2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nagy Nyitásra lenne szükség

Végel László
Végel László

Közben a szomszédom Dnevniket lapozgatja, majd megszólal. Hallod szomszéd, dörmögi, Pásztor István barátként és politikai partnerként szavaz Vučićra. Ühüm, válaszalom. Hm, mondja ő, s ezzel lezárjuk a választási kampányt. Végel László Közéleti naplójából:

Hazajövet olvastam egy mondatot nem hittem a szememnek. Szeretném hinni, hogy lapszusról, elszólásról van szó, de talán nem is hangzott el, hanem az interneten terjesztett, kitalált mondatról van szó. Állítólag, a Magyar Nemzeti Tanács ülésén jelentette ki valamelyik felelős magyar tisztségviselő: "A lapban (a Magyar Szóban) közölt írások azt igyekeztek bemutatni, hogy a már szinte divattá váló elköltözés helyett, sokan itthon keresnek és találnak megoldást családjuk boldogulására”. Nem tudom, hogy akadt-e valaki, aki a helyszínen elhatárolódott tőle, hogy mentse a Magyar Nemzeti Tanács becsületét. Már csak azért is, mert a vajdasági magyar közösség jelenleg, éppen a fokozódó elvándorlás miatt drámai helyzetben került, megmaradás kérdése lett a folyamat visszafordítása. A elhamarkodott kijelentések helyett meg kellene vizsgálni, mit lehetne változtatni, miben változzunk, mi az, amit változtatni tudunk, és mi az, amit nem. Gondoljunk a jövőre és puhatoljuk: mit tegyünk, hogy az elvándorlók visszatérjenek, mint a hetvenes években. Sajnos, senki sem szólította meg a Nyugatra távozó mesterembereket, egyetemi végzettségű szakembereket, senki sem nézett a szemükbe, senki sem kérdezte meg őket, hogy miféle „divathóbortnak” hódolnak. Az elvándorlás viszont immár tömegméretű, nem csak kérdezni kellene, hanem fel kellene tárni a több gyökérű motivációkat.  A legtöbben azért távoznak, mert itthon éhbérért dolgoznak, vagy mert munkanélküliek. Nem fognak talán éhbérért dolgozni a helyi kisebbségi oligarcháknak? Igaz, vannak, és egyre többen lesznek, akik nem szükség miatt erednek útnak. Velük kapcsolatba azonban legyünk tisztességesek, vessünk számot saját felelősségünkkel. Tartsunk lelkiismeretvizsgálatot! Mit mulasztottunk? Elgondolkoztunk-e azon, hogy egy igen értékes réteg azért vándorol ki, mert a saját kis közösségében nem érzi jól magát? Azért távozik, mert eluralkodott a viszálykodás, a megbélyegzés, a kizárólagosság? Vannak olyanok is, akiket tényleg nem az anyagi kényszer indít útnak, hiszen viszonylag tisztességes körülmények között élnek, de nem látnak távlatokat, vagy nem tagosodtak be egyetlen pártba sem (ne feledjük: pártokrata világban élünk, s ne legyünk álszentek, valljuk be: e téren a vajdasági magyarok sem képeznek kivételt!), vagy azért, mert hiányzik a közösség visszatartó ereje. Valaha volt egy erős helyi visszatartó, visszavonzó identitás, a „vajdaságiasság”, de az is múlófélben van. Tekintetünket teljes erőben Budapestre vetjük, és Németországba menekülünk. Pár évvel ezelőtt Zentán a Deák Ferenc-i kiegyezés politikáját kértem számon, ma már ez sem elegendő, most a különbségeket tisztelő Nagy Nyitásra lenne  szükség. Különben gyászos jövő vár erre a közösségre! Vezetőinknek egy percre sem szabad megfeledkezni, hogy az utókor nem a jó szándékok - hiszem, hogy senkinek sincs közülük rossz szándéka - hanem a végeredmény mentén fog ítélkezni felettük.

Férfibarátságok

Folyik az elnökválasztási kampány. A bejárati ajtó előtt várakozok, mert valaki nyitva felejtette a liftajtót. Közben a szomszédom Dnevniket lapozgatja, majd megszólal. Hallod szomszéd, dörmögi, Pásztor István barátként és politikai partnerként szavaz Vučićra. Ühüm, válaszalom. Hm, mondja ő, s ezzel lezárjuk a választási kampányt.

 

 

2017. március 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább

A migráns

A migráns halála nem érdemel gyászt. Tizennyolcezer halott a Földközi-tenger fenekén, legalább kétszer ennyi a Szaharában, >

Tovább

Védtük Szerbiát Horvátországban…

Aki nem volt ott, az nem tudhatja, hogy milyen érzés elvágni valakinek a nyakát. Az ott >

Tovább

Bence Erika nyílt levele a Magyar Mozgalom társelnökeihez

Hogy bárki értse: a VMSZ és elnökének politikáját továbbra is elutasítom! A Magyar Nemzeti Tanács által >

Tovább

Gyűlölet és kompromisszum

A társadalom szétrombolása üzemszerűen folytatódik. Elsősorban nem az ellenzék hibája, hogy olyan, amilyen. Ami a magyarországi >

Tovább