Ma Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
Végzetes racionalizálás
Csorba Zoltán
Az egészben az a legfurcsább, hogy a pilóta valami okból el akarta titkolni ezt a banális okot. Valakitől, valamitől tartott. Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Két bánáti település, Beodra és Karlova egyesülésével létrejött Novo Miloševo nevű helységbe utaztunk fellépésre. Télen, hóban. A hangszerek már ott voltak, mi, az öt tagú zenekar személygépkocsival mentünk a helyszínre. Az autó márkája, már akkor , a 70-es évek második felében is ritkaságnak számított, azóta teljesen eltűnt: NSU Prinz. A kocsi tulajdonosa, a zenekar billentyűse, járgányát lovagiasan Hercegnőnek becézte (szerbül princ herceget, a princeza hercegnőt jelent). Az NSU gyárból nőtt ki később az Audi, de a Hercegnő enyhén szólva nem viselte magán a későbbi Audikra jellemző kvalitásokat. Pontosabban: lehet, hogy fiatalabb korában igen (filigrán alkatú, fürge, vonzó és tetszetős volt szép ütközőivel a korai 60-as évek divatja szerint), de barátunk Hercegnője már idősödő, hajlott korban járt, csak ezt már gavallérságból sem illett szóvá tenni.
Barátunk később, amikor a baj megtörtént, vallotta be, hogy mit tett indulás előtt: a megsaccolt távolság (oda-vissza) és az általa helyesnek vélt fogyasztás („nagyon takaros, nem fogyaszt sokat”) alapján kiszámolta, hogy mennyi üzemanyagra lesz szükség és csak annyit töltött a Hercegnőbe. Említettem az elején, hogy tél volt, hó, az utak csúszósak, tehát kisebb sebességgel lehetett csak haladni, indulás előtt melegíteni, mert egyébként köhögött és hát őfelségének egy kicsit megterhelő volt az öt személy ebben a korban. Ennek következményeként nem sokra rá, hogy átjöttünk a Tiszán a Hercegnő köhintett egyet-kettőt, majd szép csendesen elaludt. A Becse és Törökbecse közötti út egyébként sem egy forgalmas sztráda, télen, hidegben, szombatról vasárnapra virradó éjjel egyetlen járművel sem találkoztunk. Toltuk a Hercegnőt Becséig. Ott, amikor áttoltuk a csatorna feletti hídon már találkoztunk egy teherautóval, aki talán elvontatta volna járgányunkat, de ha már eddig eljutottunk.
Kellemetlen, ha a járműből elfogy az üzemanyag. Szárazföldön, még hagyján, előbb-utóbb jön valaki és elvontatja, vagy hoz egy kis benzint, vagy végső soron az ember eltolja a járgányt, mint ahogy mi tettük. Ha csónakból, jachtból, hajóból a nyílt tengeren történik meg ugyanez, már nagyobb a baj. De nem végzetes. A türelmetlenek próbálkozhatnak úszással, evezéssel.
A repülőgépek közül üzemanyag híján csak a vitorlázó gépek tudnak a levegőben maradni, madárként lebegni a légáramlatok szárnyán. Minden más gépnél, ha leállnak a hajtóművek, kevés esély marad a biztonságos leszállásra.
Minden jel arra mutat, hogy a brazil Chapecoense (azóta már a TV2 is bizonyára tudomásul vette, hogy nem a brazil válogatott) csapatát és kísérőit szállító gép katasztrófáját az okozta, hogy elfogyott az üzemanyag. Az egészben az a legfurcsább, hogy a pilóta valami okból el akarta titkolni ezt a banális okot. Valakitől, valamitől tartott. Takarékossági okokból megszabták talán a bolíviai magán cégnél, hogy mennyi lehet az üzemanyag fogyasztás?
Bevallom, hogy személyesen nagyon tartok a különböző „no-name” charter légitársaságoktól és a fapadosoktól is. Üzleti politikájuk alapja, hogy a költségeket a végsőkig lefaragják és mindenen takarékoskodnak. A pilóták többet repülnek mint a más légitársaságok alkalmazottai, a gépek is többet vannak a levegőben, mint a szárazföldön, olvastam, hogy forgalmas repülőterek légi irányítói többször is panaszkodtak, hogy a fapadosok arra hivatkozva, hogy fogytán az üzemanyaguk leszállási prioritást zsarolnak ki, (nem válaszolhatja a légi irányító, hogy „várd ki a sorodat” vagy „bánom is én, majd legközelebb többet tankolnak a gépeitek!”).
Sajnos számos olyan terület létezik, ahol a profit felülír sok minden más követelményt, de a légi közlekedés terén nem lenne szabad egyáltalán, hogy felmerüljön a biztonság vagy nyereség kérdése.
Következő cikk: Egy Európa-barát Ausztria győzelméről beszélt az új osztrák elnök
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Más pénzéből adakoznak
A Pásztor István Alapítvány nem kizárólag jótékonysági célokat szolgál, ahogyan azt a Pásztor-fivérek a média segítségével >
Aranyélet
Vonulunk, mi nyuggerek. Erős riporterek vannak a csoszogásunkra ráállítva. Az írásaik könnyedek: a nyitókép általában észrevesz >
Egypárti pódiumbeszélgetés Oromon
Az MNT továbbra sem tölti be azt az érdekképviseleti szerepet, amelyre a vajdasági magyar közösségnek szüksége >
Változott a szél iránya?
Pásztor Bálint politikai kommunikációjában most több olyan elem is megjelent, amely a korábbi álláspontokhoz képest jelentős >
Szó sem volt „komoly küzdelemről”
Ezekben a napokban számos kisebbségi vezető sejtelmesen saját érdemének tulajdonítja be a kisebbségi autonómia bevezetését. Igaz, >
VMDK a VMSZ-nek: azonnal és minden szinten lépjenek ki az SNS-szel kötött koalícióból!
Ha a VMSZ számára valóban nem a mindenáron való hatalomban maradás a cél, akkor lépjenek ki >
Másodjára sem sikerült
Nem világos, mi késztethette a VMP vezetőit arra, hogy megalázkodjanak és felhívást intézzenek a VMÚ-hoz a >
Kinek áll érdekében az esetleges halasztás?
Mint tudjuk, Szerbiában minden lehetséges – még az is, ami a törvény szerint nem lenne az >
Egy pillanatra feltűnt a baljós jövő
Bennem azonban ébredezett a gyanakvás, amit felerősített egy jelenet. A belgrádi tüntetésről hazaérkező tüntetők Újvidék főterén >
Érdekvédelem helyett lojalitás a haladóknak
Nem is volt reális elvárás, hogy a kormány megbukik, hiszen a Szerb Haladó Pártnak, a Szerbiai >
A VMSZ pszeudo-damaszkuszi útja
A VMSZ politikusainak retorikájában és a sajtóban ugyan érzékelhető némi elővigyázatos lazulás, de olyképpen mintha előzőleg >
Nincsenek új szellemi mozgalmak
Nem csupán másokkal, hanem önmagammal is vitatkoztam miközben korom dilemmáival vergődtem és vergődőm ma is. Úgy >