2019. szeptember 20. péntek
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tito és Castro utolsó pengeváltása

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Titónak sikerült ezt meghiúsítania és ez volt egyben utolsó nemzetközi sikere is. Castro hazai pályán meghátrált.

1979-ben tartották meg a kubai fővárosban az el nem kötelezett országok hatodik csúcsértekezletét. Az akkor már majdnem két évtizedes mozgalom, amely a két katonai-politikai blokkon kívüli, főleg fejlődő, a kolonializmus alól felszabaduló államokat tömörítette. Innen a másik elnevezés, a tömbön kívüli országok. Egyik alapítója Josip Broz Tito volt, aki egyben az első, Belgrádi Csúcsértekezlet házigazdája volt (1961).

A mozgalomban a kezdet kezdetétől állandó feszültség volt a szovjetbarát csoport, élén Kubával és valódi el nem kötelezettek népesebb tábora között. Fidel Castro szerint a posztkolonialista, valamint a magukat szocialistáknak valló országok Moszkva természetes szövetségesei.

1979-re ez az ideológiai összetűzés a csúcspontjára ért. A Szovjetunió bevonult Afganisztánba, kubai csapatok harcoltak a szovjetekkel vállvetve afrikai országokban. Természetesen a szocializmus ügyét egyengették, mint mindig és mindenhol.

Kevesebb mint egy évvel a halála előtt a jugoszláv elnök már nagybetegen vállalta a hosszú utat Havannába és – a Fidellel való pengeváltást.

A jugoszláv diplomácia (akkor még létezett ilyen is) úgy mérte fel, hogy Castroék, Moszkva hűséges partnereként megkísérli tévútra vezetni a semlegességet is hirdető mozgalmat.

Titónak sikerült ezt meghiúsítania és ez volt egyben utolsó nemzetközi sikere is. Hosszú beszédet tartott Havannában (Castrót ebben nem tudta túlteljesítenie) és kiállt a valódi tömbönkívüliség mellett. Az értekezlet záródokumentuma ezt híven tükrözte. Castro hazai pályán meghátrált.

Később a mozgalom, főleg a Szovjetunió felbomlása után jelentéktelenné vált. Papíron még létezik, de már senkit sem érdekel. A jugoszláv utódállamok diplomáciáinak sem erejük, sem kádereik, sem víziójuk nem volt (meg nincs is), hogy bármilyen jelentősebb nemzetközi szerepet vállaljanak.

Megemlíteném még, hogy a sokkal jobb napokat is látott Újvidéki Televíziónak Havannában több különtudósítója is volt (a magyar szerkesztőségből: Mendrei Ernő és Kovács László).

 

 

2016. november 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lépésnyire a végső győzelemtől

Már nem csodálkozunk rajta, hogy a „protestáló hit, küldetéses vétó” egyházának püspökét államunk vitathatatlan vezetője jelöli >

Tovább

Hasznos-e a bojkottálás?

Legyünk tisztában: A választásokat mindenképpen megtartják, az ellenzék részvételével, vagy az nélkül.  A VMSZ és a >

Tovább

Alászolgája Főnök, s respekt

Végleg populista fordulatot vett a rommagyar politika, nemcsak esetenként, azaz kampányban, hanem immár eldőlt, hogy minden >

Tovább

Szerelmünk volt és mostohánk lett

Többször is találkoztam Konráddal, hol Berlinben hol Budapesten, de nem került szóba Közép-Európa. Az utolsó néhány >

Tovább

Requiem a vajdmagy sajtószabadságért

Ma Bodzsoni és Ternovácz a vajdmagy újságírás két doyenje, vagy éppen szimbóluma – a két Nagy >

Tovább

Jelzők zűrzavarában

„Nem követhetnénk el nagyobb hibát annál, ha az eszmetörténet tárgykörében vizsgálnánk meg Orbán fejtegetéseinek valós vagy >

Tovább

Magyar-magyar párbeszéd?

Ez is arra utal, hogy a VMSZ elnökét mennyire (nem) érdekli a magyar-magyar együttműködés! De miért >

Tovább

Meghaltatok

Ez nem nekrológ. Csak lamento, jelentékeny emberek halálakor – amely mély válsággal esik egybe időben – >

Tovább

A szocializmusban az volt a legrosszabb, ami utána következett

Vannak azonban olyanok is, akik kritikusak a múlttal szemben, de a jelennel szemben is. Ők lettek >

Tovább

Nyári emlék

10 éve írtam Rajk Laci 60. szülinapjára (1949. január 26.). Nem gondoltam, hogy ez a megemlékezés >

Tovább

Az abszurd, "amiben élsz"

Az EP választásokkal fordulatot vett és kiteljesedett a rommagyar politika és végképp elköteleződött a nacionalista-populista – >

Tovább

A miniszterelnök nem magánember

Hiszen azt senki nem gondolhatja, hogy ez lenne Tarlós István budapesti főpolgármester választási üzenete (via Gulyás): >

Tovább