2021. március 1. hétfő
Ma Albin, Albina, Leonita, Lea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Fél óra

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

Elképzeltem egy fotót egy Vučić-Orbán találkozóról, amint egy ilyen ülőalkalmatosságon elbeszélnek egymás mellett. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):

Van egy elegáns karórám... illetve: volt... Pontosabban magam sem tudom eldönteni, hogy a jelen vagy a múlt idő használata az indokolt. Majd az alábbiakból kiderül.

A lényeg: a karórának volt egy funkcionális hiányossága. Nem lehetett csak úgy félpillantással tájékozódni a pontos időről, alapos szemlélést igényelt, ugyanis fehér lapon fehér mutatókkal szerelte fel a gyártó. Amikor megvásároltam a különlegessége miatt érdekesnek tűnt, de tegnap este elnéztem az időt, ami miatt lemaradtam valami fontosról, ezért hát eldöntöttem, hogy átfestetem a mutatókat.

Az interneten kinéztem egy órást a Visegrádi utcában, de útközben már hamarabb belebotlottam egy közelebbibe a Szent István kőrúton. A mester teljesen indokoltnak találta szándékomat. Közöltem vele, hogy aranyszínű enyhén fluoreszkáló színre gondoltam, hogy éjszaka is tudjak könnyedén értesülni az idő múlásáról. Közölte, hogy feketére fogja festeni. Sötétkék nem lehetne? Elegánsabb mint a fekete. A mester azonban kitartott a konzervatív fekete-fehér kombináció mellett: „Vagy fekete vagy nem festem. Mert nincs más színű festékem.” Majd közölte, hogy jöjjek vissza fél óra múlva.

Mihez kezd az ember az ajándékba kapott fél órával a Szent István körúton? Hova máshova mentem volna, mint a Vígszínház melletti késeshez. Bármelyik városba keveredek, helyi képgalériát és késest mindenképpen felkeresek ... ( :)) A kisiparos éppen ebédjét fogyasztotta, egy vastag rántott hússal töltött szendvicset próbált átharapni. Helyében felaprítottam volna falatokra, hiszen akadt volna ehhez eszköz, más sincs az üzletben mint vágószerszám. Közöltem, hogy szeretném megélesíteni a bicskámat, amit mindig magammal hordok (John Wayne mondta egy western-filmben, hogy fegyver nélkül meztelennek érzi magát). Valamit válaszolt, közben bólogatott is, amire én azt feleltem, hogy jó, megvárom.

- Két hét! – emelte fel a hangját. – Kéthetes határidővel tudom csak vállalni, a minőségi munka időt igényel!

- Hát akkor nem várom meg. Az már késő. Holnap lesz a disznóvágás ! – közöltem majd elköszöntem. A késes úgy tűnik, nem értékelte a humoromat, mert furcsán nézett rám búcsúzóul. 

Nem tudtam pontosan még mennyi maradt a fél órából, ugyanis az órámat, mint ahogy már említettem, az órásnál hagytam. Célba vettem egy olyan helyet, ahol röpül az idő: a Kieselbach galériát. Az a másfél perc amit bent voltam tényleg gyorsan elröpült, a galériában nem volt egy festmény sem, csak régi keretek szemtelen áron. Átmentem a BÁV galériába, ahol megcsodáltam egy Szabó Vladimir festményt (soha sem hallottam a festőről), szemügyre vettem egy olyan  képet, ami azért kerül 2,2 millió forintba, mert Grünwald festette, de a legérdekesebb amit ott láttam az egy  tête à tête kanapé volt! A kifejezés franciául fej fej mellett-et jelent, használatos a diplomáciában is, „négyszemközt” értelemben, amikor látogatáskor a legmagasabb rangúak – eleve egyedül kellene, de ehelyett – nagyon szűk körben tárgyalnak. Nem tudtam, hogy ez a kanapé úgy néz ki, hogy akik egymás mellett ülnek ellenkező irányba néznek.  Elképzeltem egy fotót egy Vučić-Orbán találkozóról, amint egy ilyen ülőalkalmatosságon elbeszélnek egymás mellett.

Időközben többször is a csuklómra pillantottam, csak úgy szokásból, mivel  már kezdett sötétedni úgy ítéltem meg, hogy a fél óra letelt (közben még ültem egy padon is a kellemes tavaszváró időben). Egy kicsit izgultam, hogy mi vár rám az órásnál. Elfelejtettem ugyanis megkérdezni, hogy mibe fog kerülni a cágerfestés és nagyon nem szeretem azt a kellemetlen helyzetet, amikor nincs nálam elegendő pénz. Elgondolkodtam hogy a mutatók olyan túl sok festéket nem igényelnek, nem is beszélve a másodpercmutatóról. Nem toronyórát hagytam festésre... Azután gyorsan megnyugodtam, mert eszembe jutott, hogy mielőtt az óráshoz jöttem, akkor vettem fel a havi fizetésemet, csak elég lesz!

Amikor az órásmester átadta a karórát egy kicsit furcsa érzés fogott el és ez magyarázza az írásom legelején felvetett dilemmát. Ez az óra, már nem ugyanaz az óra volt, amit otthagytam, hiszen annak az órának az volt a legfőbb jellegzetessége, hogy fehér alapon fehér mutatókkal gyártották le Svájcban (eddig még nem említettem, hogy nem akármilyen litván, tajvani, vagy szenegáli, hanem kimondottan svájci gyártmányú szerkezetről beszélünk, ha nem is egy Omegaról, vagy Schafhausenről).

Most már több mint fél órája a csuklómon az új óra, a pontos időt fél pillantással is látom. Egy kicsit tartok attól, hogy a nagyobb tömegtől – hiszen a mutatók a festék súlyától nehezebbek lettek – a fizika törvényei következtében nagyobb lendülettel fognak kőrözni és a fél órát megteszik 28 perc alatt!

Ha netalán órásmester elolvassa ezt az írást, (vagy az aki olvassa ismer órásmestert) üzenem, hogy azért szívesen lecserélném a fekete mutatókat, olyan aranyhatású, enyhén fluoreszkáló színűre.

2017. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább

Pásztor Bálint és a szabadkaiak folyamatos átverése

Pásztor Bálintnak a hatalmi koalícióban ülve nem most kellene ellenzékit játszania utólag, hanem még a tervek >

Tovább