezetőjét.

– Rade, a Magyar Televízió forgatócsoportjával vagyok itt, ide tudnád hívni Vukot egy pillanatra?

– Várj, majd megmondom neki.

Pár perc múlva int, hogy minden rendben van. Az egyik felszólalása után Vuk odafordul Radehoz, ez utóbbi pedig felénk irányítja.

– Vuk, ez a mi emberünk, őt is kidobták a tévéből, most a magyar tévének forgat.

A bozontos hajú pártvezér leguggol hozzánk – csak így kerülhet mikrofonközelbe.

– Drašković úr, mi következik most, az elkövetkező hetekben?

– Pontosan nem tudom, de hogy a demokráciának már nem lehet útját állni, az biztos – kiabálja, túlharsogva a mellettünk bömbölő hangszórókat.

Tovább már nem írom le az interjút, hiszen lement már a Panorámában. A rögtönzött beszélgetés végén egy hölgy jön oda Vukhoz.

Vuk, csak üdvözölni szeretném. Pavle pátriárkával el akartunk menni kiszabadítani önt.

– Köszönöm – mondja Drašković, és kezet csókol a hölgynek. Majd megfordul és ismét a mikrofon elé lép.

Tavasz van. Szerbiában is.

1991. március 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább