2021. január 27. Szerda
Ma Angéla, Angelika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Unalmas cikk Törökországról

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós

„A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai a kínzókamrákban nem nagyon érdekelnek senkit. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.” Tamás Gáspár Miklós (hvg.hu):

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

Mindenütt baj van. Nigériában éppen a koldusokat szállítja a hatóság gyűjtőtáborokba: jobb lesz ott nekik. Indiában is folyik minden rendszerellenesnek képzelt kisebbség és elégedetlenkedő régió és türelmét vesztő alsó kaszt erélyes megfegyelmezése. A volt szovjet köztársaságok többségében – élükön az Orosz Föderációval – következetesen hajtják végre az ellenzékpofozás műveleti tervét. Aleppón még mindig találnak bombázni valót, a hullák ellen is megy a hadjárat.

Megvan a „mérsékelt” francia jobboldal elnökjelöltje is, François Fillon, előkelő, finom ember, jobb a stílusa meg a modora, mint Marine Le Pennek, más különbség nincs is (bár M. Fillon talán kicsit reakciósabb, kicsit népellenesebb meg munkásellenesebb, mint Mme Le Pen, amivel nagy a sikere).

Ami Törökországban történik, az maga a merő borzalom: úgyszólván mindenkit letartóztatnak, hadbíróság elé állítanak, agyba-főbe vernek, eltüntetnek, elbocsátanak, rendőri fölügyelet alá helyeznek, betiltanak, elhallgattatnak, kifosztanak, aki nem lelkesedik Erdoğan elnök elnyomó és idióta rendszeréért. Az ürügyet a sztálini technika alapján alakították ki, amúgy szóra se érdemes – az elnök egyik hajdani szövetségese, mestere és ihletője most a Gonosz. Ezt már ismerjük.

S mint annyiszor már a dögunalmas történelemben, „a világ” (van ilyen politikai értelemben?) meg se rezzen, a jó évszázada gyötört kurdok, ellenállási mozgalmaik minden hősiessége és intelligenciája ellenére, már megint „célpontot képeznek”, ám erre a célpontra nemcsak képletesen tüzelnek. „A világ” hallani se akar kisebbségekről, a kisebbségek egyszer csak kimentek a divatból, egyszer csak mindenki azt ordítja: végre már a többség érdekeivel is kell törődni, nemcsak a kisebbségekkel (amint azt korábban a nem létező „elitek” fuvolázták állítólag) – mintha a többségek nem kisebbségekből állnának.

És mintha a „többségi” álláspontot nem a mindenkori uralkodó osztály határozná meg bürokratikus és ideológiai apparátusai segítségével. Afelől még, hogy a nyájas olvasó unja az „oszd meg és uralkodj” ismeretes taktikájának a fölemlegetését, az uralkodó osztály nem unja, nem fárad bele az alkalmazásába. Mindig bejön.

Kurdok. Örmények. Síiták. Alaviták. Keresztyének. Melegek. Balosok. Szervezett munkások. Nőmozgalmak. Értelmiségiek. (Zsidók már nincsenek arrafelé.)

Ezeket ütik, és akik „a többségi lét” szándékolt banalitásával hencegnek, az általuk koholt veszedelmektől védett „többségnek” a legalantasabb indítékokat és szándékokat tulajdonítják – azért, hogy az uralkodó osztály szokásos érdekeit a népi többségre hivatkozva védelmezhessék az alávetett többségtől, a valóságos (sokféle, ráadásul valóságos érdekellentétektől sújtott) többséggel szemben. Ám az alávetett többség csak számszerű többség; ameddig politikailag nem szervezi meg magát, addig csak massza – mármint „vezetőinek” szemszögéből. A többség megszervezése fölülről, megfélemlítéssel, uszítással, fanatizálással, a rettegés és a föltüzelt szadizmus ismeretes elegyével: ezt Törökországban még brutálisabban, még butábban csinálják, mint egyebütt, de a lényeg nagyjából mindenütt ugyanaz.

A törökországi üldözöttekkel való szolidaritás hiánya – a precedensekkel összevetve – megdöbbentő mérvű. A szolgaságban meglelt öröm (bocsánat a következő kopott közhelyért, de a sokszorosan jogos használatban kopott el:) a weimari köztársaság utolsó éveire emlékezteti azokat, akik korábban még olvastak ezt-azt.

A PKK miatt a kurdokra rámondták, hogy terroristák meg kommunisták, az egész törökországi baloldalra meg, hogy „kurd” (a többiekre meg, hogy iszlámisták, tehát terroristák), evvel az ügyet a hogyismondják, a „nemzetközi közvélemény” le is zárta, kösz, viszlát.

A hovatovább nyomdafestéket tűrő jelzőkkel már nem illethető magyarországi jobboldal (a hatalmat értjük ezen, nem a gondolkodó, netán tépelődő konzervatívokat) Törökországban (is) „a stabilitás erőit” támogatja, mi mást.

A fogatlan Európai Parlament ugyan suttogott valami búsat a minap, de hát ennek nincs és nem is lehet foganatja.

Mindez szemernyit se változtat azon, hogy az undorító  Erdoğan-rezsim ténykedése fölháborító, és lankadatlanul tiltakozni kellene szűnni nem akaró rémségei miatt (és ellen).

Hajdanán a görögországi és chilei fasisztoid junták parancsuralma ellen tömegtüntetések voltak a nyugati nagyvárosokban, s még a kelet-európaiak is gyűlölték az effélét. (A nyugati hatalmak persze támogatták mindkettőt, hogy az indonéziai pokolról ne is szóljunk.) Most ehhöz képest csönd van.

Az ilyen tiltakozás nem nagyon érdekel senkit. A törvénytelenül elhurcoltak sikolyai se a kínzókamrákban. De azért legyen csak mindenkinek rossz a lelkiismerete, aki szótlanul tűri a gyalázatot.

Mondtam előre, hogy unalmas cikk lesz.

2016. december 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

MM: Közlemény a határproblémáról

A Magyar Mozgalom ezúton hívja fel a VMSZ figyelmét arra, hogy a Magyarországról történő beutazás mindenfajta >

Tovább

Néma cinkosok

Azóta is úgy él az emlékezetemben, mint a Jugoszláv Szépség, aki hű maradt önmagához. Exiliumát megszenvedte, >

Tovább

„Élvezettel ütötték…”

Józsit, azt a vékonyka, 160 centis fiatalembert, az engedetlensége miatt a katonai rendőrök, brutálisan összeverték. Élvezettel >

Tovább

Az iróniáról

Jöveteléről telefonon beszélgettünk, hangja már nem volt a régi, de örömmel fogadta a meghívást.  Volt egy >

Tovább

A kisebbségi magyar író a beszűkülő magyar világ hűséges foglya lett

Nem veszem észre, hogy az új nemzedék érdeklődését leköti a jelenlegi európai dráma, sorsát és világát >

Tovább

Kovács-jelentés: „Van még mit tenni”!?

Mivel a jelentésben, amely egy fontos regionális nemzetközi szervezet elé kerül, a Szerbiában élő magyar közösségről >

Tovább

Fideszes/véemeszes vezetőkből nem lesz hiány…

Deli Andor asszisztensei között néhány ismerős név is van: Abel PASZTOR (Pásztor István fia?), Fanni TERNOVACZ >

Tovább

Nem lehetünk kisebbségi politikai rezervátumba bezárkózó indiánok

Könnyű azoknak a kisebbségben élőknek, akik kozmopolita buborékba menekülve elegáns gesztussal túlteszik magukat a trianoni történeten, >

Tovább

Újfajta vírus terjed köztünk: a fake news vírusa

A legkényelmesebb olyasmivel vádolni az embert, amire még álmában sem gondolt. Ezzel kapcsolatban jut eszembe egy >

Tovább

„Szerbia nem ért el felmutatható előrehaladást”!

Kit és mit képvisel Deli Andor? 1. A hatalom részét képező magyar párt dicstelen szerepet játszott >

Tovább

Bethlen Gábor a főtéren

Aki Marosvásárhelyre látogat, nézze meg feltétlenül Bernády György szobrát a Teleki-ház előtt és a Bethlen Gábor-szobrot >

Tovább

Az ironikus kontrapunkt

Az életébe több ilyen patetikus esemény játszódott le, vallotta be, de az említettek miatt, nem írt >

Tovább