Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Demokratikus nacionalizmus?
Végel László
A kezemben forgatom a kis sípot, míg azon mélázom, nem is értem, miért kallódik a fogason. Felesleges ereklye lett belőle. Megérte? Aligha. Értelmetlen időpocsékolás volt! Végel László Közéleti naplójából:
Október 5-e van. A meteorológusok derűs időt jósolnak, noha látványosan beköszöntött a hideg ősz, elmaradt a várva várt vénasszonyok nyara. A lakásokban még nem fűtenek, jól felöltözöm, mielőtt még az íróasztalomhoz ülök. Az előszobában a fogason megpillantom a sípot, amellyel oly buzgón füttyögtem 16 évvel ezelőtt. Ha jól emlékszem, azokban a napokban melegebb idők jártak, a demonstrálók nem dideregtek. A kezemben forgatom a kis sípot, míg azon mélázom, nem is értem, miért kallódik a fogason. Felesleges ereklye lett belőle. Megérte? Aligha. Értelmetlen időpocsékolás volt! Akik ellen füttyögtem a hatalom kényelmes karosszékeiben trónolnak és a sorsomról döntenek. Akik a kilencvenes években kisöpörtek a munkahelyemről a mai napig nem kértek bocsánatot. Az áldozatokra senki sem gondol, a háborúban elesett fiatal katonák sírjáról hiányoznak a kegyelet virágai. Naplójegyzetemben 2000. október 5-e éjszakáján azt jegyeztem le, hogy a nacionalizmus újra győzött. Módosult változatban ugyan, de győzedelmeskedett. Európai szólamokkal kozmetikázza ki magát, a pártvezetők idomárokat játszanak, szelídítgetik a tömegek nagy részében lesben álló nacionalista indulatokat, miközben a választási esélyek növelése érdekében a tűzzel játszanak. Lehetséges-e a demokratikus nacionalizmus, jut eszembe Bibó István kérdése. Lehetséges, válaszolta Bibó, de csak rövid ideig, mert gyorsan eltorzul. A kérdés némileg módosul. A demokráciáról álmodozó hajdani posztkommunista országokban lehetséges-e a demokratikus nacionalizmus? Teljesen felesleges kérdés, hiszen a nacionalizmus mély gyökeret eresztett nem csupán Szerbiában, hanem az egész régióban. Tehát lehetséges, állapítom meg, csak ne tartson sokáig, mert rövid időn belül despotikus uralommá válik. Talán még nem tartunk itt, vigasztalom magam, október 5-e hideg reggelén, 16 évvel a remények hete után.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI
A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >
Mindannyian célkeresztben vagyunk
Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >
Orbán és a jobbhorog
„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >
Hulló vasak
Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >
Átverve és megalázva
Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >
Orban és Victor
Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >
„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!
Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >
Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?
Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >
Hontalan hazafi!
Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >
Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái
Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >
A kép mutatói
Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >
Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe
Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >