Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Szellemi örökség
Csorba Zoltán
Bedugtam az én számítógépembe, abba amelyiken összeraktam az anyag nagyobb részét és szintén a gerontológiai effektus állt elő: a bedugás megtörténik, csak nem érzékelhető...Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Akik ismernek tudják, hogy sajnos nem vagyok egy pedáns alkat. Néhány héttel ezelőtt elhatároztam, hogy ezen változtatok. Ahelyett azonban, hogy az ecsetek, festékek, rajztömbök, könyvek, CD-k, kották, zoknik, szerszámok között tettem volna rendet a nehezebbel kezdtem: azzal, hogy összegyűjtöm, összeírom a különböző területen született alkotásaimat. Hogy egy helyen lássam mivel töltöttem el az elmúlt éveket, évtizedeket (inkább indítottam volna be egy jól menő gázszerelő vállalkozást, s most nem aggódnék nyugdíj miatt?). Kapóra jött egy hirdetés, hogy alkalmi áron lehet vásárolni 64 GB-os pendrive-ot, amire minden rá is fér. Az ötletet egyébként az adta, hogy az egyik barátom megmutatta: egy aranyrúd alakú pendrive-on őriz mindent ami dokumentumként fontos számára, szerződéseket, számlákat, írásokat, jegyzeteket, reprodukciókat, hadd legyen minden egy helyen.
Kezdtem az írásaimmal, külön fájlokba rendszerezve: Homéroszi kapocs regény, a becsei könnyűzene történetéről szóló monográfia, Vénusz sorozatom kézirata, három befejezett film forgatókönyve (az egyik franciául, Francois Ozon akár holnapután kezdhetné a forgatást), egy befejezetlen, novelláim, elbeszéléseim, karcolataim, tanulmányaim a blogomban közölt bejegyzések... Régebben gondoltam arra, hogy a Magyar Szó dokumentációjából válogatok (kifényképezem) újságírói pályafutásom alatt közölt, a Lapban megjelent nem kevés írás között is. Vannak (valahol) az elveszett írások, amelyeket különböző megrendelésre, felkérésre, alkalomra írtam és amelyekről nem készítettem másolatot. És a rengeteg fordítás (éveken keresztül fordítottam filmeket francia nyelvről, szerbről) amelyeket számon sem tartok, pedig volt velük munka.
Még több az elveszett festmény. Sokáig nem hogy lefényképeztem volna, de még fel sem jegyeztem mit festettem. A kilencvenes években például, szinte heti rendszerességgel hordtam olaj és akvarell képeimet egy szentendrei galériába, amelyeket azután ki tudja hova valósi turista merre vitte magával. A Brazíliában lévő festményeimet szerencsére lefényképeztem és azt a téli tájképet is, amit Bosznia és Hercegovina korábbi nagykövete vásárolt tőlem és vitte el Indiába esküvői ajándékba kuriózumként... Leginkább az akvarellekkel bántam hanyagul, szórtam őket, mint a szerb esküvői tanú, a „kum” az aprópénzt a házasságkötés után. Egy fájlba összegyűjtöttem a létező fotókat képeimről és külön egy fájlba a festészettörténelem általam kiválasztott, összeszedegetett reprodukcióit (mintegy 400-500 képről).
Átjátszottam egy fájlba azokat a zenei szerzeményeimet, amelyeket sikerült megtalálnom CD-n és másik fájlba az általam összerakott gyűjteményeket. Következett a rengeteg fénykép és video, rövidfilmek, amelyeket többnyire saját szórakoztatásomra felvételeztem, továbbá nyaralásokról, lakodalmakról, utazásokról és Lóci játszik koncertekről készült felvételek összevágva megfelelő programmal.
Ezt a gyűjtőmunkát nagy türelemmel és kitartással heteken keresztül készítettem. Éppen kapóra jött, hogy a Lóci keresett valamilyen felvételt, közöltem vele büszkén, hogy rajta van a gyűjteményemben és odaadtam a pendrive-ot mondván, másold ki. A laptopja azonban nem tudta megnyitni, a gép egyszerűen nem érzékelte a pendrive-ot. Bedugtam az én számítógépembe, abba amelyiken összeraktam az anyag nagyobb részét és szintén a gerontológiai effektus állt elő: a bedugás megtörténik, csak nem érzékelhető...
A pendrive-ot elvittem egy szaküzletbe. Szétszedték darabokra, abban a reményben, hátha valahol egy kis forrasztással meg lehet operálni és helyreáll a rendszer. Sajnos nem sikerült. Javíthatatlan, használhatatlan – mondta ki a verdiktet a szakértő.
A FB-on még mindig látható a hirdetés: kivételes alkalom 64GB pendrive mindössze 2490 forintért.
Ha lesz ismét egy kis időm, nekifogok és rendet rakok a festékek, ecsetek, rajztömbök, könyvek, CD-k, zoknik között...
Következő cikk: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >