2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Unalmas cikk Törökországról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai a kínzókamrákban nem nagyon érdekelnek senkit. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

Mindenütt baj van. Nigériában éppen a koldusokat szállítja a hatóság gyűjtőtáborokba: jobb lesz ott nekik. Indiában is folyik minden rendszerellenesnek képzelt kisebbség és elégedetlenkedő régió és türelmét vesztő alsó kaszt erélyes megfegyelmezése. A volt szovjet köztársaságok többségében – élükön az Orosz Föderációval – következetesen hajtják végre az ellenzékpofozás műveleti tervét. Aleppón még mindig találnak bombázni valót, a hullák ellen is megy a hadjárat.

Megvan a „mérsékelt” francia jobboldal elnökjelöltje is, François Fillon, előkelő, finom ember, jobb a stílusa meg a modora, mint Marine Le Pennek, más különbség nincs is (bár M. Fillon talán kicsit reakciósabb, kicsit népellenesebb meg munkásellenesebb, mint Mme Le Pen, amivel nagy a sikere).

Ami Törökországban történik, az maga a merő borzalom: úgyszólván mindenkit letartóztatnak, hadbíróság elé állítanak, agyba-főbe vernek, eltüntetnek, elbocsátanak, rendőri fölügyelet alá helyeznek, betiltanak, elhallgattatnak, kifosztanak, aki nem lelkesedik Erdoğan elnök elnyomó és idióta rendszeréért. Az ürügyet a sztálini technika alapján alakították ki, amúgy szóra se érdemes – az elnök egyik hajdani szövetségese, mestere és ihletője most a Gonosz. Ezt már ismerjük.

S mint annyiszor már a dögunalmas történelemben, „a világ” (van ilyen politikai értelemben?) meg se rezzen, a jó évszázada gyötört kurdok, ellenállási mozgalmaik minden hősiessége és intelligenciája ellenére, már megint „célpontot képeznek”, ám erre a célpontra nemcsak képletesen tüzelnek. „A világ” hallani se akar kisebbségekről, a kisebbségek egyszer csak kimentek a divatból, egyszer csak mindenki azt ordítja: végre már a többség érdekeivel is kell törődni, nemcsak a kisebbségekkel (amint azt korábban a nem létező „elitek” fuvolázták állítólag) – mintha a többségek nem kisebbségekből állnának.

És mintha a „többségi” álláspontot nem a mindenkori uralkodó osztály határozná meg bürokratikus és ideológiai apparátusai segítségével. Afelől még, hogy a nyájas olvasó unja az „oszd meg és uralkodj” ismeretes taktikájának a fölemlegetését, az uralkodó osztály nem unja, nem fárad bele az alkalmazásába. Mindig bejön.

Kurdok. Örmények. Síiták. Alaviták. Keresztyének. Melegek. Balosok. Szervezett munkások. Nőmozgalmak. Értelmiségiek. (Zsidók már nincsenek arrafelé.)

Ezeket ütik, és akik „a többségi lét” szándékolt banalitásával hencegnek, az általuk koholt veszedelmektől védett „többségnek” a legalantasabb indítékokat és szándékokat tulajdonítják – azért, hogy az uralkodó osztály szokásos érdekeit a népi többségre hivatkozva védelmezhessék az alávetett többségtől, a valóságos (sokféle, ráadásul valóságos érdekellentétektől sújtott) többséggel szemben. Ám az alávetett többség csak számszerű többség; ameddig politikailag nem szervezi meg magát, addig csak massza – mármint „vezetőinek” szemszögéből. A többség megszervezése fölülről, megfélemlítéssel, uszítással, fanatizálással, a rettegés és a föltüzelt szadizmus ismeretes elegyével: ezt Törökországban még brutálisabban, még butábban csinálják, mint egyebütt, de a lényeg nagyjából mindenütt ugyanaz.

A törökországi üldözöttekkel való szolidaritás hiánya – a precedensekkel összevetve – megdöbbentő mérvű. A szolgaságban meglelt öröm (bocsánat a következő kopott közhelyért, de a sokszorosan jogos használatban kopott el:) a weimari köztársaság utolsó éveire emlékezteti azokat, akik korábban még olvastak ezt-azt.

A PKK miatt a kurdokra rámondták, hogy terroristák meg kommunisták, az egész törökországi baloldalra meg, hogy „kurd” (a többiekre meg, hogy iszlámisták, tehát terroristák), evvel az ügyet a hogyismondják, a „nemzetközi közvélemény” le is zárta, kösz, viszlát.

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

A fogatlan Európai Parlament ugyan suttogott valami búsat a minap, de hát ennek nincs és nem is lehet foganatja.

Mindez szemernyit se változtat azon, hogy az undorító  Erdoğan-rezsim ténykedése fölháborító, és lankadatlanul tiltakozni kellene szűnni nem akaró rémségei miatt (és ellen).

Hajdanán a görögországi és chilei fasisztoid junták parancsuralma ellen tömegtüntetések voltak a nyugati nagyvárosokban, s még a kelet-európaiak is gyűlölték az effélét. (A nyugati hatalmak persze támogatták mindkettőt, hogy az indonéziai pokolról ne is szóljunk.) Most ehhöz képest csönd van.

Az ilyen tiltakozás nem nagyon érdekel senkit. A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai se a kínzókamrákban. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.

Mondtam előre, hogy unalmas cikk lesz.

2016. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább