2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Összességében: elégtelen

Gondolatok az MNT kétéves jelentéséről

Bozóki Antal
Bozóki Antal

Minden sportbarát tudja, ha egy csapat nem hozza a várt eredményt, akkor vagy az edzőt (ebben az esetben Hajnal Jenőt), vagy a csapatot (az MNT hivatalának) munkatársait le kell cserélni! Bozóki Antal (bozokiantal.blog):

A kulturális autonómia „de facto megvalósult a Vajdaságban”.

Semjén Zsolt, miniszterelnök-helyettes, újévi első interjújában (Kossuth Rádió)

Izgalmasra sikeredett a Nemzeti Tanács (MNT) 22. ülése, amit december 29-én Szabadkán a Magyar Házban tartottak meg. A tanácstagok a napirendi javaslatban szereplő 49 ponttal kapcsolatban 722 oldal anyagot kaptak. Ez már önmagában is elképesztő. Nem csoda, hogy az ülés több mint 6 órát tartott – amit a Youtube-on megnézhető felvétel is tanúsít. Elolvasta ezt egyáltalán valaki – az ünnepekre való tekintettel is – a tanácstagok közül?

Az MNT ülés kétségtelenül a legfontosabb és a legtöbb vitát kiváltott napirendi pontja a testület kétéves (2014-2016. évi) munkájáról szóló 90 oldal terjedelmű „beszámoló” volt.  Ennek legfőbb pontjai az oktatásról (7-33 oldal), a kultúráról (34-62), a tájékoztatásról (63-64), a hivatalos nyel- és íráshasználatról (65-69) szólnak.

Ez után következik „A vajdasági magyarok emigrációs terveiről és hazatérési hajlandóságáról szóló, folyamatban lévő kutatások részeredményeinek ismertetése”, aminek valójában nem is jelentésben volna helye (70-73), a népesedési és családgondozási programról (74-75), az európai unió csatlakozás kihívásairól (7-78), a civil szféráról (79-80), majd a tanács hivataláról, illetve a „költségvetésről, a pénzügyi tervről és a támogatásokról”, valamint az MNT egyes szerveinek üléseiről szóló, jobbára „statisztikai adatokat” tartalmazó rész (81-87), továbbá  a médiában való részvételről és megjelenésről (88-90) szóló fejezet.

Első látásra feltűnik az aránytalanság, egyrészt az oktatás és a kultúra, másrészt pedig a tájékoztatás és a hivatalos nyelv- és íráshasználatról szó fejezetek között, amit Joó Horti Lívia az ülésen szóvá is tett. Ez már azért sem fogadható el, mivel MNT egyenrangú tevékenységi területeiről van szó.

Ugyancsak feltűnő, hogy a jelentésben egy szó nem esik az MNT testületeinek kétéves munkatapasztalatairól. Ez miatt, javaslatokat sem tartalmaz arról, hogyan tenni hatékonyabbá, eredményesebbé a testületet, ami minden valamire való jelentés szerves részének kellene, hogy legyen. 

Nem véletlen, hogy az MNT nyolc tagja, éspedig Bacskulin István, Beretka Katinka, Joó Horti Lívia, Németh Ernő, Siflis Zoltán, Tari István, Várkonyi Zsolt és Zsoldos Ferenc, a Tanács ülése előtti napon, közzétették a maguk értékelését az MNT kétéves munkájáról:

– Az MNT két éves működése folyamán sajnálatosan elveszítette azt a tekintélyét és súlyát, ami jellemző volt rá, határon innen és túl. Számos közösségileg fontos témáról nem nyilatkozik, nem foglal állást a hatáskörébe tartozó kérdésekben, pl. a könyvtári magyar dolgozók elbocsájtása Zomborban, felvételi vizsga a jogi karon, a Népszínház vezetőváltása, a helyi magyar nyelvű rádióadások megszűnése, stb. Saját jogi kereteinek alakításáról sem volt véleménye. A testület nem tárgyalt a kisebbségi akciótervről, a kisebbségi és nemzeti tanácsi törvény újraírásáról sem. Más esetben kimondottan a VMSZ politikai irányított szerveként a magyar-magyar leszámolások eszközévé vált, lásd iskolaigazgatók leváltása és annak kísérlete, újságírók ellehetetlenítése, az MNT által alapított magyar nyelvű médiumok pártmédiává silányítása, a médiaszabadság korlátozása.

Az MNT hivatalának megtizedelésével sajnos az első olyan magyar intézmény lett, amely magyar embereket tett az utcára, hagyott egzisztencia nélkül, ezzel olyan modellt teremtve, amely sajnálatosan azóta is tovább él az általa alapított intézményekben.

A stratégiai tervezés és cselekvés leépítésével a szakmai működésének keretei viszonylagossá és mérhetetlenné váltak, ezáltal magyar közösségünk közérzetének, lehetőségeinek meghatározó és  irányító szerepkörét is elengedte, pártpolitikától függővé tette – olvasható a dokumentum záró gondolataiban.

Zsoldos Ferenc a vitában az MNT döntéshozatali módját bírálva elmondta, hogy a döntéseket „valójában a pártban (mármint a Vajdasági Magyar Szövetségben – B. A.) hozzák meg, az MNT pedig úgymond szentesíti” azokat.

Joó Horti Lívia szerint „számos történet kimarad ebből a(z általa „vízfejűnek” nevezett) beszámolóból”, például, hogy „pontosan két éve történtek meg azok a modell értékű elbocsátások az MNT hivatalából, amikor a hivatal felét az utcára tették, gyakorlatilag, egzisztencia nélkül hagyva az embereket, akik ugyanabban az opcióban dolgoztak”. Ez aztán kifejtette a hatását és „további gyűrűzik”. Arról szól, hogy „aki másképp mer megszólani, aki másképp mer gondolkodni, aki ne adj Isten cselekedni is mer másként, azt el kell távolítani”. Ilyen összefüggésben említette meg, hogy a Magyar Szó „modellkövető magatartó intézmény lett (az újságírók elbocsátása által – B. A.), de hasonló eljárás tapasztalható a Hét Napnál is” – mondta  Joó Horti. (Zsoldos Ferenc is, a felszólalásában, elmondta, hogy a „zentai gimnáziumban betöltött munkaviszonyát nem hosszabbították meg”.

Joó Horti az is kifogásolta, hogy „az MNT egyetlen egy ülésén, egyetlen egy napirendi pontján sem tárgyalta azt, hogy mi legyen, mi szerepeljen ebben az akciótervben”, és hogy a tanácstagok „jelentést sem kaptak arról, miközben ennek az akcióprogramnak az első és a második negyedéve megvalósult”. További megjegyzése, hogy az MNT nem foglalkozott a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvény módosításaival és kiegészítéseivel sem, miközben az ezzel kapcsolatos közvita december 28-án lezárult.

Hajnal Jenő az MNT elnöke, azonnali reagálásában, elismerte, hogy az „MNT nem tűzte napirendjére” a cselekvési tervet. Ezt azzal próbálta magyarázni, hogy „ugyanakkor az MNT minden illetékes, az MNT minden jogi képesítéssel, jogi affinitással rendelkező emberét, csoportvezetőjét meghívták, ez tény és való”. – A kisebbségi akciótervet a szerb kormány külön munkacsoportként hozta létre, hogy az dolgozza ezt ki. Ennek, egyebek között én is tagja voltam. Minden olyan információ, ami onnan eljutott, azt szétküldtük, azt lehetővé tettük, hogy ahhoz hozzáférések történjenek. Tekintet nélkül arra, hogy akkor kivel álltunk csatározásba, mindenkit elhívtunk, és el is jött mindenki, Bozóki urat ideértve és az összes többit, akik eljöttek. Lehetőség volt a hozzászólásra – mondta Hajnal.

„Nézőpontbeli különbségek vannak” – mondta Hajnal, az előtte felszólalókra utalva. – Teljesen másképpen látom én, személy szerint, és bízom benne, hogy a többség is másként látja az MNT munkáját és feladatát” – tette hozzá. Hangsúlyozta, hogy „a problémát megoldani akaró, nem pedig konfliktusokat gerjesztő, peres ügyeket indító” hozzáállást képvisel. (Szilágyi Miklós, az MNT nyelvhasználati bizottságának az elnöke, ezt – Tari István „sürgősségi előterjesztése” kapcsán – így fogalmazta meg: „Nem gondolom, még jogászként és ügyvédként sem azt, hogy minden esetben a fejjel a falnak menni című szerepkört kell felvenni az MNT-nek”.)     

Az MNT elnöke ezzel valójában elismerte, hogy a szerb kormány cselekvési tervét az általa vezetett testület és a vajdasági magyar közösség nyilvános vitát nem folytatott és nem is nem támogatta azt! (A cselekvési tervnek az MNT által való megvitatásának fontosságára több alkalommal is felhívtam az elnök figyelmét. Kérdés azonban, hogy ez is – tekintettel a testületnek a VMSZ által való irányítására – hozott volna-e bármi változást?

Reagálásában Hajnal arról említést sem tett, hogy az MNT miért nem vett részt december 8-án kezdődött és december 28-án zárult közvita a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvény módosítási és kiegészítési tervezetéről.

Az MNT vezetősének ez egy újabb nagy politikai hibája! Érthetetlen! Volt-e egyáltalán az MNT-nek képviselője a tervezetről december 22-én Belgrádban tartott kerekasztal vitán? Jellemző, hogy a magyar nyelvű sajtó sem foglalkozott ezzel a fontos jogszabállyal!

Végül, az MNT 22 igen, 3 ellenszavazattal és egy tartózkodással elfogadta a testület kétéves tevékenységéről szóló „beszámolót.

A jelentés, a felszólalások és az ellenzéki „árnyékjelentés” világosan kifejezi, hogy az MNT új összetételében sem az elvárásoknak megfelelően tevékenykedett, hogy megfogalmazza, kifejezze és képviselje a vajdasági/délvidéki magyarok érdekeit. Így az eredmény is elmaradt.

Nem foglalkozott az itteni magyarok helyzetétét, jövőjét meghatározó témákkal, mint amilyen a nemzeti kisebbségek jogainak érvényesítéséről szóló, a szerb kormány által elfogadott cselekvési terv, nem vett részt a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságának védelméről szóló törvény módosítási és kiegészítési tervezetéről folytatott közvitában, három alkalommal is sürgősségi indítványt (az építet örökségről, a zombori könyvtárosok elbocsátásáról és az anyanyelv használati jog megsértéséről) fogadott el, amit aztán nem tűzött napirendre, sőt (az elnöklő) az indítványokról még vitát sem engedélyezett. Vita nélkül pedig, köztudottan nincs demokrácia, fejlődés, sem haladás.

Nyilvánvaló, hogy az MNT-ben a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésének kétféle elképzelése ütközik. Az egyik a Hajnal (és Szilágyi) féle, „a problémát megoldani akaró, nem pedig konfliktusokat gerjesztő, peres ügyeket indító” (vagyis: „ne szólj szám, nem fáj a fejem”) viszonyulás, ami eddig csak a problémák szőnyeg alá seprését eredményezte. Pedig – ahogyan Tari István is fogalmazott – „az itt élő magyarság helyzete nyílt és megoldatlan”.

A másik pedig az „ellenzéki” képviselők által szorgalmazott, „másképp megszólaló, másképp gondolkodó, cselekedni is merő”, vagyis a kisebbségi jogokat biztosító jogszabályok érvényesítését követelő magatartás, ami semmiképpen nem jelenti „a fejjel a falnak menést”. Néha azonban – ha más lehetőség nincsen – bizony pert is kell indítani. (Lásd: VaMaDiSz kontra Jogtudományi Kar!) Ez a gondolkodásmód viszont – a VMSZ-es pártkatonák – számbeli többsége miatt, nem tud felülkerekedni.      

Már több alkalommal bebizonyosodott, hogy Hajnal Jenő nem képes, vagy nem akarja ellátni feladatát. Teljesen egyre megy, hogyan fogalmazunk, a felelősség mindkét esetben őt terheli. Az „elnök úr”, ahogyan saját magát nevezte az ülésen, az MNT „fontosságát, jelentőségét egyenrangúságát, tekintélyét a tartományi és köztársasági testületek szintjére” azzal kívánja emelni, hogy a testület ülését munkanapon délelőtti időpontra helyzete át. Pedig már Mao Ce-tung megmondta: „Nem az lényeg, hogy a macska fekete vagy fehér, hanem hogy fog-e egeret”. Ergo: Nem az a lényeg, mikor tartja testület az üléseit, hanem, hogy milyen határozatokat hoz!

Javaslatára, bármilyen záradék, vagy feladatok megfogalmazása nélkül – a VMSZ-es Magyar Összefogás Listáját (MÖ) képviselő – még mindig többségben lévő szavazógépezet – által fogadták el a kétéves tevékenységről szóló „beszámolót”. Akkor meg minek a „beszámoló”, minek a vita? L art pour l art? „A kutya ugat, a karaván halad”?

A 21. ülésről készült jegyzőkönyv elfogadásakor kitűnt, még az sem volt pontosan felültetve, hogy a tanácstagok közül ki volt jelen, ki nem. Ez is egyértelműen arra utal, hogy az MNT hivatala, úgymond, nem áll a „helyzet magaslatán”. Szakmailag felkészületlen egy olyan fontos feladat, az MNT, mint „a vajdasági magyar nemzeti közösség kulturális autonómiájának legfőbb, választott testülete” (ahogyan a jelentésben önmagát nevezi) anyagainak, döntéseinek szakmai (és politikai) előszítésére.

Megengedhetetlen az is, hogy az MNT Végrehajtó Bizottságában nincsen olyan tag, aki a hivatalos nyelv- és íráshasználattal foglalkozna. Egyházi személy viszont van!

Az MNT vezetősége (és a MÖ listás képviselők) által elkövetett politikai hibák miatt, a testület kétéves működést csak elégtelennel lehet osztályozni.

Minden sportbarát tudja, ha egy csapat nem hozza a várt eredményt, akkor vagy az edzőt (ebben az esetben Hajnal Jenőt), vagy a csapatot (az MNT hivatalának) munkatársait le kell cserélni!   

Hajnal Jenőt leváltani ugyan nem lehet – a MÖ-s többség miatt –, de ez nem zárja ki, hogy férfiasan bevallja a sikertelenséget és önként távozik – a további károkozás elkerülése, a testület megmaradása érdekében. Ez azonban nem tűnik valószínűnek.

A másik lehetőség, hogy az „elnök úr” („első körben”) olyan változásokba kezd a hivatalban és az MNT működésében, amelyek hatékonyabb és eredményesebb, a magyar közösség (és nem a VMSZ – ahogyan az ülésen Zsoldos Ferenc fogalmazott) érdekeit kifejtő munkát biztosítanak. Egyéként a „második félidő” is csak szenvedés lesz.

 

2017. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább