2019. november 23. szombat
Ma Kelemen, Klementina, Kolumbán névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Az első születésnap

Slobodan Stanojević
Slobodan Stanojević
Az első születésnap

Közismert dolog, hogy szabad sajtó nélkül nincs igazi demokrácia. Ezért térek vissza írásaimban olyan gyakran az újságíró-kérdésre. Nemcsak a szakma becsülete miatt, hanem a demokrácia érdekében is.

Ezúttal két „rossz” és két „jó” példát mesélek el. Néhány nappal ezelőtt zajlott le a vajdasági újságírók történetének egyik legszégyenteljesebb eseménye. A „hivatalos” Vajdasági Újságírók Egyesülete megtartotta közgyűlését. A vajdasági újságírónak azt a részét képezi ez a társaság, amelyik annyira összenőtt a politikával, hogy immár elválaszthatatlan propaganda-mechanizmusává vált. Azok a szófogadók tartoznak ide, akik hajlékonyságukat a nyár óta igyekeznek kényel­mes fotelokkal is megfizettetni.

Miért érdemel figyelmet ez a gyülekezet? Néhány nagyon érdekes, a közgyűlésen történt dolog miatt. Az egyesület vezetői maguk között osztották szét az újságíró-díjakat. Életmű­díjat persze azok is kaptak, akiknek a legnagyobb „teljesítmé­nye” más kollégák gyalázása volt. Ilyen díjban részesült egy belgrádi újságíró is (aki egyébként nem tagja a Vajdasági Újságírók Egyesületének) annak „elismeréséül”, hogy Mihalj Kertesről, Radovan Pankovról és Sava Grujićról, meg az antibü­rokratikus forradalom más élharcosairól dicshimnuszokkal teli könyvet írt.

A legszomorúbb (de lehet, hogy a legnevetségesebb): a „díjak vásárán” jutalomban részesült Fekete Elvira, az Újvidéki Televízió magyar nyelvű tájékozató műsorának a főszerkesztője is. Üldözöttségért kapott elismerést az, akinek a legfontosabb jellemzője a szigorú cenzúrázás, az újságírók tömeges üldözé­se, azoknak az újságíróknak és szerkesztőknek a leváltása, akik nem hajlandók direktívák szerint írni.

Az újságírók hivatalos egyesületének Ljubomir Lukić a „helyettesíthetetlen” elnöke, aki azt sem tudta elmondani, hogy .szervezetének” hány tagja van, meg azt sem, hogy mit tettek a két közgyűlés között eltelt időszakban az újságírók meg a tájékoztatási eszközök érdekében. Hosszúra nyújtott beve­zetőjében csak arra összpontosított, hogy minél becsmérlőbben szóljon a Független Újságírók Egyesületéről. Lukić úr a független újságírók törekvését, hogy megszabaduljanak a poli­tika jármától és elnyomásától, egyszerűen csak fölösleges erőlködésnek minősítette.

A másik „rossz” hír, hogy Vajdaság Legfelsőbb Bírósága elvetette a Magyar Szó fellebbezését Csorba Zoltán főszerkesztőnek a tartományi kormány általi törvénytelen leváltásáról. Tulajdon­képpen nem is a bírósági ítélet itt a kérdéses, hanem inkább a döntés megindoklása, amelyből világosan látszik, hogy a bíró­ság elsősorban politikai, nem pedig törvényes mércék alapján döntött. Így aztán egyértelmű a következtetés, hogy a bíróság inkább a politika, mintsem a törvény védelmének a szolgálatába állt.

Ez durva megállapításnak tűnhet, de csak abban az esetben, ha nem áll előttünk a bíróság megindoklása. Ebből pedig – legalábbis abból ítélve, amit a tartományi tájékoztatási titkárság továbbított a sajtónak – hiányoznak azok a tények, amelyek arra utalnának, hogy a tartományi kormány és „kormányzója” tiszteletben tartották-e a szerbiai tájékoztatási törvényt vagy sem, mint ahogy az sem derül ki belőle, hogy leválthatták-e másodszor is a főszerkesztőt, miután lejárt a tartományi kor­mány három hónapra szóló felhatalmazásának határideje. En­nek ellenére az ítéletben az áll, hogy a Magyar Szó Szerbia alkotmánya meghozatalának idején „nem szavatolta olvasóinak az objektív tájékoztatást”.

És most lássuk a két jó újságírói hírt.

Az első Mitrovicáról érkezett A Sremske novine szerkesztője, Zdenko Nenadić a Slobodna Dalmacija január 5-ei számában azzal vádolta meg Mihalj Kertest, hogy megszégyenítette a Vajdaságot az elmúlt, kétéves „tevékenységével”. Többek kö­zött megállapította, hogy Kertes dr. Radoman Božovićtyal közösen „kiherélte” a vajdasági újságírást. Kertes emberei a Solidarnostból rögtön akcióba léptek. Trifun Ivković, az egyesület mitrovicai titkára valóságos hajtóvadászatot rendezett ellene, tiltakozó olvasói leveleket szervezett be, amelyben követelik Nenadić azonnali leváltását. A Sremske novine szerkesztősége azonban ezt a zsarolást nem fogadta el. Többórás vita után úgy döntött, hogy megjelenteti a kérdéses írást, és Zdenko Nenadić erre vonatkozó válaszát. Helyet kap e kettő mellett az olvasók és az alapító véleménye is. Majd csak ezek után dönt a szerkesztőség a főszerkesztő felelősségéről.

Szeretném hinni, hogy a közvélemény teljes egészében Zdenko Nenadićot meg a szabad véleménynyilvánítást fogja támogatni, amit egyébként szavatol Szerbia alkotmánya is.

A vajdasági újságírás másik fontos eseménye volt ezekben a napokban a független újságírók szervezete egyéves évfordulójá­nak a megünneplése. Mile Isakov, az egyesület elnöke ezen a szerény ünnepségen megállapította, hogy Vajdaság több mint 400 újságírója döntött úgy az egyesület megalakításával, hogy végérvényesen elszakad az egypártrendszertől. Majd hozzáfűzte az alábbiakat is:

– A vajdasági differenciálódási hullám kényszerített bennün­ket a kiválásra, mert mindéképpen szerettük volna megőrizni a szakma méltóságát, nem tűrhettük a személyünket és a szak­mát ért megaláztatást. Ezért kellett elhagynunk azt az újságíró egyesületet, amely tiszteletbeli tagjának nevezte ki az újsütetű politikust, aki még elolvasni sem tudta tisztességesen a lapot, nemhogy bármit is írni tudott volna; legfontosabb feladatának pedig az újságírók „kiűzetését” tűzte ki célul. Mégpedig azokat igyekezett eltávolítani, akik önállóan is tudtak gondolkodni. „A születésnapunk” előtt tartotta közgyűlését a Vajdasági Újságírók Egyesülete, és belátva saját szánalmas helyzetét hívnak ben­nünket vissza, de ezúttal is csak azt üzenhetjük nekik, mint egy évvel ezelőtt: „Maradjatok meg olyannak, amilyenek vagytok, hogy mindig tudjuk, nekünk milyennek nem szabad lennünk”. Mi a szabad sajtó mellett döntöttünk. A harc előttünk áll, készek vagyunk az ütések elviselésére is, de közben egyenes derékkal járjuk a szabad sajtó felé vezető utat.

Ezt az elhatározást hiszem, hogy a több mint 400 vajdasági újságíró is támogatni fogja a Független Újságírók Egyesülete februárra összehívott közgyűlésén. Mást, mint harcolni a sza­bad sajtóért és a demokráciáért, nem is tehetünk.

1991. január 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább