Ma József, Bánk névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Pezsgőzés és józanodás
Megfogadom, hogy majd ezentúl; megfogadom, hogy ezentúl majd nem. Meg kéne fogadnom valamit, ez a szokás, ezt diktálja a hagyomány, mert ilyenkor az ó év végén, az újév kezdetén mindenki megfogad valamit. A mi családunkban ez nem volt sosem betartott dolog, mi sosem fogadtunk meg semmit, ha igen akkor sem így ünnep táján tettük, amikor idézőjelben kötelező. Ilyenkor az ember számot vet az életével, elemzi az előző évet, tervekkel indul a következőbe. Majd én is kimegyek a kertbe, elvetek pár számot, aztán megvárom, hogy a számfa gyökeret eresszen, majd leszüretelem ősszel a jó termést és kész.
Eddig a huszonkét évem alatt nem készítettem számvetést soha. Sosem volt olyan évem, amikor elgondolkodtam volna a hibáimon, azon, hogy esetleg mit rontottam el eddig. Nem is nagyon gyóntam, életemben csak kétszer. Először elsőáldozó koromban, majd egy év múlva december huszonharmadikán, de csak azért, hogy megkaphassam hittanosként, az éjféli misén a karácsonyi csomagot. Ha most ma, holnap, elmennék a templomba bűnt bánni, tíz miatyánk... nem lenne elég, hogy az isten törölje a dolgokat a nagy könyvből, szerintem, ha egy hétig egész nap csak üdvözlégyet ismételnék, akkor esetleg, de még talán akkor sem lenne elfeledve minden. Mea culpa, az én bűnöm... Mea culpa, az én hibám.
Ha vissza tudnám tekerni életem bármely szakaszát, vagy egy bizonyos pontról újrakezdeni, akkor bizonyára megtenném, de az élet nem egy videojáték, nem lehet elmenteni a számunkra kedvező pillanatban és ha valami rosszul sül el csak újra kezdeni bármikor. Döntéseinkkel együtt élünk, és ha most én ezt a huszonkét évet boldogan éltem le akkor boldog volt, ha nem akkor nem, nincs apelláta, nincs lehetőség megváltoztatni azt ami volt, csak esetleg azt ami lesz. Még a békák is várnak rám, ahogy megboldogult Zoran Đinđić mondta, ha valami rossz, akkor a legrosszabbat végezzük el előbb, előbb a legnagyobb békát nyeljük le. Sajnos én nem így tettem, még a kicsiket sem emésztettem meg, nekem még rengeteg békám maradt, az éveimhez képest is tömérdek, várnak még rám a lenyelendő zöldesen rossz és romlott dolgok.
Így újév táján az emberek megfogadnak dolgokat, lehet, hogy most nekem is ezt kéne tennem, lehet, hogy nekem is el kéne kezdenem megfogadni, hogy... valamit, akármit, bármit. Most meg is teszem, így a nagyközönség előtt fogok fogadalmat tenni, megpróbálok majd az elkövetkezőkben jobb ember lenni, barátaimhoz és ismerőseimhez kedvesebb lenni, nem annyira kibírhatatlan lenni, nyugodtabb és megértőbb, és első sorban a szüleimhez szeretnék őszinte lenni. Végleg megígérem, hogy nem okozok nekik fájdalmat, és olyan nehéz pillanatokat, amit sokszor átéltek miattam az elmúlt tíz évben. Mea culpa, az én bűnöm... Mea culpa, az én hibám.
Őszintébb szeretnék lenni másokkal és magammal, mérlegelni, ténylegesen számba venni a dolgokat. Jobb ember akarok lenni, mint amilyen most vagyok, voltam és ezt most megfogadom, vagy legalább is megpróbálom, mert újév van, valami új kezdődik, ilyen még nem volt és nem is lesz, kétezer tíz csak egyszer van. Persze nem lehet mindent csettintésre elfeledni, nem tűnnek el a rovások a papírról, de legalább megpróbálom... hátha.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mindenki feleljen a saját tetteiért!
A fotón (Nyilas) mögött jól látszik, a KJI molinója piros betűkkel hirdeti (az intézmény közösségi oldalán a >
Hátha nem lesz csendes
Nem tehetek róla, az utóbbi időben nem a lúdtoll, nem is a kard jut eszembe, ha >
Magyar alkotók szerepe a szerb avantgárdban
Annak ellenére, hogy a magyar avantgárd egyik vidéki centruma lehetett Újvidék és azon belül is az >
Vigyázz, jön a vonat!
De kedvet kap-e egyetlen komoly ember is az újabb vezér személyi kultuszának az építésére, egy irányvesztett >
Hátha!
Valójában a közép-európai fuvallatok egyre gyengébbek, az északról érkező orosz sztyeppe vonzereje egyre inkább elhatalmasodik. A >
Pásztort választott magának a VMSZ nyája!
Pásztor Bálint a tisztújító közgyűlésen egyetlen szóval nem mondta, hogy számára a magyar közösség érdeke a >
Szerbiában 10 éve csorbítják a politikai jogokat és a polgári szabadságjogokat!
A Freedom House szakértője azt is mondta, hogy „most Szerbiában fennáll a valós félelem attól, hogy valamiféle >
Sonja Biserko: „Szerbia állandó feszültségben él”
“Szerbia soha nem volt távolabb az európai értékektől. A decemberi választásokon a rezsim megmutatta igazi arcát >
„Rendtevés” vagy megúszni vágyás?
Sokba került a vajdasági magyaroknak Pásztor, Lovas és a VMSZ felsőoktatási ámokfutása. A számonkérhetőség a néhai >
Lovas Ildikó “bukása” kapcsán
Ez a poszt főleg a vajdasági magyar barátaimat érinti, bár összmagyar politikai vonatkozása is van. Mit >
Válaszút előtt a VMSZ: a közösségi érdek vagy a családi Kft.?
Alapos elemzés és felelősség-megállapítás nélkül a párt nem léphet tovább. Ezt minden rendes pártban el szokták >
„Hallatni a másik oldal hangját”?!
A Magyar Szó nevű napilap kiadója, a Magyar Szó Kft., amely totális pártirányítás alatt működik. A >