Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Káoszban
Végel László
„A Magyar Szó honlapján mától kezdve a menesztettek Szabad Magyar Szója olvasható. Bekövetkezett az, ami a kisebbségi hidegháborús helyzetben elkerülhetetlen.” Végel László:
Sziszifuszi magyar forradalom
Megkezdőtek az ötvenhatos ünnepi megemlékezések. 1956 csakugyan magyar csoda volt, a magyarok sziszifuszi forradalmat vívtak. A forradalmárok lázadtak, noha a lázadozás eleve lehetetlen cselekedet volt. Csodának nevezem, mert a magyar nem egy lázongó népség. Illyés Gyula naplójegyzeteiben (Magyarok) a magyar nemzeti büszkélkedés megindító jellegéről némi szomorúsággal írt: „Mi elsősorban lojálisak vagyunk…”. Nekem csak a végkimenetelből jutott személyes tapasztalat. Felsejlenek a régmúlt emlékei. 1956-ban frissen érkezett újvidéki voltam. Elsős gimnazistaként azon az őszön találkoztam életemben először magyarországi polgárokkal. A Koruška utcai parkban egy a környéken lakó fiatal szerb lányra várakoztam, amikor megpillantottam őket jól emlékszem aggódással teli tekintetükre, gyanakvó szemvillanásaikra. Szorongtak, amiért idegenbe kerültek. Az ifjú szerb lánykát az apja megfenyítette, amint megtudta, hogy egy magyar fiúval randevúzik. Megtapasztalva az idegengyűlöletet rémülten gondoltam arra, hogy az apa szemében semmivel sem vagyok különb, mint a menekültek. Az idegen félelmetes, nemcsak számára visszás az előállt kényszerhelyzet, tőle is rettegnek. Camus Meursaultja jut az eszembe, akiről Julia Kristeva találóan jegyezte meg: „Az európai idegensége belső száműzöttségével veszi kezdetét”. Aztán tovább gondolja a kérdést: „Idegen, sehonnan érkezett, mindenhonnét jött, világpolgár, kozmopolita.” Szerintem az „árvaság órájának” tudata fontos szerepet játszik a kisebbségi ember életében, de – Kristeva gondolatmeneténél maradva – lassanként mindannyian idegenné válunk egy olyan univerzumban, amely „eddig soha nem látott méreteket ölt, és eddig soha nem látott léptékű keveredést mutat egy látszólagos tudományos és telekommunikációs egység égisze alatt”. Mi kisebbségiek csak előőrsei vagyunk egy világméretű folyamatnak, amelynek nem ismerjük a végkimenetelét. Ma is csodálkozom azokon a kisebbségi bölcseken, akik a rendszer szívében találnak hazára, még akkor is, ha ez csak afféle nomenklatúra- vagy párthaza. Újabban ugyanazt a 60 évvel ezelőtti érzetet ismerem fel a magyar tekintetekben, amikor az idegenekről hallanak. Nem csak a „migránsoktól” félnek, hanem saját idegenségüktől is. A kvótanépszavazás megtette a magáét… De emlékezzek inkább a kivételes pillanatokra! 1956-ban a tömeg legyőzte a félelmet, az idegenséget. A hatvanas, hetvenes években március 15-ét és október 23-át hacsak lehetett Budapesten töltöttem. Láttam, miként záporoznak a magyar rendőrök gumibotjai Eörsi István hátán, amikor a demonstráló tömeg a magyar forradalom emlékét idézte fel. A hivatalos szólamok egyre inkább elnyomják ezeket az emlékeket. Sejtem, hogy az új magyar oligarchia a legszívesebben megfeledkezne 1956-ról. Miféle munkástanácsok? Miféle szocializmus? Megcsömörlöttem a hivatalos szónokoktól és szónoklatoktól, emiatt megelégedéssel olvastam a Vigíliában közölt Kertész Imre emlékezést az 1956-os forradalomról. „Ha rajtam múlt volna, a mai magyar lobogó úgy nézne ki, mint az 56-os, piros-fehér-zöld, közepén egy lyukkal. A korona számomra azt jelképezi, hogy a nép, az „úgynevezett nép” ki van rekesztve a politikából és a vezetésből. Ma már 1956 csak bágyadt történelmi emlék, bágyadtabb, mint az 1848-as szabadságharc. Nem hagyott nyomot igazán és ez a tragédia. Nem teremtett tradíciót. Az, hogy a megemlékezésekkor a szélsőjobboldaliak vonulnak fel a kommunisták ellen, az nem az 1956-os tradíció folytatását jelenti.”
Desiré
Bejelentették a szabadkai Desiré nemzetközi regionális színházi fesztivál programját. 7 ország 15 jobbnál jobb előadása lesz látható a jubileumi 10-ik fesztiválon november 13 és 19 között. A szokásos kísérő rendezvények sem maradnak el, ilyenkor sajnálom, hogy nem vagyok szabadkai lakos.
Háromfejű csirke
Nem hiszek a szememnek. Parászka Boróka a Mozgó Világban arról ír, hogy az „erdélyi magyar sajtó fiatal és középnemzedéke egyik jól adatolt cikket publikálta a másik után…” Hova tűntek azok az idők, amikor a vajdasági magyar szellemi élet volt a legszabadabb, a leglázongóbb az egész Kárpátmedencében? És az újvidéki Magyar Szó volt a legjobb kisebbségi napilap; persze mindez, ma már hihetetlennek tűnik. A pozsonyi Új Szóval vétek egy napon említeni, hisz össze sem lehet hasonlítani. Hogyan történhetett meg, hogy épp a többpártrendszer bevezetése után kullogunk leghátul? A minap olvastam az Új Szóban Kollai István kitűnő cikkét az angolok egy részének idegengyűlöletéről. Az Egyesült Királyság brexit népszavazása után verni kezdték a lengyeleket Angliában. Tovább tallózok az Új Szóban. Hangácsi István a MKP megújulásáról töprengve leszögezi: „Az idei márciusi parlamenti választásokon mintegy 100–130 ezer szlovákiai magyar szavazó maradhatott otthon, főleg ott, ahol tömbben él a magyarság – ez különösen fájó veszteséget jelentett az MKP számára”, majd megjegyzi, hogy ebben a pártban mégis elhangzanak a megújhodást sürgető szavak, amelyek a másik kisebbségi párttal, a HÍD-dal való “érdemi párbeszédet” sürgetik. Jut eszembe, vajon miért nem javasolja a Magyar Szó is a VMSZ és a Magyar Mozgalom közötti érdemi párbeszédet? Nem vagyunk olyan sokan, hogy hidegháborút folytassunk egymás ellen. Először az arabokat gyűlöljük, aztán a kelet-európaiakat, majd a zsidókat, a romákat, aztán a kisebbségieket. A végén egymást! Erdélyben nem egy, hanem több olyan honlapot is böngészhetek, amelyek nem tartoznak a „fősodorhoz”, ettől függetlenül, élvezik a közösségi támogatást. A romániai magyar portálok szerzői nem csupán a „nagy és sorsdöntő” kérdésekben jelentik be különvéleményüket, hanem az, úgymond, mellékes kérdésekben is elgondolkodtató kérdéseket vetnek fel. Igy például, Tasnády-Sáhi Péter az Erdélyi Naplóban megvédi a Svéd Akadémiát. Irodalmi körökben ugyanis nem kis megrökönyödéssel fogadták a Nobel bizottság döntését, hiszen nem „igazi író”, hanem a költő - énekes Bob Dylan érdemelte ki idén a rangos díjat. Tasnády-Sáhi szerint „hajlamosak vagyunk az irodalomra úgy tekinteni, mintha háromfejű csirke lenne a spirituszban, és ami nem az, ami nem ül békésen a szertárban, az már gyanús.” Őszintén szólva, engem is meglepett a Svéd Akadémia döntése, ám Tasnády-Sáhi sorai elgondolkodtattak. Azon töprengtem, hogy mi a különbség a szocialista esztétizmus és az azt felváltó posztszocialista esztétizmus között? A kommunista nomenklatúra ugyanúgy szerette az eszképista literatúrát, mint a mai pártokrata elitek. Azok is ugyanúgy becsülték a spirituszban elhelyezett háromfejű csirkét, noha fogalmuk sem volt róla, viszont hamar felfogták, hogy a csirke senkit sem zavar. Még csak nem is gyanús.
Montenegró
Montenegróban lezajlottak a választások. Szinte vérre megy a játék. Milo Đukanović újra győzött, remélhetőleg a kisebbségi pártokkal való koalíció árán kormányt alakít. Állítólag egy Szerbiából érkezett csapat terrorakciót szándékozott végrehajtani. Lehet, hogy Milo Đukanović túl sokáig volt hatalmon, azonban semmiképp sem hibáztatható amiatt, mert nem született igazi politikai alternatívája. Ugyanis a jelenlegi etnikai, oroszpárti ellenzéki pártszövetség nem számít demokratikus alternatívának! Azt hiszem, épp ők betonozzák be Đukanović hatalmát. Ez az etnikai ellenzék csak polgárháború árán juthat hatalomra. Valójában ezt ismerte el az egyik terroristajelölt, aki a következőképp nyilatkozott: „Ha Đukanović kihirdeti a győzelmet, akkor tartóztassuk le.”
Szenttamás
Pazar ünnepség keretében átvettem szülővárosom, Szenttamás díszpolgári oklevelét. Kellemes meglepetésként ért az elismerés. Köszönőbeszédemben hálával emlékeztem szüleimre, a Zöld utcára, ahol nevelkedtem, az Arany Jánosról elnevezett elemi iskolámra, ahol neveltek, a Népkönyvtárra, ahol gyerekkorom óta máig otthon érzem magam. Nem vagyok a szülőföld romantikusa, távol áll tőlem a szentimentális diskurzus, ezért a köszöntők után, Vita a szülőfölddel című esszémből olvastam fel rövid részleteket, pontosabban azokat, amelyek a mai urizáló világgal szemben a plebejusi hitvallásról tanúskodnak. Jó volt hallani a községi elnök egyik mondatát. „Felülemelkedtünk a politikán….” Napjainkban igen ritka pillanat, még kevésbé szokványos magatartás!
Gordiuszi csomó
Az EU funkcionáriusai elégedettek a Belgrád és Pristina között folyó tárgyalások menetével. Ivica Dačić külügyminiszter dramatikus hangnemben közölte: a szerb koalíciós kormány nem engedheti meg, hogy országát megalázzák! A tárgyalások minden bizonnyal megszakadnak, amiről persze sohasem lehet előre tudni, hogy meddig? Minden attól függ, hogy Aleksandar Vučić kormányfő képes lesz-e elvágni a kormányon belüli illetve a kormányon kívüli nagyhatalmi gordiuszi csomót. Viszont még ennél is fontosabb, hogy mit akar a szerbiai társadalom? Épp ebben bizonytalanodott el Szerbia, hisz egyre világosabb, hogy az EU nem csak új pénzforrás, hanem komoly belső szellemi módosulást hozna magával. A jogszabályokat egyszerű megváltoztatni, az embereket nehéz. Miloševićnek sok nyilvános híve van, de még több titkos hódolója.
Káoszban
A hét végén zuhogó esőben utaztam fel Szabadkára, ahol telt ház előtt mutatták be Slobodan Selenić drámáját: A nép szidása címűt Urbán András rendezésében. Mondjam azt, hogy napjainkról (is) szól? Igen, az 1 óra 40 perces előadás pontos kifejezője a szellemi és politikai káosznak amelyben élünk. Érdemes farkasszemet nézni vele! Szemlesütve szembesülni napjainkkal.
Kezdődik…
Az általam is mérvadónak tartott N1 tévé bemondta a hírt, a Magyar Szó honlapján mától kezdve a menesztettek Szabad Magyar Szója olvasható. Bekövetkezett az, ami a kisebbségi hidegháborús helyzetben elkerülhetetlen.
Végel László Közéleti naplójának nyomtatott változata a Családi Körben jelent meg.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Erkölcs(telenség)
Juhász Bálint, rövid elnöksége alatt már szembesülhetett a ténnyel, hogy a politika nem is olyan veszélytelen, >
Erkölcs(telenség)
A vajdasági magyar közösség szemében bizony bizarr volt az is, hogy a pártelnök posztban gyászolja Dragan >
Erkölcs(telenség)
A Vajdasági „Magyar” Szövetség vezetői számos, politikailag és erkölcsileg téves döntést hoztak, a magyar közösséget „képviselve” >
Događa li se čudo u Mađarskoj?
Od februara do novembra ove godine mađarska politička scena se potpuno promenila: mada valadajuća stranka Fides >
Hatalomváltás előtti forrongások
Szerbiában fokozódni látszanak az ellentétek és a feszültségek, egyre jobban eluralkodik a káosz. Az intézmények nem >
Vučić szava felülírja a törvényt?!
Mindeközben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és a Vajdasági „Magyar” Szövetség (VMSZ), amelyek állandóan azt hangoztatják, >
VMDK: „A történelmi sebek felszínes kezelése és az érdemi tettek hiánya”
A szervezők célja nem is az 1944/45-ben történt eseményeknek a legújabb kutatások függvényében való újraértékelése, hanem >
Szili Katalin eltörölné azt, ami nincs!
A szerb és a magyar nemzet megbékélésének történelmi folyamata korántsem tekinthető befejezettnek. A Boris Tadić és >
Megérdemelt díj
Varjú Márta jóvátehetetlen kárt okozott a közösségnek, alkotmánysértő módon megfosztotta a vajdasági magyarságot a széleskörű, sokoldalú >
Sajtótájékoztató után - harcolni és túlélni
Magyar Péter olyan nyomás alatt áll, amibe mindenki más már beleőrült, belerokkant volna. Ő egyelőre bírja, >
Határeset
Ami megszokhatatlan, az inkább a határ nehéz átjárhatósága. A hatósága. A hatóság hatósága. Az egyenruha oldalán >
A SZHP/VMSZ hatalom 100 napja
A szabadkai és a zentai „számadás” arra utal, hogy a VMSZ és a SZHP – a >