2020. április 1. Szerda
Ma Hugó, Agád névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nincs vége az elvándorlásnak

Végel László
Végel László

A hatalom nélküli kisebbségi alkotó sem kerülheti meg a „hogyan tovább” kérdését, akkor sem, ha belső exiliumra van kényszerítve, hiszen a szavaktól nem lehet megfosztanom bennünket. Ami nem láthat itt napvilágot, az megjelenhet Magyarországon. Végel László Közéleti naplójából:

Manapság egyre többen döbbenten figyelik a vajdasági magyarság fokozott elvándorlását. Mit lehet tenni? Semmit? Négy-öt évvel ezelőtt én is nagy döbbenettel állapítottam meg, hogy az elvándorlásnak nem csupán anyagi, hanem lelki vetülete is van, hiszen azok is távoznak, akik nagy kínnal és nagy nélkülözések közepette túlélték az ínséges és veszélyes kilencvenes éveket. Manapság nem kell menekülni a katonai behívó elől, valamelyest javult az életszínvonal, jobbak a munkalehetőségek, az emberek mégis szedik a sátorfájukat. Immár nem a háborúból menekülnek, hanem saját világukból. Nem hiszem, hogy az emberek kizárólag a pénz után futnak. Egyre rosszabb a vajdasági magyarok közérzete! A baljós jeleket mutató valóság egy napon bizonyára arra készteti a kisebbségi politikusokat, továbbá a kulturális modell jellegét meghatározó felelős tisztségeket betöltő értelmiségieket, hogy felmérjék, hol tévesztettünk utat, annál is inkább mert a barátságos közélet és a vonzó kultúra sokszor marasztaló erőt képvisel. De nem csupán róluk van szó, hanem rólunk is. A hatalom nélküli kisebbségi alkotó sem kerülheti meg a „hogyan tovább” kérdését, akkor sem, ha belső exiliumra van kényszerítve, hiszen a szavaktól nem lehet megfosztanom bennünket. Ami nem láthat itt napvilágot, az megjelenhet Magyarországon. Legalább a palackposta hozzon üzenetet! Kétségtelen, hogy az egész Kelet-Közép-Európa kezd kiüresedni, nem csupán a migránsok beözönléséről van szó, hanem a belső európai népvándorlásról is, ami főleg a posztszocialista országokat hozza hátrányos helyzetbe. A nemzeti kisebbségek esetében a hátrány meghatványozódik, esetleg végzetessé válik. Hogyan tovább, tűnődöm az üres papír előtt. Változik a szavak és a mondatok jelentése, egyre vészesebb lesz a hallgatás bűne. A mondatok körül egyre nagyobb a vákuum. Tudjuk-e kihez szólunk, vagy pedig üvegbúra alatt játszadozunk a szavakkal? Elhallgatjuk-e azt, ami legjobban fáj? Sokfelé vezetnek az utak, ám nem merjük tudomásul venni, hogy a legkényelmesebb út zsákutcába vezet. Létezik-e még a közösség, vagy teljesen atomizálódott? Értik-e az emberek, amit kimondunk, s azt is, amit nem merünk vagy nem akarunk kimondani? Így állok Babits Jónásaként remegő térdekkel a „vajdasági rónán”, amely távolról sem olyan, mint amilyen harminc évvel ezelőtt volt.

 

2016. november 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább

A jövő sem lesz a régi

A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >

Tovább

Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova

Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >

Tovább

Orbán és Vučić – több mint barátság

Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >

Tovább

Centrális erőtereket mindenhova

Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >

Tovább

Földrengés Zágrábban

Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >

Tovább

Nemzet a pártok csapdájában

A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >

Tovább

A bekötött szemű pilóták

Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >

Tovább

Nyomunkban a Nagy Testvér

Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >

Tovább

Nem a fölhatalmazási törvényre

A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >

Tovább

Róka fogta csuka

A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >

Tovább

Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás

Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >

Tovább