2022. január 23. vasárnap
Ma Zelma, Rajmund, Emerencia, Emese névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A csata befejeződött, új helyzetet teremtett

Interjú Pásztor Istvánnal, a VMSZ elnökével

Még azok is tőlünk kérik és várják a segítséget, akik egy-másfél évvel ezelőtt egy másik politikai opcióban látták a potenciális segítségnyújtót.

– Az egyik legaktuálisabb téma ifj. dr. Korhecz Tamás alkotmánybíróvá választása, illetve ennek körülményei. A VMSZ részéről elhangzott, hogy szakmai szempontokat tartottak szem előtt, de tény az is, hogy aktuálpolitikai lépésként is tekinthetünk a felterjesztésére, sok helyen hallhattunk, olvashattunk arról, hogy ezzel egy konkurens fél vezéralakját vonták ki a politikai életből. Amennyiben elfogadja, hogy így van, hogyan aránylott egymáshoz ez a két tényező a döntés meghozatalakor?

– Az ügy aktuálpolitikai vonatkozásáról nem nagyon kívánok beszélni, mert szerintem nem az én feladatom. Zárójelben megjegyezném, hogy az aktuálpolitikai vonzat ma vagy két héttel ezelőtt sokkal kisebb, mint mondjuk hat-nyolc hónappal ezelőtt. Sőt megengedem magamnak, hogy azt mondjam: ennek az aktuálpolitikai súlya a nullához közelít. Hogy saját szervezetén belül ki hogy intézi ügyeit, elsősorban azoknak a dolga, akik létrehozták, alkotják a szervezetet, megvan róla a véleményem, de megtartom magamnak.

A helyzet ennél jóval komolyabb és racionálisabb: lejárt tíz alkotmánybíró kilenc éves mandátuma. Nekünk, mint egyedüli magyar parlamenti frakciónak, mint parlamenti többséghez tartozó pártnak jogunkban állt alkotmánybírót javasolni, érdekünk is, közösségi érdekünk is. Amikor az ember végiggondolja, hogy kik jöhetnének számításba, a kritériumok függvényében, miszerint minimum negyven évesnek kell lennie, tizenöt éves szakmai teljesítménnyel, akkor legalább tíz-tizenöt jelöltet tudtam volna állítani. Ha engem az elmúlt egy-másfél év mondatai vezéreltek volna, egészen biztosan nem ezt a javaslatot fogalmazom meg, hanem választok mást. Ilyen helyzetben az embernek arra kell törekednie, hogy a lehető legjobb megoldást találja meg. Végiggondolva a lehetőségeket, az elmúlt másfél év történéseit is, mérlegelve, serpenyőbe rakva a szakmai teljesítményt, a másik oldalra a többi tényezőt helyezve, úgy döntöttem, a szakmai felkészültség egy ilyen pozíció vonatkozásában – amely közösségi tekintélyt is kell eredményezzen – fontosabb, mint az elhangzott mondatok. Ezért úgy döntöttem, hogy megkérdeztessem, vállalná-e a jelölést, mert azt gondolom, szakmailag a legjobb jelöltünk, szakmai tapasztalat szempontjából erejének teljében van, és örültem, hogy egyrészt elvállalta a felkérést, másrészt, hogy sikerült elhozni a történetet odáig, hogy belőle alkotmánybíró lett. Amit tudtam, megtettem, hogy az legyen arról a tízes listáról, amelyről az államfő öt személyt választott. Remélem, olyan teljesítményt fog produkálni, amely szakmailag rendben lesz, a történet többi aspektusával nem kívánok foglalkozni.

(...) – Visszatérve a VMSZ konkrét politikai ellenfeleihez: az évértékelőjében a sajtójelentések szerint kitért arra, hogy gyakorlatilag hátba támadták azok az emberek, akikkel eddig együttműködött.

– Leíró mondat volt ez az idei év első feléről. Hosszú idő után egy kvázi magyar politikai alakulat indult a választáson a VMSZ-szel szemben, azért mondom, hogy kvázi, mert nem volt teljesen magyar. Van egy régi mondás, miszerint ami nem öl meg, az megerősít. Ez a megmérettetés megerősített bennünket, letisztult a párt, a csatát túlélte vérveszteségek árán, amiket szavazatokban és mandátumokban is lehet mérni, de maga a választás és az ezt követő idő is azt bizonyítja, hogy megőriztük a politikai súlyunkat, és a magyar emberek hozzánk fordulnak megoldásra váró problémáikkal, és ez a mérce. Még azok is tőlünk kérik és várják a segítséget, akik egy-másfél évvel ezelőtt egy másik politikai opcióban látták a potenciális segítségnyújtót. Ennek eredményeként jutottam abba a helyzetbe, hogy – mert fontos intézményről van szó – intéznem kellett a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar működésének feltételit, az épület további felújításának ügyét, a szabadkai Népkör épületének állagmegóvását és felújítását. Függetlenül attól, hogy e két intézmény embereinek egy része politikailag, emberileg nem volt korrekt sem hozzám, sem a VMSZ-hez. De a csata befejeződött, új helyzetet teremtett, ebben egy felelős közösségi vezetőnek a feladata – mert ebben a pillanatban én vagyok az, tetszik ez valakinek vagy sem –, megpróbálja konszolidálni a viszonyokat, ügyeket intézzen, az előrehaladás érdekében, és én ezt fogom csinálni mindazokkal, akikkel lehetséges. Bennem nincs gyűlölet, sem revansizmus, túl tudok lépni az árnyékomon, és ezt nem csak mondatokkal tudom bizonyítani.

– Azt már a köztársasági frakcióvezetőjük is kimondta, hogy nem a bosszú vezérli a pártot. E tekintetben hogyan alakul a konkrét viszonyulás – mondjuk ki – a Magyar Mozgalommal szemben? Nem vesznek róla tudomást?

– A Magyar Mozgalom egy civil szervezet, odafigyelünk arra, mit mond, el szoktuk olvasni, végiggondolom, és a magam részéről itt a történet be is fejeződik. De ugyanígy van ez minden más civil mozgalommal, értelmiségi véleménnyel. Az emberek hajlamosak elfelejteni, hogy a civil szervezet és a politikai párt között akkora különbségek vannak, amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A pártnak döntéseket kell hoznia, ezekért felelősséget kell vállalnia, a civil szervezeteknél ez másként van: ma gondolhat egyet, holnap gondolhat mást, holnapután akár pontosan az ellenkezőjét. Ilyen a természete. Sem megosztani a felelősséget, sem másra átvinni a felelősséget, sem pedig más által magamat megerőszakolva döntéseket hozni nem voltam hajlandó, nem is leszek. Mérlegelni akarok, mások véleményére is figyelve, és az adott pillanatban jónak tűnő döntéseket hozni, amiről az élet majd megmutatja, hogy megfelelő volt-e.

– A médiaközpont is régebb óta emlegetett téma, most megvalósulni látszik. Voltak hírek arról, hogy akár Szabadkán a város szélére is kerülhetne, most azonban a Magyar Házat említették lehetséges helyszínként.

– Ez a Magyar Nemzeti Tanács 2014–2018-as választási programjának eleme, amikor megfogalmazódott, különböző megoldáskereséseket futtatunk végig. Volt olyan elképzelés, hogy a második kaszárnya megvásárlása után ott lehetne egy ilyen épületet létrehozni, de úgy tűnik, ebből talán nem lesz semmi, másrészről egy zöldmezős beruházás értéke borzasztóan nagy. Az alternatív megoldás adta magát, kiürítve a VMSZ-től és az MNT-től a Magyar Ház a központ felőli szomszédos ingatlannal együtt lehető teszi, hogy olcsóbban, belátható időn belül, a város központjában létre tudjunk hozni egy olyan infrastruktúrát, ami az elkövetkező 10-15 évben a Pannon RTV-nek és a Magyar Szónak lehetőséget tud adni arra, hogy egy helyen működjön. Az elmúlt fél évben sokat kellett dolgozni, hogy megtaláljuk az ingatlant, ahova a VMSZ és az MNT ki tud költözni, és ehhez biztosítsuk a forrásokat. De a történet lekerekedett, a dolgok állása szerint a következő év végéig a médiaház létrehozása, átalakítása a végéhez érkezhet.

– Csak az egyértelműsítés miatt: a Magyar Szó kapcsán az idei évben az Újvidékre történő visszaköltözés témája merült fel. A médiaközpontba csak a szabadkai szerkesztőség költözik be?

– Nincs értelme újramelegíteni ezt a témát. A Magyar Szó az idei évben súlypontok vonatkozásában visszakerült abba az állapotába, amelyikben kell legyen, nem tudok senkiről, aki szerint át kellene vinni bárhova. Hogy végül ki lesz abban az épületben, milyen irodája lesz, beleértve a Hét Napot is, azzal nem foglalkozom. Lesz ott elegendő hely, mindenki elférhet, a cél az, hogy egy fizikai térbe tudjuk hozni azokat, akik ugyanazzal a dologgal foglalkoznak. Szerintem ma már a média abba az irányba halad, hogy egyazon ember dolgozhat különböző felületeknek, kiadványoknak, ez a fejlesztés erre ad lehetőséget, hogy az együttműködést hogyan alakítják végül, az belső ügy. Ha magyar állami támogatásból működtetünk egy médiaházat, akkor butaság lenne szerkesztőségeket albérletben hagyni, de erről maguk döntenek, viszont meglesz a feltétele annak, hogy a szabadkán működő média ott helyet kapjon. (...)

(Rizsányi Attila, Vajdaság Ma)

2016. december 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Húsz év – semmi változás!

A tisztában van-e az MNT és a VMÚE a magyar nyelvű média és tájékoztatás helyzetéért való >

Tovább

„Szégyelltük, hogy ott vagyunk”

A horvátországi Vukovár-Szerém megye három apró falujának 1991 őszén, a délszláv háború idején átélt gyászos története >

Tovább

„Az oktatási helyzet súlyosbodott”!

A VMPE – ismereteim szerint – az egyedüli délvidéki/vajdasági civil szervezet, amely (2012 óta) évente, kitartóan >

Tovább

A délszláv legenda

Bár a hivatalos propaganda mindent megtesz, hogy Titot kitörölje a történelemből, vagy pedig véreskezű diktátorként mutassa >

Tovább

Kétszeres NEM az alkotmánymódosításra!

A népszavazás a szavazók minimális részvételével is érvényes lesz. Sikeres pedig, ha a részvevők többsége igennel >

Tovább

Hagyományos szex-szimbólum

Azok a 60-as évek, amikor az emberek egy kis erotikus élményért moziba mentek! És amikor európai >

Tovább

Az alattvaló látomása

Előzőleg látta Aleksandar Vučić államelnök szenvedélyes tekintetét, amellyel kifejezte, hogy mennyire kívánta ezt a győzelmet. Állítása >

Tovább

Két malomkerék között

Az ilyesféle markáns nemzetállam-építés szükségszerűen elidegeníti a kisebbségi polgárokat a szülőföldtől. Ezt fokozza, hogy a nemzetállami >

Tovább

Önreklámozás (2.)

Varjú Márta, főszerkesztő a Magyar Szó a fejléce alá tűzte, hogy a „vajdasági magyarság lapja”, ami >

Tovább

Önreklámozás

A fiatal „politikusnak” – akinek a hátrányos rehabilitálási és vagyon-visszaszármaztatási törvényt is köszönhetjük –  még mindig >

Tovább

Tájékoztató csak szerb nyelven, cirill írással!

A referendum a nemzeti kisebbségi nyelven való nem teljes tájékoztatás szempontból, szerintem, már most megbukott! A >

Tovább

„Nem bízzák farkasra a bárányt” – de ilyen Pásztorra sem!

Ki kell végre konkrétan mondani: A magyar közösség hanyatlásának/leépülésének egyik oka az utóbbi évtizedben a Vajdasági >

Tovább