2019. július 22. hétfő
Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Feljegyzés Mészöly Miklós születésnapjára

Bányai János
Bányai János
Feljegyzés Mészöly Miklós születésnapjára
Mészöly Miklós a dolgozószobájában (Kertész Dániel fotója)

Mondjuk, száz év múlva… Vagy valamely rákövetkező században azzal lehet majd kezdeni az esti mesét, hogy Volt egyszer egy Közép-Európában egy író…

Akkor is majd hozzá lehet tenni, hogy az üveghegyen innen és túl. Úgy hívták, hogy Mészöly Miklós. S talán abban a században is akad majd valaki, egy akkori filosz, aki bizonyítékokat keres és utánajár, ki volt ez az író Közép-Európában, ha volt, akit Mészöly Miklósnak szólítottak, amikor a könyveiről beszéltek. S aki éppen most hetvenéves. Meglepődik majd a jövő száza­dok filosza, hogy az író, aki most hetvenéves, s akit akkor is még mesébe szőnek (irodalomtörténeti meg hasonló mesékbe szövik a nevét), meg sem született. Mert nem talál rá bizonyítékot. Mindent felforgat, a számítógépben sem bízik meg, személyesen jár utána, s mégsem talál rá bizonyítékot. S mint minden filosz, bizonyíték nélkül, félreteszi a mesét. Mert amire nincs tárgyi bizonyíték, anyakönyvi kivonat vagy valami hasonló, az legfeljebb mese, legenda, hitvallás. Esti mese. Amilyen sok minden más mellett ez a Közép-Európa is. A tudatlan ősök mítosza. Oda tartozik ennek a mítosznak egykor legjobb ismerője is, az az író, akit Mészöly Miklósnak szólítanak, s a képzelődésről le nem mondó mesemondók mesébe szőnek. A jövő századok ténytisztelő filosza megbocsátó mosollyal legyint: legyen a mesemondóknak préda, a tények úgyis másképp beszélnek, s csak a tényeknek van hitele. Minden más csak mesemondás.

A jövőből most egy lépés a múltba. Őszinte és baráti elismerés az akkori (és mai) filosznak. Ő is a tényeket tiszteli, s neki van igaza.

Sok-sok évvel ezelőtt történt, hogy Mészöly Miklós, a jövő századok filoszának gondja, Újvidéken járt, és tiszte­letére irodalmi estet rendeztek az akkori Ifjúsági Tribünön. Az esten alapos, ténytisztelő, körültekintő bevezető hang­zott el Mészöly pályakezdéséről és irodalmi jelentőségéről. Nem is sikeredett túl hosszúra. Szép számban jöttünk össze az estre, a közönség. Jó volt átérezni, hogy a Tribün közönsége elfogadja Mészölyt, ismeri írói eredmé­nyeit, odafigyel munkásságára, olvasta is talán. Ezt az áradó közvetlenséget és osztatlan érdeklődést az odafi­gyelés csendjében az író is észlelhette. Okosan, bölcsen beszélt irodalmi nézeteiről, világlátásáról, még tán Közép-Európából is, az elbeszélés örömeiről és gondjairól. Rit­kán megélt irodalmi est volt ez, mert ritkán illik így össze bevezető, író, közönség.

Volt a – nem győzőm hangoztatni – nagyon alapos tárgyismeretről tanúskodó bevezetőnek egy finoman szel­lemes megfigyelése te, miszerint Mészöly Miklós első írásait Molnár Miklós álnéven írta, ezzel is jelezve, milyen szigorúan bánik saját írásaival. A zsengéket, az első elbeszélést – ez is egy téma, az első elbeszélés, például Ottliknak te van ilyen első elbeszélése –, ha már közölte, mindenképpen – önkritikusan? – rejtőzködve, álnéven tette. Jó, ez így van, bár lehet, hogy nem is volt (nincs is) szégyelnivalója az írónak fiatalkori írása miatt, az első elbeszélés miatt, gondolhatta a közönség, és büszkélked­hetett is, hogy a bevezető szerzője, vidéken, milyen kiváló adat- és tényfeltáró filoszi munkát végzett. Mindannyiunk becsületére. Ráfér ennyi sikerélmény a vidék közönségé­re. Lám, itt még irodalmi estre te eljárnak szép számban. S ezenkívül tudnak is (valamit).

A dolog ennyiben maradhatott volna, csendesen, sze­rényen. De Mészöly helyreigazítást kért, mondván, nem a Molnár, a Mészöly az álnév. A helyreigazítás annyira szerényen hangzott, hogy a közönségnek fel sem tűnt. El volt foglalva a büszkélkedésével. És neki volt igaza. Azért meghallotta, amit az író mondott. Az első írása polgári nevén jelent meg, s dehogy volt önkritikus, mint minden fiatal író, ő is azt hitte, hogy… Csak később változtatott nevet amikor már jól tudta, hogy dehogy… Mert a kételyek csak később születnek, s akkor sem mindig. Van, aki – a boldog író – egyszerűen kihagyja a kételyeket. De ha megjönnek, a név sem maradhat érintetlenül. Akit kételyek gyötörnek, csak küszködik akár a nevét is elhagyja.

Igaza van tehát a bevezető illusztris szerzőjének. Csak éppen minden fordítva történt.

Már nem tudom, hogy mikor tartották ezt az irodalmi estet az Ifjúsági Tribünön. Az évek elmosódnak, csak valami nehezen ellenőrizhető „globális” kép marad meg az emlékezetben. Ez a név körüli kis történet a hozzá tartozó viszonylagossággal, azzal az éltető homályosság­gal, amivel az irodalmi (életrajzi és más) tények fennma­radnak, hogy mesébe, legendába fordulhassanak át. Ez a homályosság a táptalaja minden mesének. Csak a giccs tiszta és árnyék nélküli, abban aztán nyoma sincs a homályosságnak. A tényrejtő ködös homályt az igazi filoszok te szeretik.

A Tribünön tartott irodalmi est óta elteltek az évek, ez az apró epizód is bizony elhomályosult. A nemrégiben publikált A kortárs magyar írók kislexikona 1959-1988 például nem tud arról, hogy Mészöly Miklós álnéven, nem a polgári nevén ír. De mért te tudna róla? Azóta a Mészölyt akár polgárosíthatta is az író. Meg lehetne tőle kérdezni. Ha volna értelme. Ilyen kérdéseket nem érde­mes feltenni, mert nem esti kérdések. Persze annak sincs semmi értelme, hogy Mészöly Miklós hetvenéves. Ez év január 19-én volt a születésnapja. A Mészölyé vagy a Molnár Miklósé? Na, most ki lett itt éppen hetvenéves? Mészöly vagy Molnár? A józan ész azt sugallja, mindket­ten, mindkét Miklós egy személyben. Az a bizonyos éltető homályosság, amely bizony az irodalom mellett a létet is átszövi, és jó, hogy átszövi, azonban azt súgja, hogy mégsem ilyen egyszerű. Mert mi az, hogy egy író hetven­éves? Fel lehet köszönteni, fel is kell köszönteni, megér­demli, kijár a hetven évének. Ünnepelni is lehet, összejöhet az eklézsia egy-két pohár borra, pezsgőre, halk talpon álló, ünnepélyes szózsongásra. És ez te jót tehet, jót is tesz az írónak, felmelegítheti és felerősítheti nemcsak az évektől meggyötört szívét. Folyóiratok, lapok hasábjai közölhetnek ragyogó születésnapi felköszöntőket. És, bizony kár, ha nem teszik meg.

S talán nem rossz, ha eközben tudjuk, ebben az egy személyben van egy polgári név és van egy álnév, hogy az álnév az igazi, így ismerjük, a polgári csak valami elfelejtett, mellékes előélet mert ebből következően az álnév, az írói név kitérhet a hetven év elől, bölcsen átnézhet a felköszöntők pátoszán, hiszen a megöregedést átpasszolta a feledésre szánt polgári névnek, küszködjön ő az öregség szívós kis ördögeivel.

Meg aztán az álnév, az írói név tiszta is maradhat az ünneplés wimbledoni mocska után, teheti azt, amit ezideig is mindig tett, és ami a dolga is egyben, beszámolhat kételyeiről, leállhat például levelezni Csehovval, ha már éppen Csehov leveleit olvassa hetek óta, és olvasói asztali beszélgetésre invitálták. Csehov már nem él, hogy lehet­ne vele levelezni? Furcsa kérdés. Hiszen itt az éveket nem számolják. Az évek máshol vannak. A citoyen arcát barázdálják, nem az íróét. Törődjön hát velük a polgár, ama Molnár Miklós. Mészöly Miklós meg csak közölje velünk szépen, hogy Wimbledonban is vannak jácintok, hogy Suttling ezredes tündöklése során mekkora – kö­zép-európai – térségeken vonult át lassú vonulással, mikor a gyermekkor már elmúlt, hogy a sólymok röpte Közép-Európában egészen más, mint a perzsa térségek múltjában, holott a sólyomröptetés tankönyvei itt sem különböznek az ottaniaktól, és állítsa csak váltig, hogy van egy pillanat amiről tudjuk hogy kivételes, és ez elég. Ennyi elég, nem kell se több, se kevesebb. Ezt tudja majd a jövő századok mesén mosolygó bölcs filosza is. Ennyi elég.

1991. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább

Egy álszent nyárspolgár emlékiratai, aki több százezer magyart pusztított el

Első alkalommal jelentek meg magyar nyelven Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok emlékiratai, amelyet 1947-es lengyelországi kivégzése előtt, >

Tovább

Az OZNA 35 000 embert ölt meg tervszerűen

Likvidálások voltak Magyarországban, Lengyelországban, Bulgáriában, Romániában is, de közel sem ilyen tömegesek, se nem vezettek nyilvántartást. >

Tovább