2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Balkáni vitézek, gyufával

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Tíz hozzátartozómat vesztettem el, nem akartok talán megint háborúzni? Kit veszítsek még el az enyéim közül, hogy jobb legyen az országnak? Nekem, aki két háborút vészeltem át, meg kell hogy érjem a harmadikat is?” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Sok hűhó semmiért, vagy bevezető egy újabb balkáni háborús kalandba? – ez dől el ezekben feszültséggel terhes napokban a boszniai Szerb Köztársaságban rendezett referendum kapcsán. Félő, hogy sokan az utóbbi fejleményre spekulálnak.

Ha a belgrádi bulvárlapokat nézzük, akkor máris kitört a háború. „Kezdődik a harc a Srpskáért!”, „Nem fogják megsemmisíteni Srpskát!”, „Putyin minden áron megvédi Srpskát”, ilyen és ehhez hasonló címek jelentek meg a múlt héten a szerb entitásban tervezett népszavazás előtt. Címlapon idézték Ivica Dačić külügyminiszter kijelentését, aki diplomáciai köntörfalazás nélkül megüzente a bosnyákoknak, hogy „Ha háborút akartok, megkapjátok!”. Tomislav Nikolić elnök ugyanakkor éberségre intette a szerb hadsereget, hogy az országot ne érhesse meglepetés. A kormány szócsövének tartott Informer pedig azzal a nagybetűs első oldalas címével riogatta olvasóit, hogy „A NATO Szerbia megszállását tervezi”, természetesen Bosznia miatt. Egy másik lap olyan értesüléssel rukkolt ki, hogy Kína felajánlotta: háromszáz kilométer hatótávolságú cirkáló rakétákat hajlandó szállítani Szerbiának.

Éppen elég, hogy a szerencsétlen olvasó ereiben megfagyjon a vér, és hozzálásson a bespájzoláshoz a közelgő nehéz napokra tekintettel.

Nem volt túl megnyugtató az amerikai látogatásáról hazaérkező A. Vučić miniszterelnök válasza sem arra az újságírói kérdésre, hogy lesz-e háború? „Nem fogunk háborúzni, de nem azért, mert félős vagyok, mert aki ismer, tudja, hogy semmitől sem félek, hanem azért nem, mert aggódom népünk jövőjéért”.

Vagyis rettenhetetlen kormányelnökünknek megvan a bátorsága a háborúzáshoz, de még szerencse, hogy aggódik a sorsunkért. Különben ki tudja, hogy holnap mire ébrednénk.

A kemény belgrádi retorika, mint tudjuk, válasz volt Sefer Halilovićnak, Bosznia-Hercegovina hadserege egykori háborús főparancsnokának arra a fenyegetésére, hogy ha Dodikék megtartják a referendumot, akkor megszűnik a Szerb Köztársaság. A nyugalmazott bosnyák tábornok ugyanis úgy látja, hogy az alkotmánybírósági tilalom ellenére megrendezett népszavazás alkotmánysértő és a daytoni békeszerződés megszegését jelenti. Ha pedig a daytoni alkotmány érvénye megszűnik, akkor a korábbi boszniai alkotmány lép életbe, és akkor „befejezzük ezt mesét a szerb entitással”, figyelmeztetett Halilović a szarajevói tévé adásában. Egy esetleges fegyveres konfliktusban a Srpska legfeljebb 10-15 napig maradhatna fenn, mutatott rá, mert mint mondta: „Milošević meghalt, a Jugoszláv Néphadsereg többé nem létezik, és Szerbia nem segíthet Dodiknak”. Majd hozzáfűzte: „Nem fogjuk hagyni, hogy valaki elszakítsa fél Boszniát”.

Egy nyugalmazott és semmilyen tisztséggel nem rendelkező főtiszt szavai nem kellene, hogy ekkora ribilliót keltsenek, Belgrádban mégis úgy fogadták kijelentését, mintha legalább is még mindig ő lenne a hadsereg főparancsnoka. Azzal érvelve, hogy Halilović tulajdonképpen Bakir Izetbegović bosnyák elnök szószólója, és amit mond, az a szarajevói vezetés véleménye. Vagyis azoknak a bosnyák köröknek a véleménye, amelyek nem mondtak le arról, hogy fel kell számolni a szerintük népirtás eredményeként létrejött boszniai szerb entitást. (…)

Ha már Belgrád óvatosságból nem volt hajlandó támogatni a banjalukai referendum ötletét, Dodik a nagy keleti testvérhez sietett, hogy onnan kapjon segítséget. A Vlagyimir Putyinnál tett pénteki látogatásával nyilván azt akarta üzenni bírálóinak, hogy lám, neki milyen hatalmas támogatói vannak! Igaz, hogy Moszkvában semmilyen közleményt nem adtak ki, Dodik azonban igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha Putyin teljes mellszélességgel kiállna a nemzetközi viszonylatban jelentéktelen nyugat-balkáni képződmény vezetésének irracionális lépése mellett. Viszont az is igaz, hogy nem is próbálta őt lebeszélni szándékáról, és ezzel lovat adott alá. Persze, nem a Dodik vagy a boszniai szerb testvérek, az entitás egymillió kétszázezer szavazópolgára iránti szimpátiából, hanem saját regionális érdekei miatt. Amiatt, hogy ezzel is bekeverhet a NATO-nak és EU-nak, mielőtt sikerülne nekik felzárkóztatni ezt a nyugtalan régiót Európához.

Ebben kardcsörtető légkörben érdemes meghallgatni egy Boszniából elmenekült és jelenleg Belgrádban élő idős férfi, Petar Popović szavait. „Tíz hozzátartozómat vesztettem el, nem akartok talán megint háborúzni? Kit veszítsek még el az enyéim közül, hogy jobb legyen az országnak? Nekem, aki két háborút vészeltem át, meg kell hogy érjem a harmadikat is?”, tette fel a kérdést, majd indulatosan így fejezte be vallomását: „Legyen átkozott mindenki, aki háborút akar!”.

2016. szeptember 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább