2019. november 18. hétfő
Ma Jenő névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Unalmas cikk Törökországról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai a kínzókamrákban nem nagyon érdekelnek senkit. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

Mindenütt baj van. Nigériában éppen a koldusokat szállítja a hatóság gyűjtőtáborokba: jobb lesz ott nekik. Indiában is folyik minden rendszerellenesnek képzelt kisebbség és elégedetlenkedő régió és türelmét vesztő alsó kaszt erélyes megfegyelmezése. A volt szovjet köztársaságok többségében – élükön az Orosz Föderációval – következetesen hajtják végre az ellenzékpofozás műveleti tervét. Aleppón még mindig találnak bombázni valót, a hullák ellen is megy a hadjárat.

Megvan a „mérsékelt” francia jobboldal elnökjelöltje is, François Fillon, előkelő, finom ember, jobb a stílusa meg a modora, mint Marine Le Pennek, más különbség nincs is (bár M. Fillon talán kicsit reakciósabb, kicsit népellenesebb meg munkásellenesebb, mint Mme Le Pen, amivel nagy a sikere).

Ami Törökországban történik, az maga a merő borzalom: úgyszólván mindenkit letartóztatnak, hadbíróság elé állítanak, agyba-főbe vernek, eltüntetnek, elbocsátanak, rendőri fölügyelet alá helyeznek, betiltanak, elhallgattatnak, kifosztanak, aki nem lelkesedik Erdoğan elnök elnyomó és idióta rendszeréért. Az ürügyet a sztálini technika alapján alakították ki, amúgy szóra se érdemes – az elnök egyik hajdani szövetségese, mestere és ihletője most a Gonosz. Ezt már ismerjük.

S mint annyiszor már a dögunalmas történelemben, „a világ” (van ilyen politikai értelemben?) meg se rezzen, a jó évszázada gyötört kurdok, ellenállási mozgalmaik minden hősiessége és intelligenciája ellenére, már megint „célpontot képeznek”, ám erre a célpontra nemcsak képletesen tüzelnek. „A világ” hallani se akar kisebbségekről, a kisebbségek egyszer csak kimentek a divatból, egyszer csak mindenki azt ordítja: végre már a többség érdekeivel is kell törődni, nemcsak a kisebbségekkel (amint azt korábban a nem létező „elitek” fuvolázták állítólag) – mintha a többségek nem kisebbségekből állnának.

És mintha a „többségi” álláspontot nem a mindenkori uralkodó osztály határozná meg bürokratikus és ideológiai apparátusai segítségével. Afelől még, hogy a nyájas olvasó unja az „oszd meg és uralkodj” ismeretes taktikájának a fölemlegetését, az uralkodó osztály nem unja, nem fárad bele az alkalmazásába. Mindig bejön.

Kurdok. Örmények. Síiták. Alaviták. Keresztyének. Melegek. Balosok. Szervezett munkások. Nőmozgalmak. Értelmiségiek. (Zsidók már nincsenek arrafelé.)

Ezeket ütik, és akik „a többségi lét” szándékolt banalitásával hencegnek, az általuk koholt veszedelmektől védett „többségnek” a legalantasabb indítékokat és szándékokat tulajdonítják – azért, hogy az uralkodó osztály szokásos érdekeit a népi többségre hivatkozva védelmezhessék az alávetett többségtől, a valóságos (sokféle, ráadásul valóságos érdekellentétektől sújtott) többséggel szemben. Ám az alávetett többség csak számszerű többség; ameddig politikailag nem szervezi meg magát, addig csak massza – mármint „vezetőinek” szemszögéből. A többség megszervezése fölülről, megfélemlítéssel, uszítással, fanatizálással, a rettegés és a föltüzelt szadizmus ismeretes elegyével: ezt Törökországban még brutálisabban, még butábban csinálják, mint egyebütt, de a lényeg nagyjából mindenütt ugyanaz.

A törökországi üldözöttekkel való szolidaritás hiánya – a precedensekkel összevetve – megdöbbentő mérvű. A szolgaságban meglelt öröm (bocsánat a következő kopott közhelyért, de a sokszorosan jogos használatban kopott el:) a weimari köztársaság utolsó éveire emlékezteti azokat, akik korábban még olvastak ezt-azt.

A PKK miatt a kurdokra rámondták, hogy terroristák meg kommunisták, az egész törökországi baloldalra meg, hogy „kurd” (a többiekre meg, hogy iszlámisták, tehát terroristák), evvel az ügyet a hogyismondják, a „nemzetközi közvélemény” le is zárta, kösz, viszlát.

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

A fogatlan Európai Parlament ugyan suttogott valami búsat a minap, de hát ennek nincs és nem is lehet foganatja.

Mindez szemernyit se változtat azon, hogy az undorító  Erdoğan-rezsim ténykedése fölháborító, és lankadatlanul tiltakozni kellene szűnni nem akaró rémségei miatt (és ellen).

Hajdanán a görögországi és chilei fasisztoid junták parancsuralma ellen tömegtüntetések voltak a nyugati nagyvárosokban, s még a kelet-európaiak is gyűlölték az effélét. (A nyugati hatalmak persze támogatták mindkettőt, hogy az indonéziai pokolról ne is szóljunk.) Most ehhöz képest csönd van.

Az ilyen tiltakozás nem nagyon érdekel senkit. A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai se a kínzókamrákban. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.

Mondtam előre, hogy unalmas cikk lesz.

2016. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Ökomama

Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >

Tovább

"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"

„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >

Tovább

„Szerbiának két külügyminisztere...”

A magyar külpolitika tehát a nyugat-balkáni országok integrálását az Európai Unióba stratégiai fontosságúnak tartja, miközben teljesen >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A nemzeti kisebbségek helyzetét egy társadalomban/országban számos tényező együttes létezése alapján lehet csak megállapítani, amelyek közül >

Tovább

A jugoszláv rendszerváltás

Egy könyv címe szerint pedig „A háború a Maksimirben kezdődött el”, azaz 1990. május 13-án, amikor >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A gond nem csak a képviselők számával van, hanem, sajnos, azzal is hogyan képviselik a délvidéki/vajdasági >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

„Így pusztul ki a bánsági magyarság”!

A nyár nagy részét a bánsági Tordán töltöttem, így alkalmam volt megismerkedni a falu életével és >

Tovább

Összefoglaló (2. rész)

Ezekből az esetekből azt a következtetést lehet levonni, hogy az egykori egyenrangú használatból Vajdaságban mostanra joghátrány >

Tovább

Rekviem a szabadkai zöld Zsolnay szökőkútért

Búcsúzom Tőled zöld Zsolnay szökőkút és szerintem nem csak én, hanem nagyon sok szabadkai búcsúzik városunk >

Tovább

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább