Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Pezsgőzés és józanodás
Agárdi Gábor
Megfogadom, hogy majd ezentúl; megfogadom, hogy ezentúl majd nem. Meg kéne fogadnom valamit, ez a szokás, ezt diktálja a hagyomány, mert ilyenkor az ó év végén, az újév kezdetén mindenki megfogad valamit. A mi családunkban ez nem volt sosem betartott dolog, mi sosem fogadtunk meg semmit, ha igen akkor sem így ünnep táján tettük, amikor idézőjelben kötelező. Ilyenkor az ember számot vet az életével, elemzi az előző évet, tervekkel indul a következőbe. Majd én is kimegyek a kertbe, elvetek pár számot, aztán megvárom, hogy a számfa gyökeret eresszen, majd leszüretelem ősszel a jó termést és kész.
Eddig a huszonkét évem alatt nem készítettem számvetést soha. Sosem volt olyan évem, amikor elgondolkodtam volna a hibáimon, azon, hogy esetleg mit rontottam el eddig. Nem is nagyon gyóntam, életemben csak kétszer. Először elsőáldozó koromban, majd egy év múlva december huszonharmadikán, de csak azért, hogy megkaphassam hittanosként, az éjféli misén a karácsonyi csomagot. Ha most ma, holnap, elmennék a templomba bűnt bánni, tíz miatyánk... nem lenne elég, hogy az isten törölje a dolgokat a nagy könyvből, szerintem, ha egy hétig egész nap csak üdvözlégyet ismételnék, akkor esetleg, de még talán akkor sem lenne elfeledve minden. Mea culpa, az én bűnöm... Mea culpa, az én hibám.
Ha vissza tudnám tekerni életem bármely szakaszát, vagy egy bizonyos pontról újrakezdeni, akkor bizonyára megtenném, de az élet nem egy videojáték, nem lehet elmenteni a számunkra kedvező pillanatban és ha valami rosszul sül el csak újra kezdeni bármikor. Döntéseinkkel együtt élünk, és ha most én ezt a huszonkét évet boldogan éltem le akkor boldog volt, ha nem akkor nem, nincs apelláta, nincs lehetőség megváltoztatni azt ami volt, csak esetleg azt ami lesz. Még a békák is várnak rám, ahogy megboldogult Zoran Đinđić mondta, ha valami rossz, akkor a legrosszabbat végezzük el előbb, előbb a legnagyobb békát nyeljük le. Sajnos én nem így tettem, még a kicsiket sem emésztettem meg, nekem még rengeteg békám maradt, az éveimhez képest is tömérdek, várnak még rám a lenyelendő zöldesen rossz és romlott dolgok.
Így újév táján az emberek megfogadnak dolgokat, lehet, hogy most nekem is ezt kéne tennem, lehet, hogy nekem is el kéne kezdenem megfogadni, hogy... valamit, akármit, bármit. Most meg is teszem, így a nagyközönség előtt fogok fogadalmat tenni, megpróbálok majd az elkövetkezőkben jobb ember lenni, barátaimhoz és ismerőseimhez kedvesebb lenni, nem annyira kibírhatatlan lenni, nyugodtabb és megértőbb, és első sorban a szüleimhez szeretnék őszinte lenni. Végleg megígérem, hogy nem okozok nekik fájdalmat, és olyan nehéz pillanatokat, amit sokszor átéltek miattam az elmúlt tíz évben. Mea culpa, az én bűnöm... Mea culpa, az én hibám.
Őszintébb szeretnék lenni másokkal és magammal, mérlegelni, ténylegesen számba venni a dolgokat. Jobb ember akarok lenni, mint amilyen most vagyok, voltam és ezt most megfogadom, vagy legalább is megpróbálom, mert újév van, valami új kezdődik, ilyen még nem volt és nem is lesz, kétezer tíz csak egyszer van. Persze nem lehet mindent csettintésre elfeledni, nem tűnnek el a rovások a papírról, de legalább megpróbálom... hátha.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >