2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Elődeink bölcsebbek voltak

Végel László
Végel László

Igen, voltak ellentétek, de a magyar emlékezetpolitika mégis központi helyre állította őket. Egymás mellé. Az a kérdés kínoz, hogy miért nem tanultunk felmenőinktől. Lenne mit. Végel László Közéleti naplójából:

Március 15-e. Egy ideig a TV-én aggodalmaskodva nézem az M1 helyszíni közvetítését, de úgy érzem, mérgezést kapok a napi politikától. Az egyre inkább megosztott magyar nemzet nagy feszültség közepette ünnepeli a magyar egység napját. Orbán Viktor szónokol. Füttykoncert és viharos taps. Az ünneplők egymásra ordítoznak.  Az egyik Fidesz-hívő torkon ragadja a füttyögő ellenzékit.  Ez azt jelenti hogy nem csupán a politikusok, hanem ez egyszerű emberek között is dúl a viszály.  Kedvetlenül visszatérek az íróasztalom mellé, Széchenyi naplóját emelem le a könyvespolcról. 1848. március 15-én a következőt jegyezte le: „Ma látom, Magyarország a tökéletes felbomlás felé tart. Hamarosan végem lesz. (…) Az egész úgy tűnik fel előttem, mint valami rossz álom.” Másnap így folytatta: „Terhel-e valaminő felelősség ezekért a mozgalmakért? Azt tanítottam: hozzátok rendbe e vén házat, tisztítsátok meg a szennytől, mely körülveszi, etc. Az érintettek nem végezték el ezt… Kos(suth) és társai jobbnak látták felgyújtani.” A történelem azonban másról, a magyar forradalomnak mágikus szerepéről szól, akkor is, ha szörnyű vereséggel végződött, amelyben az orosz szuronyok adták meg a kegyelemdöfést. A 48-as forradalom idején felébredt a nemzetiségek szeparatizmusa, írja Kemény Zsigmond. Feltűnik előttem Trianon baljós képe. „És Széchenyi  a honszeretete miatt oly kínokat szenved, melyekkel Dante poklában aligha találkozunk”, folytatta. Ezután következett Kossuth és Deák vitája a kiegyezésről. Kossuth a dunai konföderációról értekezett. Ebből se lett semmi. A 20. század elején már kezd kirajzolódni a trianoni térkép. Nehéz kibogozni a szálakat, különben se tisztem ítéletet mondani ezekben a kérdésekben, amelyekről a történészek között azóta is vita folyik. De egy dolgot azért fontosnak tartok: elődeink bölcsebbek voltak, mint mi. Ebből kellene tanulnunk a nemzeti összetartás cseppet sem könnyű tananyagát.  Igen, voltak ellentétek, de a magyar emlékezetpolitika mégis központi helyre állította őket. Egymás mellé. Az a kérdés kínoz, hogy miért nem tanultunk felmenőinktől. Lenne mit.

 

2017. március 24.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább