2021. október 24. vasárnap
Ma Salamon, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Demokratikus nacionalizmus?

Végel László
Végel László

A kezemben forgatom a kis sípot, míg azon mélázom, nem is értem, miért kallódik a fogason. Felesleges ereklye lett belőle. Megérte? Aligha. Értelmetlen időpocsékolás volt! Végel László Közéleti naplójából:

Október 5-e van. A meteorológusok derűs időt jósolnak, noha látványosan beköszöntött a hideg ősz, elmaradt a várva várt vénasszonyok nyara. A lakásokban még nem fűtenek, jól felöltözöm, mielőtt még az íróasztalomhoz ülök. Az előszobában a fogason megpillantom a sípot, amellyel oly buzgón füttyögtem 16 évvel ezelőtt. Ha jól emlékszem, azokban a napokban melegebb idők jártak, a  demonstrálók nem dideregtek. A kezemben forgatom a kis sípot, míg azon mélázom, nem is értem, miért kallódik a fogason. Felesleges ereklye lett belőle. Megérte? Aligha. Értelmetlen időpocsékolás volt! Akik ellen füttyögtem a hatalom kényelmes karosszékeiben trónolnak és a sorsomról döntenek. Akik a kilencvenes években kisöpörtek a munkahelyemről a mai napig nem kértek bocsánatot. Az áldozatokra senki sem gondol, a háborúban elesett fiatal katonák sírjáról hiányoznak a kegyelet virágai. Naplójegyzetemben 2000. október 5-e éjszakáján azt jegyeztem le, hogy a nacionalizmus újra győzött. Módosult változatban ugyan, de győzedelmeskedett. Európai szólamokkal kozmetikázza ki magát, a pártvezetők idomárokat játszanak, szelídítgetik a tömegek nagy részében lesben álló nacionalista indulatokat, miközben a választási esélyek növelése érdekében a tűzzel játszanak. Lehetséges-e a demokratikus nacionalizmus, jut eszembe Bibó István kérdése. Lehetséges, válaszolta Bibó, de csak rövid ideig, mert gyorsan eltorzul. A kérdés némileg módosul. A demokráciáról álmodozó hajdani posztkommunista országokban lehetséges-e a demokratikus nacionalizmus? Teljesen felesleges kérdés, hiszen a nacionalizmus mély gyökeret eresztett nem csupán Szerbiában, hanem az egész régióban. Tehát lehetséges, állapítom meg, csak ne tartson sokáig, mert rövid időn belül despotikus uralommá válik. Talán még nem tartunk itt, vigasztalom magam, október 5-e hideg reggelén, 16 évvel a remények hete után.

 

2016. október 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen

„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik

Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >

Tovább

Szép csendben kiléptem a közéletből

Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >

Tovább

Támogatjuk Márki-Zay Pétert!

„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >

Tovább

Az Édentől balra

Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >

Tovább

„Mikor megy már nyugdíjba?”

A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >

Tovább

Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból

Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >

Tovább

Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz

És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >

Tovább

„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”

A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >

Tovább

Civilizációs válság

Megbicsaklott a társadalmi önbecsülés és méltóságérzet, megszűnt a szolidaritás. Lepusztult és barbarizálódott a közélet, elhatalmasodott a >

Tovább

„Tűnés, míg a Dunába nem lőlek benneteket!”

Amikor a hídhoz értünk, megköszönte a fuvart, kiszállt a kocsiból, de abban a pillanatban érkezett meg >

Tovább