2021. január 19. kedd
Ma Sára, Márta, Márió névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elődeink bölcsebbek voltak

Végel László
Végel László

Igen, voltak ellentétek, de a magyar emlékezetpolitika mégis központi helyre állította őket. Egymás mellé. Az a kérdés kínoz, hogy miért nem tanultunk felmenőinktől. Lenne mit. Végel László Közéleti naplójából:

Március 15-e. Egy ideig a TV-én aggodalmaskodva nézem az M1 helyszíni közvetítését, de úgy érzem, mérgezést kapok a napi politikától. Az egyre inkább megosztott magyar nemzet nagy feszültség közepette ünnepeli a magyar egység napját. Orbán Viktor szónokol. Füttykoncert és viharos taps. Az ünneplők egymásra ordítoznak.  Az egyik Fidesz-hívő torkon ragadja a füttyögő ellenzékit.  Ez azt jelenti hogy nem csupán a politikusok, hanem ez egyszerű emberek között is dúl a viszály.  Kedvetlenül visszatérek az íróasztalom mellé, Széchenyi naplóját emelem le a könyvespolcról. 1848. március 15-én a következőt jegyezte le: „Ma látom, Magyarország a tökéletes felbomlás felé tart. Hamarosan végem lesz. (…) Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom.” Másnap így folytatta: „Terhel-e valaminő felelősség ezekért a mozgalmakért? Azt tanítottam: hozzátok rendbe e vén házat, tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi, etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kos(suth) és társai jobbnak látták felgyújtani.” A történelem azonban másról, a magyar forradalomnak mágikus szerepéről szól, akkor is, ha szörnyű vereséggel végződött, amelyben az orosz szuronyok adták meg a kegyelemdöfést. A 48-as forradalom idején felébredt a nemzetiségek szeparatizmusa, írja Kemény Zsigmond. Feltűnik előttem Trianon baljós képe. „És Széchenyi  a honszeretete miatt oly kínokat szenved, melyekkel Dante poklában aligha találkozunk”, folytatta. Ezután következett Kossuth és Deák vitája a kiegyezésről. Kossuth a dunai konföderációról értekezett. Ebből se lett semmi. A 20. század elején már kezd kirajzolódni a trianoni térkép. Nehéz kibogozni a szálakat, különben se tisztem ítéletet mondani ezekben a kérdésekben, amelyekről a történészek között azóta is vita folyik. De egy dolgot azért fontosnak tartok: elődeink bölcsebbek voltak, mint mi. Ebből kellene tanulnunk a nemzeti összetartás cseppet sem könnyű tananyagát.  Igen, voltak ellentétek, de a magyar emlékezetpolitika mégis központi helyre állította őket. Egymás mellé. Az a kérdés kínoz, hogy miért nem tanultunk felmenőinktől. Lenne mit.

 

2017. március 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább

A legnagyobb távozott

Kihalt a bosszú vágya, csak romlott kompromisszumok léteznek, magyarázta. A társadalom manapság megveti Elektrát, aki itt >

Tovább

Az ég dörög, de a zivatar elmarad

Anikóval a teraszon ácsorogva szkeptikusan bámultuk az újvidéki mesterséges boldogságot és fényáradatot. Szabó Lőrinc verssorát ismételgettem: >

Tovább

Biztosítani a médiaszabadságot!

Az MNT alapította médiák az adófizetők pénzéből valójában nem az anyanyelvű közszolgálati tájékoztatás, hanem a VMSZ >

Tovább

Hajnal Jenő ellenzi a sajtó függetlenségét!

Az MN elnöke szükségesnek tartotta, hogy külön kommentálja a szerbiai tájékoztatási stratégiát és ezzel kapcsolatosan kifejtse >

Tovább

Övék az ország, maguknak építik (by Kenedi János)

Mindannak, ami ma a kultúrában és az oktatásban történik, semmi köze az értékteremtéshez, a hagyományok ápolásához >

Tovább

A Trump-puccs és honi recepciója

Kevés dologra vagyok kíváncsibb, mint az Orbán-rezsim végének hogyanjára, fel vagyok készülve meglepetésekre, idő előttiségre, időn >

Tovább

„Szerencsésnek mondhatom magam”

Maga a tisztogatás úgy nézett ki, hogy megálltak a járművek kb. 20 kilométerre a falu előtt >

Tovább

„Én magyar vagyok!”

Ott történt az is, hogy rám szállt egy háborút megjárt önkéntes. Állandóan macerált, nem fért a >

Tovább

A csalhatatlanokról és a tévedhetetlenekről

Megtanultam, hogy legjobban a csalhatatlan értelmiségiektől tartsak, hiszen ezek a tévedhetetlenek veszélyesek azok számára, akik szüntelenül >

Tovább