Ma Kornél, Soma, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
„Drága” Picúr!
Nyílt levél egy – saját meghatározása szerint – leendő anyának!
Bence Erika
Leendő anyaként próbálja majd a gyermekét kiemelni valahogy ebből az alávetett léthelyzetből! Maga már megtört, de a gyerekének még lehet esélye! Bence Erika:
Ne gondoljátok, hogy olyan nagy gond, ha az embert a Jó Reggelt Vajdaság névtelen szerzője mocskolja!
Az efféle módszerek legtöbbször visszaütnek; az eredeti elképzeléseknek épp az ellenkezőjét váltják ki.
Már most úgy van, hogy szinte dicsőségszámba megy, ha az embert a JRV-on gyalázzák. Akit ott sértegetnek, az az ember, biztos, hogy nem szolgalelkű, nem meghunyászkodó – annak van saját véleménye, döntőképes és nem lehet megfélemlíteni és megvásárolni.
Nem így a portál több tucat névtelen, álneves szerzőcskéjét. Mint ez a Picúr is. Nagyon nagy tévedésben vannak, ha azt hiszik, hogy az álnév megvéd és eltakar. S hogy a szófogodás valamiféle fedezéket és védettséget jelent.
Picúrka, Picúrka! Ha nem ismertem volna fel a stílusáról, a szóhasználatáról, a mondatformálásáról, akkor is tudnám, hogy ki maga. Mert cikke megjelenését követően azonnal „kiadták”. Megírták. Maga azt hiszi, hogy ezek a „jelentések” vélt ellenfeleitől érkeznek. Nem. Azoktól, akikről azt hiszi, hogy magával egy oldalon állnak. Úgyhogy van mitől félnie. És azt is tudom, hogy ki rendelte meg magától ezt a cikket. Ott vannak az allúziói, a háttérgondolatai, frusztrációi. Betegesek. Egy sikertelen ember belső mocska. Maga nem mert neki ellentmondani. Maga fél tőle. Ezt a félelmet viszont magának egyedül kell leküzdenie. Hogy ember lehessen magából ismét. Mert lehetett volna.
Az igazság az, hogy először nem is értettem, miért épp ez a posztom (illetve két tanártársamnak az enyémhez hasonlatos bejegyzése) váltotta ki a JRV e reakcióját. Írtam én ennél már sokkal ütősebb, elmarasztalóbb, gúnyosabb véleményt is nyilvánosan, közösségi portálokon, médiában, rangos folyóiratban. Miért ez ütötte ki a biztosítékot egyeseknél? Hiszen ez egy magánérdekű bejegyzés volt saját Facebook-profilomon.
Aztán rájöttem. Egyeseknek már ez is sok. Egyesek már oda jutottak, hogy már nemcsak saját véleményüket, de saját gondolataikat és ellenszenveiket sem merik felvállalni. Mások mondják meg nekik, nemcsak azt, hogy kire kell szavazni, de azt is, hogy kit kell utálni, kit kell szeretni, kit kell like-olni, mit szabad megosztani, mit mondhatnak, mit nem.
Kedves Picúr! Leendő anyaként próbálja majd a gyermekét kiemelni valahogy ebből az alávetett léthelyzetből! Maga már megtört, de a gyerekének még lehet esélye!
Azt hiszem, a gazdájának meg az a baja, hogy szemtanúi voltunk/vagyunk élete, karrierje kisiklásának, kudarcainak. És hogy nem hat ránk. Hogy magával ellentétben, nem félünk tőle és nem törtünk meg.
Inkriminált posztom egy ilyen keserű csepp volt a poharában. Hiszen mi, én, a elvi társaim, a hozzám hasonlatosak, mi vesztettünk ezen az elnökválasztáson. Önök eltiportak bennünket.
De nem törtünk/törtem meg!
Miként akkor sem, amikor minden közéleti szerepemet, posztomat, megszólalási lehetőségemet elvették tőlem. Kitiltottak, feketelistára tettek, megvonták a támogatásokat tőlem és tőlünk. Akkor sem. Amikor a Jó Pajtásban egy évtizede vezetett irodalmi rovatomat is megszüntették – akkor már csak röhögtem! Nem mondtam azt, hogy nem vagyok többet ellenzéki, liberális gondolkodású, a Magyar Mozgalom alapító tagja, toleráns a mássággal szemben etc. És nem mondom sohasem, mert ezek alapvető erkölcsi normák.
Következő cikk: A CEU elleni merénylet újra esélyt teremtett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„le tudtad-e írni e leírhatatlan érzést”
A nagyszabású formátlanságban megtalálni azt a bizonyos minimális, legkisebbre redukált formát, aminek viszont pontos jelentése és >
Egy lovasszobor története
Ne pazaroljátok rájuk, mármint (az albánokra) a lőszert, karókkal verjétek őket agyon, adta ki a parancsot >
A széplelkek apokalipszise
Kezdek félni a “bátraktól,” azoktól a farizeus írástudóktól, akik a páholyban ülve másokat küldenek harcba, miközben >
Mennyire „történelmi” a VMSZ választási sikere?
Egy szabadnak és tisztességesnek távolról sem mondható, bojkott által övezett választáson sikerült a VMSZ-nek hatalmi pozícióból, >
Amikor a kakas korán kukorékol
Mindez megerősíti, hogy a háború utáni legnagyobb választási csalásnak/hamisításnak vagyunk tanúi. Már előre lehetett látni, hogy >
Európai hatalmi vákuum
Gyáni Gábor a Nagy Háború utáni amnéziáról beszél, holott a XX. század akkor nyerte el a >
Nevidljivi neprijatelj u Kriznom štabu
Sada još više, jer je i broj zaraženih svakim danom sve veći… I dok se zaraza >
A hágai matt
Így múlik el a világ dicsősége: Szerbiának és Koszovónak egyedülálló, történelmi esélye adódott volna, hogy ha >
Itt minden a párté
Az alattvalói magatartás a kulturális élet minden területén visszaköszön, tehetséges újságírók válnak pályaelhagyóvá, de aki marad, >
Churchill, a rasszista
Pár – általában művészileg értéktelen – szobor lerombolásával (vagy megtartásával) semmi sincs elintézve. És akinek mindenekelőtt >
A szavazás vesztese a demokrácia
Most már csak abban lehet reménykedni, hogy a „tél” nem fog négy évig tartani… Ehhez azonban >
A szabadkai kudarc után
A Napló észak-bácskai tudósítója, jól értesült forrásokra hivatkozva, azt jelentette, hogy Pásztor István a szabadkai fiaskó >