2019. október 17. csütörtök
Ma Hedvig, Ignác, Rudolf névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

A szerbiai elnökválasztások után

Ezrek tiltakoznak Szerbiában a választás tisztességtelensége miatt

Pressburger Csaba
Pressburger Csaba

Belgrád, Niš, Újvidék, Szabadka és más nagyvárosok tereit minden este elégedetlen és dühös fiatalok ezrei lepik el. A szervezők ismeretlenek, a követelések is csak szerdán kezdtek körvonalazódni. Szerbiában ilyen kiterjedésű tüntetéssorozatra 17 éve nem volt példa. Akkor Milošević bukásával végződött a történet. Pressburger Csaba (Átlátszó):

(...) Hozz magaddal még 16 embert

Tömeges választási csalásról, komolyabb szabálytalanságokról a voksolást figyelemmel kísérő független megfigyelők nem tettek jelentést, ám ez nem jelenti azt, hogy a szerbiai elnökválasztás demokratikus légkörben és fair körülmények között zajlott.

Újra elmondhattuk azt, ami minden egyes választás után elhangzik: ennél mocskosabb kampány még sohasem volt Szerbiában.

És valóban: volt itt megfélemlítés, zsarolás, hatalmi helyzettel való visszaélés, az országos tévécsatornák és napilapok teljes hadrendbe állítása a kormánypárti jelölt mellett, ezzel párhuzamosan az ellenzéki jelöltek teljes ellehetetlenítése és mocskolása.

Íme, néhány konkrét példa: számos közvállalat, sőt, egyes hatalomhoz közeli magáncégek is kötelezték a dolgozóikat, hogy vegyenek részt Aleksandar Vučić kampányrendezvényein, a választás napján pedig karikázzák be a 6-os sorszámot, amit fotóval is dokumentáljanak.

Mások olyan kitöltendő űrlapot kaptak, amely a Fidesz „hozz magaddal még egy embert”-módszerét fejlesztette tovább, abban az értelemben, hogy a delikvensnek tizenhat szavazót kellett hoznia. Jelesül a pártbefolyás alatt álló cégek munkahelyüket féltő dolgozói azt a feladatot kapták, hogy győzzék meg tizenhat közeli hozzátartozójukat, barátjukat, vagy akit csak akarnak, hogy „helyesen” szavazzon. Majd kérjék el az adataikat (név, telefonszám, lakcím), és persze készíttessenek velük is fotót a szavazócéduláról, amelyen a kedves vezető neve van bekarikázva.

Csütörtökre több komolyabb választási szabálytalanságra is fény derült. Az egyik, hogy míg a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) adati szerint Szerbia szavazókórú lakosságának létszáma 5,8 millió fő, addig a választói névjegyzékben 6,7 millió polgár szerepel: eszerint tehát 800 ezerrel több választó van, mint szavazópolgár.

Ugyancsak friss hír, hogy 70 szavazókörben fogják újra számolni a szavazatokat, mivel azok száma nem egyezett a névjegyzékben szereplő adatokkal.

Az állami szervek is asszisztáltak Vučićnak. A köztársasági parlament Vučić-párti elnökasszonya például a kampány idejére felfüggesztette a T. Ház működését, nehogy az ellenzéki képviselők a parlamentből adott élő közvetítésben fejthessék ki a véleményüket. A elektronikus médiát szabályozó testület (REM) pedig úgy döntött, hogy – kellő kapacitás híján – nem monitorozza a választási kampány ideje alatt a médiumok működését, kizárólag az eseti panaszok elbírálására szorítkozik.

Az országos napilapokban – az egyetlen Danas kivételével – szinte csak kormánypropagandát lehetett olvasni, a vezér teljhatalmára legnagyobb veszélyt jelentő ellenzéki jelölteket pedig minden nap virtuálisan meglincselték.

Nehéz volt választani az országos napilapok közül a kampánycsendet megelőző napon: a nyolc újság közül hat a hatalmi koalíció jelöltjének teljes oldalas hirdetését hozta a címoldalán.

Emellett volt még névjegyzék alapján történő, pártaktivisták által végzett illegális adatgyűjtés a szavazási hajlandóságról, napidíj és szendvics fejében történő buszoztatás Vučić kampányrendezvényeire, ellenzéki jelölt képével és szlogenjével ellátott levonók ragasztgatása autók szélvédőjére, és persze a bőszen kommentelő, hírhedt humanoid bothadsereget is bevetették az interneten.

Hallgass az eszedre, szavazz az SNS-re

A Vučić melletti kampányból az SNS magyar koalíciós partnere, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) is derekasan kivette a részét. Lakossági fórumokon győzködték a vajdasági magyarokat, hogy az eszükre hallgassanak, ne a szívükre, mert igaz ugyan, hogy Vučić egykor Nagy-Szerbiáról álmodott a radikális vezér, Šešelj vajda oldalán, hogy bosnyákok legyilkolászásával fenyegetőzött, hogy tájékoztatási minisztersége idején ölték meg az egyik kormánykritikus napilap tulajdonosát – de azóta sok víz lefolyt a Dunán (meg vér az Unán), Vučić megváltozott, ma arra törekszik, hogy az Európai Unióba vigye az országot, a szerb-magyar történelmi megbékélésben is elévülhetetlen érdemeket szerzett, és – ami a legfontosabb – Orbán Viktor is őt támogatja!

Sőt, Szijjártó Pétert még az egyik kampányrendezvényre is elküldte.

A VMSZ meglepően sok energiát és pénzt ölt hűségének bizonyítása érdekében Aleksandar Vučić népszerűsítésébe, az eredmény azonban nem lett valami fényes: különféle becslések szerint mindössze 25-30 ezer között lehet azoknak a vajdasági magyaroknak a száma, akik hallgattak a „józan eszükre”, és a 6-os sorszámot karikázták.

Összehasonlításképpen: a 2008-as államfőválasztáson induló Pásztor István VMSZ-elnök 93 ezer szavazatot kapott, 2012-ben pedig 63 ezret. Az idén azonban a kormánykoalíción belüli stabil pozíció megőrzése érdekében Pásztor nem indult az államfőválasztáson. Senki, a hatalmi koalíció egyetlen pártja sem sodorhatta veszélybe Aleksandar Vučić első fordulós győzelmét.

Az SNS elnökének azért volt olyan fontos, hogy megszerezze az első körös abszolút többséget, mert a második fordulóba akár el is bukhatott volna. Reális esély volt arra, hogy potenciális riválisának sikerül maga mögé állítani az ellenzéki pártok és jelöltek túlnyomó többségét, és esetleg azokat a polgárokat is az urnák elé csalogathatja, akik kishitűségből, reményvesztettségből, vagy egyéb okból nem vettek részt az április 2-i szavazáson.

Éppen azért döntött úgy Vučić, hogy maga indul a pusztán jelképes hatalmat jelentő elnökségért folyó versengésben, mert attól tartott, ha mást indít maga helyett, az jelentős mértékben növeli a választási kudarc esélyét. És ha egyszer sebet kap egy autoriter rezsim, az a seb már sohasem gyógyul be.

Vučić tehát elindult és nyert is az elnökválasztáson, otthagyva az alkotmány szerint tényleges hatalommal bíró kormányfői pozíciót. Persze senki sem gondolja azt, hogy a helyére lépő miniszterelnök majd azt tehet, amit akar. Nem kérdés, hogy a tótumfaktum továbbra is Vučić lesz.

Tüntetés a diktatúra ellen

Csakhogy Vučićból meg a „hamarosan jobban fogtok élni, már csak másfél-két évet bírjatok ki”-típusú ígéretekből egyre több embernek van elege. A képzett fiatalok – de a kevésbé képzett és kevésbé fiatalok is – tömegesen hagyják el az országot. A maradók meg általában nem nagyon szokták magukat halálra idegeskedni az emberi és szabadságjogok egyre brutálisabb eltiprása miatt – éppen ezért tűnt meglepőnek, hogy közvetlenül a választás utáni napon tüntetés szerveződött a Facebookon „a diktatúra ellen”.

A két legnagyobb városban, Belgrádban és Újvidéken már hétfőn este is több ezren vonultak ki az utcákra, többnyire egyetemisták és középiskolások. Még azt se nagyon tudták, hogy mit akarnak, vannak-e egyáltalán konkrét követeléseik, egyszerűen csak elégedetlenségüknek adtak hangot a választás kimenetele és az állítólagos választási csalások miatt.

Úgy fest, a spontán szerveződő, elemi fölháborodásból fakadó, vagy talán csak egy jó heccnek induló megmozdulás termékeny talajra talált. Kedden már vagy tucatnyi városban tartottak felvonulást, többek között a relatív magyar többségű Szabadkán is.

Szerdára pedig a közös követelések is megszülettek, melyek a következők: váltsák le a RIK és a REM tagjait, a parlament elnökét, valamint a közszolgálati televízió vezetőit, továbbá állapítsák meg a szavazók pontos számát, és vezessék be a kevésbé manipulálható elektronikus szavazást.

A tüntetők azt ígérik, ha nem tesznek eleget a követeléseiknek, előrehozott parlamenti választást fognak kikényszeríteni.

Biztosan a Soros

A tüntetések egyelőre békésen zajlanak, bár néhány provokátor bepróbálkozott, de csakhamar lelepleződtek. Az ellenzék egy része szimpátiáját fejezte ki a tiltakozók iránt, másik része hallgat, a hatalom lakájmédiája azonban megkezdte az összeesküvés-elméletek gyártását.

A „keleti blokk” országaiban jól bevált „sorosozás” itt sem maradhatott el, külföldi bérenceknek, megtévesztetteknek, manipuláció áldozatainak nevezik a tüntetőket – akárcsak 1996-97-ben, amikor a helyhatósági választásokon történt irdatlan mértékű csalások miatt vonultak utcára az egyetemisták, vagy 2000-ben, amikor az Otpor (Ellenállás) mozgalom égisze alatt szervezkedtek. 1997-ben végül sikerült rábírni a hatalmat, hogy ismerje el az ellenzéki győzelmet a nagyvárosokban, 2000-ben pedig Milošević és csapata kénytelen volt távozni a hatalomból.

Persze más idők voltak azok: Milošević sem az EU, sem az USA, de még a hagyományosan baráti Oroszország támogatását sem élvezte. Most Aleksandar Vučićot a kampány finisében fogadta először Angela Merkel német kancellár, aztán pedig Vlagyimir Putyin orosz elnök, és dicsérték a sikeres reformjait, valamint a térség stabilitásáért tett erőfeszítéseit, választási győzelméhez pedig elsőként Johannes Hahn, uniós bővítési biztos gratulált.

 

2017. április 8.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább