Ma Miksa, Rezső, Edvin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
Boszorkányperek Németországban
A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >
Budapesti fotók a harmincas évekből
Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >
Boszorkányper Magyarországon
A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)
MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 évesnél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >
Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal
Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >
Kormányrendelet
Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >
Budapest, 1936
A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >
A porcelán unikornis
A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >
A magyarok hullottak, mint a legyek
Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >
Így kezdődött...
Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >
A kör bezárult
A belgrádi tavasz ötödik napja
Bódis Gábor
A Magyar Televízió Panoráma című külpolitikai műsorának forgatócsoportjával indulunk Belgrádba. Már két napja nem voltam a fővárosban, főleg azért, mert időközben itthon is zajlottak az események.
Őszintén szórva előző este vegyes érzelmekkel néztem a szerb parlamentereket, amint a nemzeti megbékélés eufóriájában egymás kezét szorongatták a tüntető egyetemisták előtt. Vajon mi lelte őket, hogy ilyen szépen megbékéltek egymással? Valószínűleg Jović államfő ijesztett rájuk a rendkívüli állapottal.
11 óra, a Terazijen
Őszintén szólva jólesik ismét forgatni.
Az egyetemisták rendíthetetlen nyugalommal tüntetnek. És közben énekelnek, rádiót hallgatnak, szónokolnák. Megkérdezem az egyik bámészkodót:
– Nincs ebben ellentmondás, az ellenzék és a hatalom tegnap kiegyezett, eleget tettek a tüntetők majdnem minden követelésének?
– Ez mind nagyon jó, de addig maradunk itt, amíg az összes követelésünket nem teljesítik.
– Mit gondol, a belügyminiszternek le kellene mondania? – kérdezem az egyik középkorú urat.
– Azt nem tudom, de ha én a helyében lennék, már rég megtettem volna.
A Terazijen a helyzet tehát változatlan, menjünk a belgrádi újtemetőbe.
12 óra, belgrádi újtemető
Többezer fiatal a temető bejáratánál. Kezükben fehér szekfű. Branivoje Milinovićot búcsúztatják. A rendőrgolyó ártatlan áldozatát. A szakma kegyetlen, ilyenkor is filmezni kell. Az egyik megrendült fiatal oda is veti: „Ez nem labdarúgó meccs, ott filmezzenek, ne itt!”. Igaza van, és szégyellem is magam, dehát egy tüntetés áldozatának a halála, bármilyen kegyetlenül is hangzik, már nemcsak magánügy. A gyászolók közül egy kosovói szerb fiatalember nyilatkozik:
– Ez ennek a vörös bandának a műve, a szerb ifjúság vérét ontották – hát ilyen az ő demokráciájuk. Én Kosovóról származom, ez a garnitúra a mi nyomorunkat használta ki, hogy hatalomra kerüljön. De mondok én magának valamit, senki nem lett olyan rosszat azzal a néppel lent, mint éppen ezek. És most már azt sem hiszem el, ami Pakracban történt. Ne higgye, hogy a szerb nép bolsevik és mindenkinek az ellensége. Mindezt ez a vörös banda tette velünk.
A politika belopta magát a temető szomorú méltóságába.
14 óra, Nemzetközi Sajtóközpont
Itt állunk lesben, mert innen az egész Köztársaság teret be lehet venni a kamerával. „Lesz itt valami?” – kérdezi fél három körül Kalmár Gyuri. Tudniillik a téren még alig van valaki. Háromra azonban már megtelik a Szabadság tér (a tüntetők erre akarják változtatni a nevét). Hatalmas üdvrivalgás – megjelent Vuk. Majd gyászszertartás a két áldozat emlékére. Ismét Vuk: „Átkozott legyen az, aki a parancsot kiadta a lövöldözésre!”. A tömeg válaszol: „Slobo-Szaddám”. Vuk tovább beszél, és felhangzik az, ami még csak tegnap elképzelhetetlen volt: „Tartóztassátok le Slobodant!”. És ezt egész Szerbia hallotta! Hiszen közvetítette a televízió.
Egy elegáns úriember, nem akarván hinni a fülének, az ablaktól felém fordul:
– Uram, hogy ezt én megérhettem!
– Hát, elég nagy fordulat – mondom, csitítgatásnak szánva.
– Csak azt sajnálom, hogy a szüleim ezt nem láthatták – folytatja rendületlenül az elegáns úr.
A kör bezárult.
15 óra 30 perc, a Lónál
Lesietünk a térre, hogy megkérdezzünk néhány embert: na, ehhez mit szól. Először egy ügyvéd válaszol.
– Uram, itt Szerbiában a demokrácia még gyerekcipőben jár – ez még csak a kezdet.
– Ha most tartanák a választásokat, a szocialisták biztos vereséget szenvednének – mondja egy szakállas fiatal.
A riporter számára az igazi fogás az lenne, ha Vukot tudná most megszólaltatni. Ez szinte lehetetlennek tűnik, hiszen életében először – háromnapi börtön után – szólhat az egész nemzethez. Egyetlenegy lehetőség van, ha odavergődünk a tribünhöz, és valahogy odahívjuk. A kamera bűvös hatására megnyílik az út. Ott szorongunk a tribün alatt, felettünk az ellenzéki vezetők. Meglátom Rade Radovanovićot, a belgrádi RTV független szakszervezetének egyik vezetőjét.
– Rade, a Magyar Televízió forgatócsoportjával vagyok itt, ide tudnád hívni Vukot egy pillanatra?
– Várj, majd megmondom neki.
Pár perc múlva int, hogy minden rendben van. Az egyik felszólalása után Vuk odafordul Radehoz, ez utóbbi pedig felénk irányítja.
– Vuk, ez a mi emberünk, őt is kidobták a tévéből, most a magyar tévének forgat.
A bozontos hajú pártvezér leguggol hozzánk – csak így kerülhet mikrofonközelbe.
– Drašković úr, mi következik most, az elkövetkező hetekben?
– Pontosan nem tudom, de hogy a demokráciának már nem lehet útját állni, az biztos – kiabálja, túlharsogva a mellettünk bömbölő hangszórókat.
Tovább már nem írom le az interjút, hiszen lement már a Panorámában. A rögtönzött beszélgetés végén egy hölgy jön oda Vukhoz.
Vuk, csak üdvözölni szeretném. Pavle pátriárkával el akartunk menni kiszabadítani önt.
– Köszönöm – mondja Drašković, és kezet csókol a hölgynek. Majd megfordul és ismét a mikrofon elé lép.
Tavasz van. Szerbiában is.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A márciusi ifjak
Az etnikai és vallási különbségek szemükben semmit sem számítottak. Valamennyien polgárnak, éspedig egyszerre magyar és világpolgárnak >
Találkozás Mengelével Auschwitzban – egy hiteles szemtanú
A The Times páratlan kortörténeti dokumentumnak minősíti azt a naplót, amelynek legfontosabb részét Auschwitzban, titokban írt >
A második világháborút a zsidógyűlölet okozta
Yehuda Bauer, aki egyben a Yad Vashem tudományos tanácsadója, élesen bírálja, hogy Közép- és Kelet-Európában kiforgatják >
Puskás fizette a szurkolókat
– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >
Ezen a napon
63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >
A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)
Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >
Június 28. Versailles
Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >
Az „anyások” közutálat tárgyai lettek
1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >
„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom
Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >
Az igazi Wass Albert
Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >
A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni
„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >
Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana
Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >