Ma Katalin, Kitti, Zsófia, Piusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Elment az eszetek
Tamás Gáspár Miklós
De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):
Az egyik azt mondja: Soros. A másik azt mondja: Putyin.
A magyarországi politikai gondolkodás egyre mélyebbre hanyatlik. A hősleg védett parlamentarizmus ma így fest az országházi párbeszédekben ellenzéki képviselők és a miniszterelnök között:
Ell. képv.: „Miniszterelnök úr, ön tolvaj csirkef*gó, huncut gaz*mber.”
Minielnök: „Ugyan kérem, dőreség. És ezt ön mondja, akiről mindenki tudja, hogy trallala?”
Ell. képv.: „Arról beszéljen, hová lett a Gellért-hegy?!”
És így tovább.
Komoly ember számba menő közéleti figurák azt képzelik, hogy a legmélyebb, történelmi gyökerű folyamatok megmagyarázhatók intrikával és megvesztegetéssel.
Senki nem tagadja, hogy Putyin kavar, ahol csak tud. Meglehetősen zavaros és fejetlen módon megpróbált – titkosszolgálatai és ügynökségei révén – beavatkozni az amerikai választásokba. Mire ment vele? Az orosz állam viszonya az Egyesült Államokkal épp olyan rossz, mint korábban. Kidobott pénz. (Putyin nyíltan támogatta Marine Le Pent is, aki a jelek szerint vesztésre áll.)
Cselszövények és összeesküvések vannak, de még soha jelentős következményekkel nem jártak a történelemben. Az pedig végképp a gondolkodás hanyatlása – és világnézetileg a reakciót szokta jellemezni –, ha föltételezik, hogy minden, „nekünk” nem tetsző jelenség a külföld átkos befolyásának a következménye. Ezt zsarnoki és hanyatló korokban sokan hitték. Metternich meg volt győződve róla, hogy a Habsburg-birodalom bajai valamiféle titkos párizsi központi bizottság – amely soha nem létezett – akcióiból származtathatók; Sztálin is hitt benne, hogy azért megy rosszul az acéltermelés, mert trockista és imperialista ügynökök hamisítják a vasat meg a szenet.
Semmi kétség, a magyarországi Orbán-rezsim próbálkozik némi elég átgondolatlan hintapolitikával „Kelet” és „Nyugat” között, mint minden államrendszer, amely függetlenséget áhít, azaz: szabad kezet kíván saját területén. Orbánnál – elnézést – nagyobb emberek, mint az általánosan tisztelt Charles de Gaulle és Willy Brandt is közeledtek a Szovjetunióhoz (amely azért zsarnokibb volt még Putyin mai rendszerénél is, nemdebár), s ez kiváltotta az Egyesült Államok és Nagy-Britannia haragját. Noha ez hasznára vált kicsit a Szovjetuniónak, mégis: az a benyomásunk, hogy a Szovjetunió mintha megszűnt volna, és a nyugati kapitalizmus – számtalan gondja-baja ellenére – mintha még meglenne.
Meg lehet magyarázni a Munka törvénykönyvének munkásellenes módosítását – az ún. hároméves munkaidőkeret bevezetését –, azaz a munkahelyi jogok brutális korlátozását, vagy a gimnáziumi férőhelyek csökkentését, a szakoktatás lebutítását (azaz a társadalmi mobilitás akadályozását) Putyin befolyásával? (Most értesülök róla, hogy a szakszervezetek nyomására a” rabszolgatörvény” tervezetét visszavonta a jobboldal: ez is Soros műve?...) Értelmes vagy érdekes törekvés volna Putyin számára a magyarországi fölsőoktatás tönkretétele? Elhiszi azt értelmes, józan ember, hogy magánszemélynek – a kétségtelenül jómódú Soros Györgynek – módjában áll, hogy tömegtüntetéseket hívjon életre (sorrendben) Romániában, Macedóniában, Szerbiában, Magyarországon, Szlovákiában? Nincsenek társadalmi, demográfiai, gazdasági okai a fiatalok új mozgalmainak Kelet-Európában?
De ha ezek az ifjú mozgalmak „Moszkvát” akarják „megállítani”, a deresedő jobboldal meg „Brüsszelt”, akkor ugyanabban a paranoid stílusban kezdenek egyre jobban hasonlítani egymásra. Főleg abban egyeznek meg, hogy közgazdaságtudomány, szociológia, történettudomány, összehasonlító művelődéstörténet, antropológia, politikaelmélet szerintük nem létezik – az emberiség teljes intellektuális erőfeszítése eddig színtiszta marhaság, a nemzetközi kapcsolatokról, a diplomáciáról, a hadviselésről, a geopolitikáról nem tudunk az égvilágon semmit. A politikai paranoia politikáját és publicisztikáját annak a kora középkori falunak a szellemi szintjén művelik hazánkban, ahol csak a pap tud olvasni, de ő is csak a nagybetűket.
Magyarország súlyos közjogi, közigazgatási, politikai, gazdasági, társadalmi, egészségi, műveltségi problémái „az ellenzéki térfélen” elfelejtve, ehelyett „az orosz befolyás” tényekkel nem bizonyított, ködös föltevése áll az érdeklődés állítólagos középpontjában – akárcsak a New York–Tel-Aviv-tengely, akarom mondani, Soros és az általa igazgatott EU a szociális és nemzedéki elégedetlenség kútfeje „a másik oldalon”. Ez ősrégi, milliószor leleplezett logikai hiba: az egyéni erkölcs (erkölcstelenség), azaz az egyéni akarat, szándék analógiájára próbálnak megérteni és orvosolni személytelen társadalmi folyamatokat, amelyben a vezető személyiségek cselekedeteit ma már szinte kizárólag avval magyarázzák, hogy „lefizették” őket, hogy hatalmat akarnak azért, hogy megszerezzék a zsozsót, ezért van a drágaság, és emiatt késik a vonat.
Forradalmak, rendszerváltások sose voltak, mindent „levajaztak” előre. Hogy kicsodák? Hát ŐK.
Ezért törnek ki a háborúk, ezért emelkedik a tengerszint, ezért súlyosbodik a társadalmi igazságtalanság.
Felelőtlen, rosszhiszemű, könnyelmű, pazarló, ostoba államférfiak sok kárt okozhatnak, de befolyásuk (még a zsarnokoké is) korlátozott. Pláne a semmiféle joghatósággal és de facto kényszerítő hatalommal nem rendelkező külföldi tényezőké: az ő szerepüket felelősségelhárítási célzattal fújják föl.
Orbán Viktor államvezető és üresstadion-építő úr nem azért van hatalmon, mert az általa kedvelt Putyin (meg Alijev meg Nazarbajev meg Berdimuhamedov) pártfogolja. (És nem is azért, mert a választási rendszer olyan, amilyen.) Hanem azért, mert – holott népszerűtlen, ún. „karizmája” cafatokban – hihető alternatíva híján a magyarországi társadalom kedvetlenül és passzívan eltűri. Ki tudja, meddig. Addig meg uralkodnak a legendák.
Miért ilyen gyönge és megosztott az ellenzék? Putyin! Miért kormányozza Orbán Viktor olyan pocsékul Magyarországot? Brüsszel! Soros!
Miért menekülnek milliók a háború elől? Soros! Miért rémüldöznek ettől Európában és Amerikában? Putyin!
Azokat a szamárfüles, porlepte Bibó-köteteket vegyétek már elő.
Következő cikk: Orbán arcátlanul hazudozott, de a Néppárt kiáll mellette
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A néhai
Elsétáltam az egyik standtól a másikig, és egy rövid időben a néhai Jugoszláviában éreztem magam. A >
Üzenet Szerbiából
Teofil Pančić írja a mai Danasban, hogy Orwell regénye, az 1984 ma Szerbiában nem utópikus regénynek >
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >