2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

A Köztársaság napja...

... ma van – emlékeztet István Kanadából.   >

Tovább

Kosovizálódunk

Csíkos Zsuzsa
Csíkos Zsuzsa
Kosovizálódunk
Pristina

Csupa rettegés ez a látszólagos nyuga­lom. A kosovói hatalomátvételt kísérő csönd vészesebb, mintha már most ezrek lennének az utcán.

Szerencsére az albánok a déli tartományban most (még) nem hagyják magukat provokálni. Akármilyen erőszakos lépés terrorizmusnak minősülne, hogy kerülhetne akkor Európa szeme elé az albán alternatíva? Mert Európa rokonszenvvel figyeli demokráci­át sürgető követeléseit. De a nagy sietségben túllőttek a célon. A Szerbiától való függetlenítési nyilatkozat a legrosszabbkor érkezett A szerb vezetés éppen megerősítette hatalmát a referendumon, a szerb ellenzék szétvert hadsereg. A kosovói deklaráció így tehát kitűnő ürügynek bizonyult, hogy végre felosz­lassák a képviselőházat, a kormányt, minden legális intézményt, az egész rendszert, és Szerbia végre ténylegesen is átvegye a hatal­mat.

Rosszul lépett az alternatíva, de jól a hatalom. Jól összehangolt akcióval sikerült mindkét tartományban átvennie a tájékozta­tás feletti uralmat. Pristinában roham­rendőrök vezették be az ostromállapotot a televízióban és az újságban (persze csak az albán nyelvűben), itt ugyan csak a kormány kaparintotta meg, és most rettegjen minden­ki. A megemlegetitek még Radomant tavalyi újságcikk fenyegetése Damoklész kardjaként lóg most a sajtó feje felett, de a televízió sem úszhatja meg. Csorba Zoltán, a Magyar Szó főszerkesztője nyilatkozta: „nem hagyjuk ma­gunkat”, de azzal ő is tisztában van, hogy mi mindent jelenthet a három hónapra vagy akár két hétre is megkaparintott abszolút hatalom „olyan agresszív politikus kezében, mint Radoman Božović”. Azzal a csellel, hogy csak „csak” három hónapról van szó, több­szöri szavaztatás után a küldöttek beadták a derekukat. Az volt még az érve, hogy a szövetségi kormánynak is vannak ilyen alapí­tói jogai. Csak arról feledkezett meg, hogy ahhoz a másikhoz a legfontosabb pontban, a demokráciáról alkotott elképzeléseiben, nem is hasonlíthatja magát. „Megtörtént” tehát Radoman Božović, jóllehet egyelőre még nagy a csönd. Nem tudom ki(k) lesz(nek) az első áldozat(ok). De hogy ránk, újságírókra (is) sötét napok várnak, azzal mindannyian tisztában vagyunk. A professzionális újságírás már régen nem létezik. Pristinában a roham­rendőrök, itt a kormány, Zágrábban a „de­mokrácia” vette át a tájékoztatást. Tiltakoztak a horvátországiak a pristinai sajtószervek megszállása ellen, de a saját sebeik gyógyítá­sára már nincs erejük.

A referendum „csaknem” százszázalékos lett. Nem meglepetés ez, és ha már viccek szólnak a sikerről, akkor nyilvánvaló, mit gondol a nép.

Dicsekszik a japán, hogy a komputere fél órával a szavazás után már „tudja” az ered­ményt.

– Az semmi, mondja a szerb, mi azt már fél évvel korábban tudjuk.

A referendum villámgyors megrendezése és lebonyolítása, a százalékaival együtt, senkit sem lepett meg. Meg is tettek érte min­dent. Sokfelé például grafitceruzával töltették ki a szavazólapokat; mindenki szeme láttára „karikáztak” a választópolgárok; egy, a csa­ládfő, mindenki nevében szavazott Szóval, olajozottan ment minden. A kétnyelvű szava­zólapokra sem lehet panasz. Hiába akadt például olyan (magyar) szavazópolgár – egy zentai telefonáló mesélte – aki cirill betűs lapot kért, nem kaphatott. Hogy megnézték-e utána ezeket, ki tudja? A VDMK számlájára mindenestre komoly bírálat hangzott el a tartományi pártelnökségben, amiért „befolyá­solni akarta tagságát”. De miért ne tette volna, hiszen a normális parlamentá­ris demok­ráciákban az a legtermészetesebb dolog, hogy a pár­tok „kortes­kednek”.

A referendum mindene­setre telita­lálat volt. Meg persze a kosovói hatalom át­vétele is. A jelenlegi szerb veze­tés ezzel minden olyan követelésnek eleget tett, amit eddig az ellenzék követelt Az oppo­zíciónak nincs tehát mit keresnie a poron­don. Keserű szájízzel állapította meg, hogy tulajdonképpen jószolgálatot tett a vezetés­nek. Az ellenzék már eléggé belefáradt, nincs pénze, lehetősége se a sajtóban, a televízió­ban való szereplésre. A többpárti választások megtartása pontosan annyi időre tolódott el, amennyire szükségük lesz a hatalmon levőknek pozíciójuk megerősítéséhez. Még csak az SZSZP megalakítása van hátra, és minden elképzelés kiteljesedett. Már az is kiszivárgott, hogy a legismertebb ellenzéki­nek, Dobrica Ćosićnak (aki a két évvel ezelőtti mítinghadjárat egyik eszmei szerzője volt, aki a Memorandum megírásában részt vett, aki támogatta Milošević hatalomra kerü­lését) kimagasló pozíciót kínáltak fel, a hírek szerint nem is eredménytelenül.

Az ellenzék most a Marković-féle választá­sokban reménykedik. De jelenthet-e ez vala­mit a már régen nem létező föderációban? Ki tudja? Ante Marković mindenesetre Don Qui­jote módjára próbálja menteni a süllyedő hajót. Az elsüllyedés nem kétséges – írják a múlt heti események kapcsán a külföldiek – csak az a kérdés: milyen gyorsan történik. A köztársaságok teljesen önállóan irányítanak, a szövetségi alkotmány, törvény többé nem játszik szerepet. A kormány és az államelnök­ség sem. Mindenki annyit fogad el a föderációból, amennyi megfelel az érdekeinek.

Nem tudom, hogy a véletlen folytán-e, de minden július másodikán, hétfőn történt. Szlovénia Litvánia módjára kikiáltotta a szu­verenitását, Kosovo a Szerbiától való függet­lenné válást, Tiranában pedig megrohamoz­ták a nagykövetségeket. Ötezren futottak a sztálinista demokrácia elől a nagykövetségek­re. A jugoszláv nagykövetségre is betévedt két albán, szó szerint, mert ha tudnák, hogy itt Mihalj Kertes kegyetlenül kidifferenciálná és visszaküldené őket oda, ahonnan jöttek (megtette ezt ismét Sapunxhiuval – az államelnökség kosovói képviselőjével és Drnovšekkel), messze elkerülték volna nagykövetsé­günknek még a tá­jékát is.

Dúl a demok­rácia itthon is.

Az Államelnök­ség a szlovén Füg­getlenségi Nyilat­kozatot alkotmányellenesnek minősí­tette, és „megtesz minden intézke­dést az ilyen kísér­letek meghiúsítá­sára”. Mi lehet ez a minden? Rendkí­vüli állapot? Katonaság? A szlovén nyilatkozattal most már végérvényesen megszűnt a föde­ráció, és ha „be­avatkozna” a had­sereg, ténylegesen kosovizálódna az ország.

Vajdaságban már megindult. Kezdődött a zentai Royal Szálló felgyújtásával, folytatódott a pravoszláv templom éjszakai őrségével. És még mindig nem ért véget. Budiszaván égnek a szalma- és szénakazlak (két magyar és egy szerb gazdáé), Kanizsán felgyújtották a Kálmán Ilo­na Iskolaközpontot, Pazován verik a szlovák gyerekeket, csak azért, mert szlovákok. Eddig ötven ilyen megriadt, reszkető fiúval beszél­getett a Hlas 'ludu újságírója. És kiderült, hogy a helyi kisvállalat munkásnőit is molesz­tálják hazafelé tartva a második műszak után.

Budiszaván őrséget állítanak, Pazován kí­sérik a gyereket az iskolába, és várják az asszonyokat munka után. Ugye, milyen is­merős?

1990. július 11.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább

A Cseke

Tőle tudtuk meg, hogy például mi a Beatles tagok kedvenc étele. Vagy, hogy a los angelesi >

Tovább