2021. június 14. hétfő
Ma Vazul, Elizeus, Herta névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Illiberális elnököt választott Szerbia? Négy napja tüntetnek a nagyvárosokban!

„Felismerjük,” írják az egyetemisták „hogy a probléma nem csupán az aktuális kormányban rejlik, hanem abban a gazdasági rendszerben, amelyet e kormány támogat.” Juhász András és Rácz Krisztina (Kettős Mérce):

Az április 2-i szerbiai elnökválasztást Aleksandar Vučić, távozó kormányfő nyerte meg. Elsőkörös, 55%-os győzelme azt sugallja, hogy Szerbia legnagyobb politikai befolyással bíró politikusának, valamint pártjának, a Szerb Haladó Pártnak, sikerült megerősíteni egyébként is domináns pozícióját, melynek jellegzetességei a mérsékelt nacionalizmus, az Európai Unióhoz való csatlakozás szükségszerűségének hirdetése, az Oroszországgal ápolt szoros kapcsolatok és a liberális gazdaságpolitika poligám házassága. Mégis, már a választást követő nap estéjén Szerbia számos városában tüntetők vonultak az utcákra, közösségi hálókon, főként A diktatúra elleni tiltakozás (Protest protiv diktature) elnevezésű Facebook csoport körül szerveződve.

A tüntetések azóta minden este ismétlődnek, mindössze három nap alatt a tüntetők száma Belgrádban egyes források szerint már 30.000-re nőtt (de a legszkeptikusabbak szerint is legalább 10.000-en tüntetnek), míg nagyságrendben a fővárost követő Újvidéken és Nišben több ezren fejezik ki napról napra elégedetlenségüket. (...)

Miért is tüntetnek az emberek?

A választásokat követő napon nem láthattunk artikulált politikai álláspontokat, hiszen a jelöltek programjai lényegileg azonosak voltak.

A városokban, a jelek szerint tényleg spontánul összegyűlt kisebb-nagyobb tömegek közös nevezője a választási folyamatba vetett bizalom hiánya, valamit az újonnan megválasztott elnök iránti harag volt, azt a benyomást keltve, hogy ha folytatódik is, a tüntetés az apolitikusság küszöbén fog inogni.

A kérdés, hogy legitim-e a választási visszaélések miatt post factum tüntetni, szinte magától vetődik föl, hiszen a kampány idején nyílt titok volt a szavazatok vásárlása, a zsarolások és a fenyegetések. Bár politikailag valóban nehezen védhető álláspont a győztes kihirdetése után tüntetni a folyamat ellen, társadalmilag érthető, hogy sok polgárban csak Vučić elsőkörös győzelme tudatosította a visszaélések mértékét, és az elkeseredettség az ország előtt álló következő évek miatt a választások másnapján tetőződött.

A távozó kormányfőt nem izgatják különösebben a demonstrációk, legalábbis látszólag. Mint mondja, Szerbia demokratikus ország, ahol bárki tüntethet, akinek nincs jobb dolga. „Nekünk erre nincs időnk, dolgoznunk kell és még szorgalmasabbaknak kell lennünk”- nyilatkozta Aleksandar Vučić), hű maradva cinikus, protestáns munkaetikát és neoliberális fanatizmust tükröző retorikájához.

A Haladó Páthoz hűséges média viszont nem ült tétlenül. Így például az Informer, a hatalom legsötétebb oldalának szócsöve, a kelet-európai jobboldal immár szabványos és Magyarországon is fölöttébb aktuális eljárásával élve, a napról napra növekvő tüntetéseket Soros György démoni játékának minősítette. Egy másik internetes lap társadalmi katasztrófát jósolt, előre vetítve, hogy a tüntető fiatalokhoz csatlakozni fog a rendőrség és a katonaság is (az állítás alapjául a rendőr- és katonaszakszervezetek április 8-ára tervezett sztrájkját használták ki). Ezt a jóslatot egyébként a Rendőrségben Dolgozók Szakszervezetének április 5-i közleménye részben be is váltotta, amely a fiatalok békés tüntetése mellett állt ki.

Természetesen bevetésre kerültek a már megszokott internetes trollok, valamint a spontán reakciók szimulálására szolgáló eszköztár egyik prototípusa, az újvidéki Pokret (Mozgalom) nevű fantomszervezetet, amely ellentüntetésre hívta Újvidék lakosságát, azt hangoztatva, hogy A diktatúra elleni tiltakozások törvénytelenek.

Az újonnan megválasztott államelnök első tisztje, Nebojša Stefanović belügyminiszter sem hagyta magyarázat nélkül az ügyet. Szerinte a pártok és szervezetek a tüntetések semlegességet sugalló ikonográfiája csak kamu, vagyis az ellenzéki pártok ezzel próbálják palástolni, hogy ők maguk állnak a tiltakozások mögött.

Stefanović belügyminiszter nincs egyedül gyanakvásaival. Még a demonstrációkkal szimpatizáló polgárok is fölvetik a magyar olvasó számára nem ismeretlen kérdést: valóban lehet-e ekkora tömegeket szinte kizárólag az internet nyújtotta lehetőségek, ill. személyes kapcsolatok által, egy vezető személy vagy szervezet nélkül megmozgatni? Míg az idősebb korosztály 1968-ról elmélkedik, a középgeneráció az 1990-es évek tüntetéseire emlékezik, elképzelhető-e, hogy a főként, de nem kizárólag fiatalokból álló tömeg önállóan, alulról szerveződött meg és áll ki követeléseiért? Míg az elemzők bizonytalanok, a politikum és a média képviselői azt állítják, hogy ez nem lehetséges.

Mégsem bízna tehát a kormány saját fölényes győzelmében?

Nem tudhatjuk. Viszont Vučić elsőkörös győzelmének okait keresve, azon túl, hogy sokan szimpatizálnak politikájával és az ország stabilitását az eddigi kormányfő ill. új államelnök erős személyiségében látják, meg kell említeni, hogy a Vučić-kampány elképesztő intenzitással propagált mind a hagyományos, mind az internetes médiában szinte teljesen dominálva a médiateret.

A szavazásra jogosult polgárok kb. 55%-a élt szavazati jogával, a már említett rendellenességről köröző hírek közül pedig kiemelkedik a Blic napilap által közzétett, mely szerint Szerbia szavazói adatbázisában 800.000-rel több név szerepel a hivatalosan számon tartott nagykorúaknál.

És ami talán többet, vagy fontosabbat mond el: maguk a tüntetések is napról napra változnak, mind jellegükben, mind szerkezetükben, és a helyi kontextustól függően. Az első napok után hamarosan megjelentek a követelések is, és annak ellenére, hogy a valószínűleg nem kis számban jelenlevő politikai középvonalasok mellett szélsőjobboldaliak is észlelhetőek a tömegekben, mégis az Újvidéki Hallgatói Mozgalom (Studentski pokret Novi Sad) követelményei kerültek, legalábbis egyelőre, a tüntetések előterébe. E mozgalom a kezdetleges mérsékelt követeléseit hamar radikalizálta, így immár az egyes állami intézmények (például a Köztársasági Választási Bizottság és Szerbiai Rádió és Televízió) vezetőinek leváltása mellett médiaszabadságot, a gazdasági megszorítások megállítását követelik, valamint szolidaritást hirdetnek a szakszervezetekkel és egy folyamatban lévő munkássztrájkkal.

„Felismerjük,” írják az egyetemisták „hogy a probléma nem csupán az aktuális kormányban rejlik, hanem abban a gazdasági rendszerben, amelyet e kormány támogat.”

Az egyetemisták követelményeit több városban felolvasták a tüntetők helyeslő reakciói mellett.

Tehát, miért is tüntetnek az emberek?

A választásokat megelőző hónapokban a köz- és magánszektorban dolgozók, valamint nyugdíjasok is szerveztek tüntetéseket. A megszorító intézkedések és a törvényi szabályozás hozadékaképpen a társadalmi bizonytalanság és a prekárius munka- és életkörülmények tömegeket érintő mindennapi valósággá váltak; a fiatalok körében a munkanélküliség 40 és 50% között mozog.

Míg az új elnök a külföldi tőkének kedvező föltételek biztosításával, valamint a beruházások által teremtett új munkahelyekkel dicsekszik, a valóság az, hogy a leskovaci Jura munkásai pelenkát viselnek a WC-szünetek kiiktatása érdekében, a nagybecskereki Dräxlmaier üzemben a futószalag jóval gyorsabb, mint a gyár németországi székhelyén, a 2007-ben magánosított smederevska palankai Goša egy munkása öngyilkosságot követett el elviselhetetlen anyagi helyzete miatt, ugyanis 30 havi bér kifizetésével késik a tulajdonos – és e felsorolást még hosszan folytathatnánk.

Nem csoda hát, hogy a tüntetők helyeselik az egyetemisták követeléseit – felismerik bennük a problémákat, amelyek mindenkit (vagy legalábbis a túlnyomó többséget) kisebb, nagyobb, vagy éppen elviselhetetlen mértékben érintenek – vagyis mindazt amit az ellenzéki elnökjelöltek nem találtak érdemesnek politikájuk alapjául venni.

 

 

 

 

2017. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szijjártó: „A szerbek jól teljesítenek”

A magyar külügyminiszter – úgy látszik –  nem ismeri az országon belüli folyamatokat, de az Európai >

Tovább

Eörsi-nosztalgia

Nyolcévi börtönbüntetésre ítélték, de négy év után kiszabadult, és soha többé nem tudott megbékélni a háborogva >

Tovább

Véget vetni a megfélemlítésnek!

Talán már mondani sem kell, sem Pásztor, de (a radikálisból lett haladó) Igor Mirović a mai >

Tovább

„Maradj mindig idegen!”

„A tisztes regény- és tárcagyáros nénik, a silány novellisták és fűzfapoéták, a grafomán puhányok - szögezte >

Tovább

Ki lesz a győztes – a VMSZ vagy az SZHP?

Kétlem, hogy bárkinek is (beleértve a lovas Pásztort is) van áttekintése arról, hogy milyen a helyi >

Tovább

A posztszocialista államokban, a több évtizedes elzártság kultúrája túlélte a vasfüggönyt

Csakhogy a folyamatot ez nem állítja le. Az idegenelleneséget hirdető kormányközeli médiumok a hírműsorukban hirdetik a >

Tovább

Az udvari cselszövések egyre zavarosabbak

Zágrábban győztek a baloldali zöldek, Rijekában a szocialisták, de csak a zöldekkel való koalícióban, Splitben pedig >

Tovább

Lovas esete Zemannal

Mindezek alapján talán érthetőbb, hogy a – többek szerint vitatott – irodalmi és politikai ambícióiról is >

Tovább

Kiszorítósdi

Június 13-án eldől, hogy „Bácskossuthfalva 86 százalékban magyar lakossága”, „kiengedi-e a kezei közül a magyar önkormányzatot”, >

Tovább

Elfogynak a magyar jogászok (is)!

A junior I. Pásztor, aki – a pozíciójánál fogva – eddig is tehetett volna a magyar >

Tovább

Play Sinkó

A demokrácia válsága, posztfasizmus, autokrácia, diktatúra… Egyre gyakrabban találkozom ezekkel a fogalmakkal. Lehetséges-e, hogy ez csak >

Tovább

Handke és a Balkán

2014-ban Handke a Nobel-díj megszüntetését javasolta, mert az téves irodalmi kánont teremt. Az, hogy ő lett >

Tovább