2020. november 30. hétfő
Ma András, Andor, Andrea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Csendőrállam

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

Magyarországon inkább az üdítően őszinte fajgyűlölet uralkodik… A menekültek könyörtelen elutasítása már fizikai bántalmazást jelent, rendőrterrort a határon, a gyerekek ezentúl lőni tanulhatnak az iskolában – tudjuk, kire. Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A menekültek panaszaira más válasz nem nagyon érkezik, csak rasszista kommentek a „dögöljetek meg” szellemében.

Európában – beleértve Kelet-Európát, így hát a Duna-medencét is – a tizennyolcadik század óta az a szokás, hogy a filozófiával, szellem- és társadalomtudománnyal, művészetekkel hivatásszerűen foglalkozó értelmiségiek (fellengzősebben: írástudók) hivatalos közéleti pozíció nélkül is – a professzionista újságírók, médiaszakemberek és politikusok mellett, velük együtt és velük szemben – nyilvánosan gondolkodnak közügyekről: történelmi, szociális, politikai, kulturális, világnézeti kérdésekről. Ez még a cenzúrát alkalmazó, a sajtót államosító-központosító tekintélyuralmi rendszerekben se volt másképp. Sőt: mint közismert, a szabad sajtó hiányában ezeken a helyeken a „kultúra” területén összpontosult a nyilvánosság zöme, hiszen a szűk területre szorult szamizdat (Lengyelország kivételével) nem kínálhatott helyet mindennek. Bár a szerepek változtak, az értelmiségnek ez a funkciója a legtöbb országban még fönnáll – különösen akkor, ha politikai válság van, mint manapság is.

Amikor a magyarországi ellenzéki politikának pillanatnyilag az a csúcsteljesítménye, hogy az egyik vezető politikus (volt kétszeres miniszterelnök) azt mondja a legnagyobb „demokratikus” ellenzéki párt miniszterelnök-jelöltjének, hogy „sokkal gazdagabb vagyok nálad, beeeee!...” – az ellenzéki sajtót meg fojtogatják (meg fojtogatja a saját nívótlansága), akkor érezzük azoknak az értelmiségieknek a hiányát, akikre korábban számítani lehetett a bajban, de akik mára kiábrándultan, reményvesztetten elhallgattak.

Úgy látszik, Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, a magyar állam teljhatalmú, egyszemélyi vezetőjének az igazságügyi minisztériuma a jogállam maradékainak fölszámolására készül. Ha a tervet megvalósítják – amit azért nehéz elhinni –, akkor olyan személyek és intézmények ellen is lehet titkos nyomozást, „földerítést” végezni, akikkel vagy amelyekkel szemben nem merült föl gyanú. Nem hiszem, hogy ezt beterjesztik, nem hiszem, hogy megszavazzák, nem hiszem, hogy az államelnök aláírja, nem hiszem, hogy az Alkotmánybíróság helyben hagyja. Együtt avval, hogy dr. Handó Tünde elnök bírói hivatala egyre inkább beleavatkozik a bírák kinevezésébe, előléptetésébe, leváltásába, ez már csakugyan a vég lenne – de nem lesz az, ha lesz, aki erőteljesen tiltakozik.

Bár a menekültekkel, bevándorlókkal, vendégmunkásokkal – és mint ilyenkor mindig, a nemzetiségekkel (vö. Macedónia, Ukrajna, Wales) – szembeni etnicista gyűlölet és jogtalan rossz bánásmód világszerte elterjedt, a zavart lelkiismeretből fakadó képmutatás és kétszínűség is elég általános. Magyarországon inkább az üdítően őszinte fajgyűlölet uralkodik (nem egyedül itt: példánk diadalmasan terjed mindenfelé, már vetélytársaink akadnak). A menekültek könyörtelen elutasítása már fizikai bántalmazást jelent, rendőrterrort a határon, a gyerekek ezentúl lőni tanulhatnak az iskolában – tudjuk, kire.

 

A valahogy, nehézkesen bejutott maroknyi menekültet törvényellenesen fogva tartják. Egy hete közölte ez a lap, hogy az egyik lágerban éhségsztrájkot indítottak az internáltak, más néven menedékkérők. Azóta szolidaritási akciókról meg az egész ügy kimeneteléről nem nagyon kapni híreket. A menekültek panaszaira más válasz nem nagyon érkezik, csak rasszista kommentek a „dögöljetek meg” szellemében. (Viszont az érvényes jogpolitikai álláspont rövid kifejtését lásd itt.)

Meg vagyok győződve róla, hogy Magyarországon igenis van – mondjuk így – humanista közvélemény, de ennek a hatásos tájékoztatására, megszerveződésére, öntudatosodására csak akkor kerülhet sor, ha lesznek elkötelezettebb, harciasabb, mondhatni: bátrabb médiák, pártok, mozgalmak és közéleti személyiségek.

És ha lesznek értelmiségiek, akik nem unják és nem röstellik, hogy ebben az egyelőre elég népszerűtlen dologban – eszükre és szívükre hallgatva – a közönség elé állnak, és emlékeztetnek mindannyiunkat elodázhatatlan erkölcsi felelősségünkre. Eddig azonban igen nagy íróink – nem akárkik: Kertész Imre és Konrád György – a muszlim menekültek befogadása ellen szóltak, s az utóbbi nagyjából azonosította magát az Orbán-kerítéssel, ami roppantul elszomorító. Más nagyjaink hangja nem ily érces.

A szerencsésen elmúlt huszadik században milliós populációkat űztek el, telepítettek át, irtottak ki, pusztítottak éhen (vagy hagytak éhen pusztulni). A gyarmatosítás, illetve a modern diktatúrák tömeggyilkosságai, az elsősorban a polgári lakosságot sujtó hadviselés pokoli emléke befolyásolta az ezredvég kezdetben „demokratikusnak” tetsző világpolitikáját, amelyből mára még apró foszlányok is alig maradtak. De alapvető kötelességünk nem változik. A szenvedőkön segíteni kell. Az igazságtalanság ellen tiltakozni kell. A védteleneket óvni kell. A hatalmat korlátozni kell.

És kifejezni tiszteletünket és csodálatunkat azok iránt, akik fáradhatatlanul dolgoznak az igazságosság érdekében – mint a Magyar Helsinki Bizottság, a MigSzol, az Amnesty International (Magyarország), az Orvosok Határok Nélkül és mások. És kifejezni csalódottságunkat azok iránt az állítólag „baloldali” szervezetek, mozgalmak, sajtótermékek iránt, amelyek közönyösek, gyávák – vagy egyenesen árulók.

Mivel ezek ősrégi témák, eredetiségre nem tarthatunk igényt. Lehet, hogy a következetesség, állhatatosság unalmas. De – szemben minden evvel ellenkező, jól ismert híreszteléssel – a fölháborodás és tiltakozás klasszikus trópusai, metaforái, gesztusai nem avultak el; nem is fognak.

Ezeknek a közhelyeknek a szívós ismételgetése elkerülhetetlen mindaddig, ameddig ember okozta kín, jogtalanság, igazságtalanság, kegyetlenség, elvakultság van a világon.

Ki kell engedni a nemzetközi joggal ellenkező fogságukból a szabad mozgásukban törvénytelenül korlátozott menedékkérőket. Felelősségre kell vonni a jogellenes bántalmazásukért felelős „belügyi” vezetőket.

És sok mindenkinek meg kell végre szólalnia, aki eddig hallgatott.

2017. március 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Nyírő Józsefet olvasva

Kiváló részleteket olvastam, egy megrendült és megtört ember életéről, aki nincs tisztában a saját bűneivel. De >

Tovább

„Tizennyolc hónapig voltam katonaruhában”

Csonoplya vegyes lakosú falu. A háború kitörése előtt nem nagyon foglalkoztunk azzal, hogy ki milyen nemzetiségűnek >

Tovább

„Ich habe alles geprüft und erwogen”

Nem tudom eldönteni, nem is szeretném, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök mai rádiós interjúját a sötét >

Tovább

„Úgy halok meg, hogy nem is láthatom a fiamat…”

Eddig mindig hazaengedték, amikor kértem, pár napra, ha valamilyen ünnep közeledett, vagy ha nagyon szerettem volna >

Tovább

Hiányzik a meghökkentető eredeti eretnekség. A szeszélyes kaland. A melléfogás varázslata

A szocializmusban az apolitikus értelmiségi volt az eszménykép, a posztszocializmusban pedig a valóságból menekülő szűzi pártszimpatizáns. >

Tovább

Kirakat szerződés

A VMSZ és a SNS szerződése csak megerősíti (önkormányzati, tartományi és köztársasági szinten) a két párt, >

Tovább

Erkölcsi kontextus

Természetesen a bíróság dolga kimondani az ítéletet. Feltételezem azonban, hogy ennek a jogi normának van erkölcs >

Tovább

Moslékkoalíció

Napjainkban a forradalmi hitbe vetett remény ugyanúgy elsorvadt, miként a hagyományos hitbe vetett bizalom. Miért? Lehet, >

Tovább

Nemzeti kisebbségpolitikai pálfordulás?

Amikor, tehát, AV a „kisebbségek jelenlétének fokozásáról” beszél „a köztársasági és a tartományi kormányban”, emögött Szerbia >

Tovább

Ami elválaszt és ami összeköt

Az interneten Szőcs Gézát búcsúztatják. Jól esett olvasni Ara-Kovács Attila az intellektuális párbeszédre példát mutató mondatát. >

Tovább

Civil jogvédelem

Nem a Caritas vezetőinek kellett volna átvenni a főkonzul asszonytól az ajándékot? Nem, mert akkor Pásztor >

Tovább

Szőcs Géza halála

Politikusként próbálta gyógyítani aztokat a sebeket, amelyeket előzőleg értelmiségiként és költőként elszenvedett. Ízig-vérig modern költő nem >

Tovább