2019. október 20. vasárnap
Ma Vendel, Irén, Kleopátra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Trump és a korszellem

Végel László
Végel László

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a világ ostoba történeteivel való kegyes megbékélést, nagy extázis előzi majd meg. Nélküle a megbékélés a százszázalékos jellemtelenség. Végel László:

Amerika választott

Éjfél után az N1-en nézem a CNN lendületes és nagyon profi választási műsorát. Hajnali három és négy óra között, bármennyire is hihetetlen, arra a következtetésre jutok, hogy az Egyesült Államok Donald Trump mellett tette le a voksot. Bevonulok a hálószobába, szerencsére gyorsan elkap az álom. Reggel felnyitom a HVG honlapját. Hátha csak rossz álmom volt?! „Amerika választott”, írja. „Megkapta”. Hát, bizony! A 20. században Amerika kétszer is megóvta Európát, most először saját magát kell megmentenie.

Trump és a korszellem

Általános állapot lett a szorongás. Nem az építész-vállalkozó Trump politikája érdekel - ha egyáltalán van ilyen, vagy az elkövetkező két hónapban, a januárban esedékes eskütételig szakemberek összerakják mi is lenne az - hanem a mélyben fortyogó korszellem, amely győzelemre vitte. Donalt Trump, aki saját bevallása szerint nem politikus, kisebbségellenes nyilatkozatai jutnak az eszembe. Hogyan reflektálódik mindez az európai nemzetállami politikában?

Törésvonal-háborúk

Elmúlt a kvótanépszavazás, csillapodnak a szenvedélyek, a parlamentben megbukott a Fidesz alkotmány azaz alaptörvény módosítási javaslat, amely ellehetetlenítette volna a menekültek letelepedését a parlament jóváhagyása nélkül.  A Jobbik sem szavazta meg, képviselői a parlamentben egy molinó előtt ültek, amelyen ez állt: „Az a hazaáruló, aki pénzért terroristát is beenged”. A Jobbik nyilvánvalóan a fizetett migránsokra gondol, a Fidesz ugyanis öt évre szóló tartózkodási engedélyt ajándékoz az állami kötvényt vásárló külföldieknek. Ezzel nagy pénzeket vágnak zsebre a Fidesz közeli emberek, cégek. A Jobbik abból indul ki, hogy egy terrorista-vezér nem kel át a tengeren az életét kockáztatva. Egy jól szituált gonosztevő állampapírokat vásárol és úri módon szervezi a terrorakciókat. Egyszerű. Fanatikus végrehajtókat könnyű helyben is találni. Úgy tűnik, hogy se Szerbiát, se Magyarországot nem fenyegeti közvetlen terrorveszély. Bár így maradna! Ami azonban nem jelenti azt, hogy politikai poénvadászat nélkül nem kellene komolyan átgondolni Európa sorsát, hiszen a menekültválság ennek függvényében merült fel. A vita végül is arról folyt és folyik, hogy milyen Európát akarunk? Maradjunk a nemzetállamok laza szövetségénél, vagy válasszuk az egységesebb Európát? A döntés nem egyszerű. A nemzetállamok védik szuverenitásukat, a nemzeti oligarchia előjogainak csorbulásától tart, viszont egyértelmű, hogy Európát külön-külön nem védik meg a nemzetállamok. Tetszik-e vagy sem, be kell látnunk, hogy csak az egységes és végrehajtó hatalommal rendelkező EU teheti ezt meg. Nem a nemzetállamokért aggódom, hanem a kis nemzetekért, mert épp ezt a sokféleséget tartom az európai értéknek. Vajon mi legyen velük? Eltűnésre ítélik őket? A szorongó kis nemzetállamok viszont lassan, de biztosan felszámolják a nemzeti kisebbségeket. Ez a folyamat a demokratikus függöny mögött ugyan, de a szemünk előtt zajlik. A legyengült Európa tehetetlen! A Brexit után erőtlenebb és hitehagyottabb, mint ezidáig! Tartok tőle, hogy az Egyesült Államok 45-ik elnöke Donald Trump nem fog sokat törődni Európával, főleg annak keleti felével nem. Egy a kampányban elhangzott kijelentése szerint, gyengíteni szándékozik a NATO-t is?! Úgy tűnik, keresni fogja a Putyinnal való kiegyezést. Lehetséges-e egy új 21. századi „puha Jalta”? A balti államok máris szoronganak, félnek az orosz terjeszkedéstől. Ebben a kontextusban merül fel az Európa felé tartó népvándorlás, ami egy múltbeli kísértetről szól. Az iszlám csörtetése ugyanis nem nevezhető új jelenségnek. A Samuel P. Huntington 93-ban közzétett tanulmánya és az 1996-ban megjelent A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása című nagy vitát kiváltó könyv szerzője szerint, a kétpólusú világrend összeomlása után nem a világnézeti, hanem a civilizációs konfliktusok kerülnek sorra. Ez történt Boszniában. Akkoriban én is inkább avítt „törzsi háborúra” gondoltam és némi szkepszissel olvastam Huntington tézisét, miszerint a hidegháború enyhülésekor fellendültek az etnikai nézeteltérések. Úgy véltem, hogy a jugoszláviai háborúk jelentősége inkább törzsi jellegű, Huntington viszont azt állította, hogy az a háború nem pusztán a múlt öröksége, hanem a jövő háborúit, a civilizációs törésvonalak mentén kirobbanó identitásháborúkat vetíti elő. „A hidegháborúkkal ellentétben – írja - ma a konfliktusok nem fentről lefelé, hanem lentről felfelé terjednek”. Innen a tömeghisztéria. A politikusok és a média fanatizált tömegeket mozgat, betolakodik a mindennapi életbe. Az is igaz, állapítja meg, hogy az említett törésvonal-háborúkban és konfliktusokban a muzulmánok játsszák a központi szerepet. Miért? Részben a demográfiai egyensúly megbillenése, részben pedig az iszlám abszolutista jellege miatt. Azonban nem ez az egyedüli ok, bizonygatja. Fontos szerepet játszik, hogy egyetlen iszlám állam sem tölti be magország szerepét, a „kard vallásán” belül nincs olyan hatalom, amely elsimítaná a belső ellentéteket. Továbbá, az iszlám radikalizmus amiatt is erősödik, mert az arab országok voltak a 20. század legnagyobb gazdasági vesztesei. Samuel P. Huntington véleménye szerint ezek a konfliktusok majd csak a 21. század harmincas éveiben csillapodnak. És még valami, Huntington időben figyelmeztetett a jelenlegi állapotokra, ám a mai ideológusokkal ellentétben nem a homogén nemzeteszme pátyolgatásában látja a kiutat, hanem a globális multikulturalizmusban!

Megbékélni, de hogyan?

Egyre biztosabb vagyok benne, hogy a világ ostoba történeteivel való kegyes megbékélést, nagy extázis előzi majd meg. Nélküle a megbékélés a százszázalékos jellemtelenség.

Fordulat?

Budapesten 16 év után megjelent az Exterritórium második kiadása. Több kritikus, így Reményi József Tamás szerint (is) ez a mű fordulatot jelentett a munkásságomban. Sokáig arra gondoltam, hogy ezzel a kötettel csak magammal számoltam el, bár megtörténhet, hogy a textus engem is megváltoztatott.  Érdekes, hogy erre az először keménykötésben, majd zsebkönyv formájában németül is megjelent könyvre Holm Zundhaussen, a jeles német történész is felfigyelt, fontos irodalomként tartotta számon a Jugoslawien und seine Nachfolgestaaten című könyvében. A munkásságomat rendszeresen követő Aleksandar Tišma viszont a Peremvidéki életben látta az összegező, korszakzáró szándékot.

Egy fontos kérdés

Drámaírás közben kérdezem: Tud-e Jézus sírni?

Trump kedveli a töltött paprikát és a szármát

Európa, mint mellékszereplő, majdhogynem statiszta. Maradnak az emberi sorsok az Európának nevezett periférián. Megeshet, hogy csak ezekben a napokban fejeződik be a 20. század és elkezdődik valami új, amire még a legbujább képzeletvilággal megáldottak sem számítottak. Az Egyesült Államok nagyvárosaiban demonstrálnak az egyetemisták, Donald Trump elnökké választása ellen tiltakoznak. A másik oldal provokál, rasszista kijelentéseket tesz, ami már évtizedek óta elcsendesült, most újra fellángolt.  Nem tudom, hogyan folytatódik a történet, tartok tőle, hogy Trump olyan szenvedélyeket szabadított fel, amelyeket egy ponton képtelen lesz ellenőrizni. Véleményem szerint többé nem a tömegdemokrácia bábjává váló politikusról van szó, hanem a tömegszenvedélyekről. Bekövetkezik-e a sértődött tömegek kiszámíthatatlan végkimenetelű lázadása? Hiányzik az új szellemi erőt képviselő elit, viszont, ha lenne, akkor tehetetlen lenne. A tegnapi szellemi erők elfáradtak. Későre jár az idő, sajnos elszunnyadtunk a demokrácia kanapéján. Noha, vannak optimista hangok is. Orbán Viktor magyar kormányfő szerint Trump győzelme után „jobb hely lesz a világ”. Szerbiában is tart az örömünnep. Belgrádban óriásplakátok jelentek meg a következő felirattal: „Trump, a szerb!” A Kurir nevű napilap öles betűkkel a címoldalon hirdette az új szlogent. Sokan abban bizakodnak, hogy Donald Trump helyre rakja a dolgokat, mármint kijavítja a Demokrata Párt Szerbia iránti helytelen politikáját és véget vet a koszovói albánok támogatásának. Az Alo című napilap is új szlogent fogalmazott meg: „Az albánok sírnak, a szerbek pezsgőt fogyasztanak.” Tomislav Nikolić köztársasági elnök szerbiai látogatásra invitálta a leendő amerikai elnököt. Bejelentette, hogy Trump felesége valószínűleg szerb származású, merthogy tudomása szerint a Melanija Šumadijában használatos keresztnév. Ezt nem a borbélynál mondják, hanem a köztársasági elnök kabinetjében. Ivica Daćić külügyminiszter bejelentette, hogy a külügy máris intézkedik és felveszi a kapcsolatot Trump csapatával, hogy mielőbb nyélbe üssék a szerbiai látogatást. A Kurir internettévében arról tartott élménybeszámolót, hogy hogyan élte meg a személyesen találkozót Trumppal, aki közvetlen, jó humorú férfiú, és aki bevalotta neki, hogy Ana Ivanović teniszezőnőt tartja a világ legszebb nőjének. A Kurir nevű napilap tudni véli, hogy Trump bizalmi embere Saša Boljšnović szerb származású amerikai üzletember, aki harminc éve az USA-ban él, számos amerikai befektetőt talált ott Szerbia részére, szoros és bizalmas kapcsolatban van a Tramp-családdal. Jelentkezett Mila Milisavljević idős grockai 85 éves asszony is, aki egykor Trump gyerekeit őrizte. Szerinte Trump nagyon szereti a szerbeket - főleg a szerb nőket. Különösképpen kedveli a töltött paprikát és a szármát. Az idős asszony hőn áhított vágya, hogy grockai otthonában vendégül láthassa a leendő amerikai elnököt. Nem tudom, hogy ezek az állítások igazak-e vagy hamisak, de egy biztos, rohamtempóban terjednek. A szélsőjobbos Vojislav Šešelj mindenkin túltett Trump ünneplésében. A szerbiai parlament eurointegrációs bizottságának ülésen Šešelj és párttársai (Szerb Radikális Párt) valamint a Dveri képviselői megakadályozták, hogy Michael Davenport, az Európai Unió szerbiai delegációjának vezetője ismertesse az EU legfrissebb jelentését Szerbia eurointegrációs előrehaladásáról. Csak egy intés hiányzik és „eldördül az első puska”. Šešelj azt kérte Davenporttól, adja meg a maroktelefonszámát, hogy átküldhesse neki a Trumpról szóló új csetnik dalt. Az összefüggések nyilvánvalók. Šešelj reméli, hogy Donald Trump pártfogolja pártjának Brüsszel elleni szabadságharcát. 

Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.

 

 

 

2016. november 20.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Csorbultak az anyanyelvi tájékoztatási jogok!

Hogyan lehetséges, hogy olyan községben, mint a zombori, nagybecskereki, nagykikindai, vagy Muzslya, a Közép-Bánság legnagyobb magyar >

Tovább

Zárt és nyitott identitás

Ezekről a próbatételekről akartam esszét írni, miközben ösztönösen éreztem, hogy rángatnak ide-oda, egyik oldalon a kozmopolita >

Tovább

„A múlt mérge bűzlik körülöttünk”

Sosem a pesti páholyok „anyásai” előtti eskütétellel bizonyítottam a magyarságomat. Nem „magunk között” kell bizonyítani, hanem >

Tovább

Paskó atya madárbélből jósolt, avagy szavazz a Fideszre

Ami hiányzik Paskó szentbeszédéből, az már csak a hazaárulózás. De így is épp eléggé kizárólagos: aki >

Tovább

A szerb kormány növeli az elköltözést?!

Az létszámstop folyamatos hosszabbításának egyenes következménye az elköltözés, a külföldre vándorlás. Munkahely, vagyis jövedelemforrás hiányában az >

Tovább

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább