2022. június 30. csütörtök
Ma Pál névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Európa-projekt: kinek a bűne a kudarc?

Kakuk György (1964-2017) emlékének ajánlva

Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ara-Kovács Attila (Diplomáciai jegyzet):

A hagyományoknak megfelelően Soros György a Project Syndicate honlapján értékelte az épp kifutó 2016-os évet. Érvei világosak és meggyőzőek, de szemben a korábbi hasonló írásaival, ezúttal elmaradt a diagnózist korábban mindig követő megoldási javaslatok listája. A szöveg hangulata is inkább szomorú, amit kiemel, hogy szokatlanul személyes is. És ami ugyancsak egyedinek számít: a szerző most először jól láthatóan tanácstalannak tűnik.

Soros maga is keresi a történelmi párhuzamokat; nem véletlen, hogy a globális bizonytalansággal kapcsolatban gyermekkorának nyomasztó élményét, a holokausztot s az abból fakadó fenyegetettséget említi, melyből szerencsére sikerült megmenekülnie. A következmények s a történelmi kényszerreakciók szempontjából pedig a sztálini kommunizmusra is hivatkozik, mely elől viszont sikerült elmenekülnie.

Vajon a 21. század újrajátszaná az előző évszázad harmincéves háborúját?

Sorost leginkább Európa aggasztja, melynek gazdasági és kulturális megosztottsága szinte visszafordíthatatlan károkat okozott az uniós projektnek, és sok társadalmat visszavetett a nemzetállami frusztráltságba. Ennek megelőzésére szerinte lett volna mód, ha – az Egyesült Államok második világháború utáni politikájának példájára támaszkodva – Németország önzetlenül a bajba került államok megsegítésére siet, s nem a gazdasági megszorításokat erőlteti.

Az, hogy a Marshall-segély, más szóval Marshall-terv (1948-1952) megmentette a Nyugatot, s főként Németországot, az nem vitás. De vajon azonos-e a két szituáció: a mai válság és a világháború utáni kibontakozás, és a viszonyok stabilitásán túl valóban a segély mélyítette volna el a háborút okozó és a háborút megszenvedett nyugati országok demokratikus és liberális átalakulását? Ebben én kételkedem.

 Vegyük sorra, mi is történt pont 70 évvel ezelőtt, s az akkori valóság vajon rávetíthető-e hitelt érdemlően a mai kihívásokra?

1. Mielőtt az Egyesült Államok 1947-ben felajánlotta volna a Marshall-segélyt az arra rászoruló európai államoknak (nemcsak a nyugatiaknak, de a keletieknek is, ám ezek a moszkvai kényszer hatására azt visszautasították), először is – szövetségeseivel együtt – 1945-ben legyőzte Németországot, majd megszállta azt.

2. A náci pártot és valamennyi intézményét azonnal betiltották, üldözték bármilyen természetű felélesztésüket, sőt kultuszukat, akár személyes, zárt körben is.

3. Betiltották azokat a politikai és történelmi műveket, melyek alkalmasak lehettek arra, hogy fenntartsák a náci legitimációt.

4. Közvetlenül a megszállást követően komoly felelősségre vonások történtek, és nem csak Nürnbergben, hanem lokálisan is. A legelső időszakban akár szabályos jogi procedúra nélkül is végrehajtottak kivégzéseket, kifejezetten megtorló célzattal. Ezrekre rúgott a súlyos börtönbüntetések száma.

5. Miután a megtorlások lezárultak, a kevésbé exponált vagy komoly szakmai tudással rendelkező volt náciknak felajánlották karrierjük újrakezdését. Mindezzel a megszállók egyértelművé kívánták tenni, hogy a régi elitnek semmi esélye sincs közösségként visszatérni, sőt megbélyegezettek maradnak, de van mód az egyéni startra, ha a múlttal szakítanak.

6. A szövetségesek – s leginkább az Egyesült Államok – által Németországba küldött szakemberek megírták az új alkotmányt, és megteremtették az első olyan intézményeket, melyek nélkülözhetetlenek voltak a demokratikus rend kialakításakor s azok működtetésénél.

Lehetséges lenne ma egy, súlyában ehhez hasonló beavatkozás ahhoz, hogy az Európai Unió gazdasági és politikai integrációja ne lehetetlenüljön teljesen el a nemzetállami korlátoltság hatására? Nem, nem lenne lehetséges. Vajon használt volna, ha Berlin vállalja a felhalmozott adósságok leírását, és lehetővé tette volna ezzel az európai periféria válságtársadalmainak gazdasági jellegű átállítását?

Nos, a kelet-európai példák – de jószerével a görög is – rá a bizonyíték, hogy semmiképp. Alapvetően kulturális különbségek teszik a szemünk előtt tönkre az Európai Uniót, s ezen belül az a tény, hogy míg az „északnyugati” demokráciák teljesítették vállalásaikat, meghozva a szükséges áldozatokat is, addig a többiek nem. Ez utóbbiak ráadásul igyekeznek saját nacionalista horrormúltjukat ráerőltetni az egész kontinensre – pikáns részletként: ma már orosz segédlettel. Hogy e kelet-európai nemzeti horrortörténelmek lényegükben azonosak azzal, ami miatt az Egyesült Államoknak csak a legutóbbi világháborúban 600 ezer fiát kellett elvesztenie s szövetségeseivel megszállni Németországot, a maga nemében nem is tűnik véletlennek. Elég erre a mai Lengyelország és Magyarország példáját ide idézni.

Nyugat-Európa politikai elitje ugyanabba a tévhitbe ringatta magát, mint Soros György: hogy elég a piacokat elfoglalni ahhoz, hogy legyőzzük egy-egy társadalom rosszabbik énjét. Ma már tudjuk, nem elég. Ezek a társadalmak nem az előnyökből tanulnak, azokról kedvtelve akár le is mondanak, hanem a büntetésből. Márpedig Kelet-Európa megbüntetése elmaradt. Ha az unió felbomlik, talán végre erre is sor kerül majd.

2017. január 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Legalább nem kell ámítani magunkat a holnappal

Felejtsük el néhány évre a jövőt, és ne gondoljunk arra, hogy a vírusunk megint a holnap >

Tovább

Siker a semmittevésben!

Ezt sem voltak képesek, mint sok más egyéb problémát, az országon belül megoldani! Kinek, minek fizetik >

Tovább

A „budapesti buborék”

Németországban Berlinen kívül is van élet. A németekkel ellentétben a változatos magyar világot biztosítják az államhatárokon >

Tovább

Titoról álmodott…

Azzal a Titóval, akivel együtt vívta az antifasiszta harcot, aki őt börtönbe vetette, s aki – >

Tovább

Szerbia: Se parlament, se kormány

Ha (és amikor) Veliki Trnovacban véget ér a választás, még 30 napig lehet halogatni a parlament >

Tovább

Oroszország menti meg a katolikus híveket?

Csakhogy most nem a proletár internacionalizmus, hanem a liberális demokráciából kiábrándult, nemzeti identitását veszélyeztetettnek vélő polgárnak >

Tovább

Vajon milyen jövő vár egy ilyen városra?

A folyamat lassú, mert sokan a saját becsületük kérdésének tartják mindenek ellenére is kitartani. Orvosok, tanárok, >

Tovább

Ez is az én Európám!

Európa messze volt, a szerb álkatonai egységek közel. Újvidék tele volt terepszínű egyenruhás patriótával. Akadtak csinos >

Tovább

Lesz-e kihívója a VMSZ-nek?

Félő, hogy – amennyiben a VMSZ-nek nem lesz ellenzéki alternatívája – az októberi nemzeti tanácsi választásokon >

Tovább

A Dagi

A nyolcvanas évek első felében volt két riportutam, mindkettőre elkísért Horváth Laci (a Dagi) operatőr barátom >

Tovább

Kérdezni mert – menesztették!

A sajtóhírekből azt a benyomást lehet szerezni, hogy Szabó Dékány Zsófia esetében olyan személyt váltottak le, >

Tovább

Szerbia: egyre távolabb az EU-tagságtól

A nyilatkozat egészen logikus és értelmes lenne, ha nem tudnánk, hogy Kovács a Vajdasági Magyar Szövetség >

Tovább