Ma Hajnalka, Lídia, Auguszta névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Szellemi örökség
Csorba Zoltán
Bedugtam az én számítógépembe, abba amelyiken összeraktam az anyag nagyobb részét és szintén a gerontológiai effektus állt elő: a bedugás megtörténik, csak nem érzékelhető...Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Akik ismernek tudják, hogy sajnos nem vagyok egy pedáns alkat. Néhány héttel ezelőtt elhatároztam, hogy ezen változtatok. Ahelyett azonban, hogy az ecsetek, festékek, rajztömbök, könyvek, CD-k, kották, zoknik, szerszámok között tettem volna rendet a nehezebbel kezdtem: azzal, hogy összegyűjtöm, összeírom a különböző területen született alkotásaimat. Hogy egy helyen lássam mivel töltöttem el az elmúlt éveket, évtizedeket (inkább indítottam volna be egy jól menő gázszerelő vállalkozást, s most nem aggódnék nyugdíj miatt?). Kapóra jött egy hirdetés, hogy alkalmi áron lehet vásárolni 64 GB-os pendrive-ot, amire minden rá is fér. Az ötletet egyébként az adta, hogy az egyik barátom megmutatta: egy aranyrúd alakú pendrive-on őriz mindent ami dokumentumként fontos számára, szerződéseket, számlákat, írásokat, jegyzeteket, reprodukciókat, hadd legyen minden egy helyen.
Kezdtem az írásaimmal, külön fájlokba rendszerezve: Homéroszi kapocs regény, a becsei könnyűzene történetéről szóló monográfia, Vénusz sorozatom kézirata, három befejezett film forgatókönyve (az egyik franciául, Francois Ozon akár holnapután kezdhetné a forgatást), egy befejezetlen, novelláim, elbeszéléseim, karcolataim, tanulmányaim a blogomban közölt bejegyzések... Régebben gondoltam arra, hogy a Magyar Szó dokumentációjából válogatok (kifényképezem) újságírói pályafutásom alatt közölt, a Lapban megjelent nem kevés írás között is. Vannak (valahol) az elveszett írások, amelyeket különböző megrendelésre, felkérésre, alkalomra írtam és amelyekről nem készítettem másolatot. És a rengeteg fordítás (éveken keresztül fordítottam filmeket francia nyelvről, szerbről) amelyeket számon sem tartok, pedig volt velük munka.
Még több az elveszett festmény. Sokáig nem hogy lefényképeztem volna, de még fel sem jegyeztem mit festettem. A kilencvenes években például, szinte heti rendszerességgel hordtam olaj és akvarell képeimet egy szentendrei galériába, amelyeket azután ki tudja hova valósi turista merre vitte magával. A Brazíliában lévő festményeimet szerencsére lefényképeztem és azt a téli tájképet is, amit Bosznia és Hercegovina korábbi nagykövete vásárolt tőlem és vitte el Indiába esküvői ajándékba kuriózumként... Leginkább az akvarellekkel bántam hanyagul, szórtam őket, mint a szerb esküvői tanú, a „kum” az aprópénzt a házasságkötés után. Egy fájlba összegyűjtöttem a létező fotókat képeimről és külön egy fájlba a festészettörténelem általam kiválasztott, összeszedegetett reprodukcióit (mintegy 400-500 képről).
Átjátszottam egy fájlba azokat a zenei szerzeményeimet, amelyeket sikerült megtalálnom CD-n és másik fájlba az általam összerakott gyűjteményeket. Következett a rengeteg fénykép és video, rövidfilmek, amelyeket többnyire saját szórakoztatásomra felvételeztem, továbbá nyaralásokról, lakodalmakról, utazásokról és Lóci játszik koncertekről készült felvételek összevágva megfelelő programmal.
Ezt a gyűjtőmunkát nagy türelemmel és kitartással heteken keresztül készítettem. Éppen kapóra jött, hogy a Lóci keresett valamilyen felvételt, közöltem vele büszkén, hogy rajta van a gyűjteményemben és odaadtam a pendrive-ot mondván, másold ki. A laptopja azonban nem tudta megnyitni, a gép egyszerűen nem érzékelte a pendrive-ot. Bedugtam az én számítógépembe, abba amelyiken összeraktam az anyag nagyobb részét és szintén a gerontológiai effektus állt elő: a bedugás megtörténik, csak nem érzékelhető...
A pendrive-ot elvittem egy szaküzletbe. Szétszedték darabokra, abban a reményben, hátha valahol egy kis forrasztással meg lehet operálni és helyreáll a rendszer. Sajnos nem sikerült. Javíthatatlan, használhatatlan – mondta ki a verdiktet a szakértő.
A FB-on még mindig látható a hirdetés: kivételes alkalom 64GB pendrive mindössze 2490 forintért.
Ha lesz ismét egy kis időm, nekifogok és rendet rakok a festékek, ecsetek, rajztömbök, könyvek, CD-k, zoknik között...
Következő cikk: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >