2020. február 23. vasárnap
Ma Alfréd, Polikárp névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Elment az eszetek

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

Az egyik azt mondja: Soros. A másik azt mondja: Putyin.

A magyarországi politikai gondolkodás egyre mélyebbre hanyatlik. A hősleg védett parlamentarizmus ma így fest az országházi párbeszédekben ellenzéki képviselők és a miniszterelnök között:

Ell. képv.: „Miniszterelnök úr, ön tolvaj csirkef*gó, huncut gaz*mber.”

Minielnök: „Ugyan kérem, dőreség. És ezt ön mondja, akiről mindenki tudja, hogy trallala?”

Ell. képv.: „Arról beszéljen, hová lett a Gellért-hegy?!”

És így tovább.

Komoly ember számba menő közéleti figurák azt képzelik, hogy a legmélyebb, történelmi gyökerű folyamatok megmagyarázhatók intrikával és megvesztegetéssel.

Senki nem tagadja, hogy Putyin kavar, ahol csak tud. Meglehetősen zavaros és fejetlen módon megpróbált – titkosszolgálatai és ügynökségei révén – beavatkozni az amerikai választásokba. Mire ment vele? Az orosz állam viszonya az Egyesült Államokkal épp olyan rossz, mint korábban. Kidobott pénz. (Putyin nyíltan támogatta Marine Le Pent is, aki a jelek szerint vesztésre áll.)

Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben. Az pedig végképp a gondolkodás hanyatlása – és világnézetileg a reakciót szokta jellemezni –, ha föltételezik, hogy minden, „nekünk” nem tetsző jelenség a külföld átkos befolyásának a következménye. Ezt zsarnoki és hanyatló korokban sokan hitték. Metternich meg volt győződve róla, hogy a Habsburg-birodalom bajai valamiféle titkos párizsi központi bizottság – amely soha nem létezett – akcióiból származtathatók; Sztálin is hitt benne, hogy azért megy rosszul az acéltermelés, mert trockista és imperialista ügynökök hamisítják a vasat meg a szenet.

Semmi kétség, a magyarországi Orbán-rezsim próbálkozik némi elég átgondolatlan hintapolitikával „Kelet” és „Nyugat” között, mint minden államrendszer, amely függetlenséget áhít, azaz: szabad kezet kíván saját területén. Orbánnál – elnézést – nagyobb emberek, mint az általánosan tisztelt Charles de Gaulle és Willy Brandt is közeledtek a Szovjetunióhoz (amely azért zsarnokibb volt még Putyin mai rendszerénél is, nemdebár), s ez kiváltotta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia haragját. Noha ez hasznára vált kicsit a Szovjetuniónak, mégis: az a benyomásunk, hogy a Szovjetunió mintha megszűnt volna, és a nyugati kapitalizmus – számtalan gondja-baja ellenére – mintha még meglenne.

Meg lehet magyarázni a Munka törvénykönyvének munkásellenes módosítását – az ún. hároméves munkaidőkeret bevezetését –, azaz a munkahelyi jogok brutális korlátozását, vagy a gimnáziumi férőhelyek csökkentését, a szakoktatás lebutítását (azaz a társadalmi mobilitás akadályozását) Putyin befolyásával? (Most értesülök róla, hogy a szakszervezetek nyomására a” rabszolgatörvény” tervezetét visszavonta a jobboldal: ez is Soros műve?...) Értelmes vagy érdekes törekvés volna Putyin számára a magyarországi fölsőoktatás tönkretétele? Elhiszi azt értelmes, józan ember, hogy magánszemélynek – a kétségtelenül jómódú Soros Györgynek – módjában áll, hogy tömegtüntetéseket hívjon életre (sorrendben) Romániában, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában? Nincsenek társadalmi, demográfiai, gazdasági okai a fiatalok új mozgalmainak Kelet-Európában?

De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Főleg abban egyeznek meg, hogy közgazdaságtudomány, szociológia, történettudomány, összehasonlító művelődéstörténet, antropológia, politikaelmélet szerintük nem létezik – az emberiség teljes intellektuális erőfeszítése eddig színtiszta marhaság, a nemzetközi kapcsolatokról, a diplomáciáról, a hadviselésről, a geopolitikáról nem tudunk az égvilágon semmit. A politikai paranoia politikáját és publicisztikáját annak a kora középkori falunak a szellemi szintjén művelik hazánkban, ahol csak a pap tud olvasni, de ő is csak a nagybetűket.

Magyarország súlyos közjogi, közigazgatási, politikai, gazdasági, társadalmi, egészségi, műveltségi problémái „az ellenzéki térfélen” elfelejtve, ehelyett „az orosz befolyás” tényekkel nem bizonyított, ködös föltevése áll az érdeklődés állítólagos középpontjában – akárcsak a New York–Tel-Aviv-tengely, akarom mondani, Soros és az általa igazgatott EU a szociális és nemzedéki elégedetlenség kútfeje „a másik oldalon”. Ez ősrégi, milliószor leleplezett logikai hiba: az egyéni erkölcs (erkölcstelenség), azaz az egyéni akarat, szándék analógiájára próbálnak megérteni és orvosolni személytelen társadalmi folyamatokat, amelyben a vezető személyiségek cselekedeteit ma már szinte kizárólag avval magyarázzák, hogy „lefizették” őket, hogy hatalmat akarnak azért, hogy megszerezzék a zsozsót, ezért van a drágaság, és emiatt késik a vonat.

Forradalmak, rendszerváltások sose voltak, mindent „levajaztak” előre. Hogy kicsodák? Hát ŐK.

Ezért törnek ki a háborúk, ezért emelkedik a tengerszint, ezért súlyosbodik a társadalmi igazságtalanság.

Felelőtlen, rosszhiszemű, könnyelmű, pazarló, ostoba államférfiak sok kárt okozhatnak, de befolyásuk (még a zsarnokoké is) korlátozott. Pláne a semmiféle joghatósággal és de facto kényszerítő hatalommal nem rendelkező külföldi tényezőké: az ő szerepüket felelősségelhárítási célzattal fújják föl.

Orbán Viktor államvezető és üresstadion-építő úr nem azért van hatalmon, mert az általa kedvelt Putyin (meg Alijev meg Nazarbajev meg Berdimuhamedov) pártfogolja. (És nem is azért, mert a választási rendszer olyan, amilyen.) Hanem azért, mert – holott népszerűtlen, ún. „karizmája” cafatokban – hihető alternatíva híján a magyarországi társadalom kedvetlenül és passzívan eltűri. Ki tudja, meddig. Addig meg uralkodnak a legendák.

Miért ilyen gyönge és megosztott az ellenzék? Putyin! Miért kormányozza Orbán Viktor olyan pocsékul Magyarországot? Brüsszel! Soros!

Miért menekülnek milliók a háború elől? Soros! Miért rémüldöznek ettől Európában és Amerikában? Putyin!

Azokat a szamárfüles, porlepte Bibó-köteteket vegyétek már elő.

 

2017. április 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mikor alapoztuk meg az autokrata rendszert?

Bence Erika egyetemi tanárnő egy kritikája miatt az MNT lapjaiban fekete listára került. ám hallgatnak az >

Tovább

Közös pontok

Boldogok azok a kortársaim, akik karriervágyból megtagadták vagy pedig úgy emlékeznek rá, mint arra a bohó >

Tovább

A szocializmus a bécsi Mariahilferstrassen bukott meg

Neki van igaza, nem azoknak, akik 1989-ról úgy beszélnek, mint a csodás évekről. Magyarország ölébe hullott >

Tovább

A hazaszeretet őrjöngéssé fajult…

Miközben a vajdasági politikai és értelmiségi elit úgy véli, hogy a vajdasági magyar kisebbség helyzete kiváló, >

Tovább

Csonka többpártrendszer – csonka demokrácia

A közösségi kérdések drámaiak, a válaszok elmaradnak. Rákényszerítenek-e bennünket a választások az átfogó kisebbségi közéleti reformra? >

Tovább

Homály

Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország >

Tovább

A „támogatás” ára

Nem az a gond, hogy a két magyar nyelven tájékoztató kft. támogatásban részesül, hanem az, hogy >

Tovább

Korom gályájának rabja

De felesleges visszasírni azokat a korokat, lássuk be, hogy a modern korban a művész a porondra >

Tovább

Magyar árkok

„Egyre kevesebb vigasza van az ország egyik, politikailag elárvult felének”, írta Károlyi Csaba a Parti Nagy >

Tovább

Öt hónapja várunk a pénzünkre!

Több vajdasági magyar földműves gazda vár már hónapok óta arra a pénzre, amit a Seb-Agrar zentai-pacséri >

Tovább

Mit és kit lehet tanítani?

Kezdő tanárként a legnagyobb sokk, ami ért, az volt, amikor egyik középiskolás diák a háziolvasmány, a >

Tovább

„A helyzet egyre feszültebb”

Mások a hatalomnak a migránsok iránti viszonyulásokban a szándékosságot sem tartják elképzelhetetlennek. Olyan vélemények is vannak, >

Tovább