Ma Angéla, Petronella névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Balkáni vitézek, gyufával
J. Garai Béla
„Tíz hozzátartozómat vesztettem el, nem akartok talán megint háborúzni? Kit veszítsek még el az enyéim közül, hogy jobb legyen az országnak? Nekem, aki két háborút vészeltem át, meg kell hogy érjem a harmadikat is?” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Sok hűhó semmiért, vagy bevezető egy újabb balkáni háborús kalandba? – ez dől el ezekben feszültséggel terhes napokban a boszniai Szerb Köztársaságban rendezett referendum kapcsán. Félő, hogy sokan az utóbbi fejleményre spekulálnak.
Ha a belgrádi bulvárlapokat nézzük, akkor máris kitört a háború. „Kezdődik a harc a Srpskáért!”, „Nem fogják megsemmisíteni Srpskát!”, „Putyin minden áron megvédi Srpskát”, ilyen és ehhez hasonló címek jelentek meg a múlt héten a szerb entitásban tervezett népszavazás előtt. Címlapon idézték Ivica Dačić külügyminiszter kijelentését, aki diplomáciai köntörfalazás nélkül megüzente a bosnyákoknak, hogy „Ha háborút akartok, megkapjátok!”. Tomislav Nikolić elnök ugyanakkor éberségre intette a szerb hadsereget, hogy az országot ne érhesse meglepetés. A kormány szócsövének tartott Informer pedig azzal a nagybetűs első oldalas címével riogatta olvasóit, hogy „A NATO Szerbia megszállását tervezi”, természetesen Bosznia miatt. Egy másik lap olyan értesüléssel rukkolt ki, hogy Kína felajánlotta: háromszáz kilométer hatótávolságú cirkáló rakétákat hajlandó szállítani Szerbiának.
Éppen elég, hogy a szerencsétlen olvasó ereiben megfagyjon a vér, és hozzálásson a bespájzoláshoz a közelgő nehéz napokra tekintettel.
Nem volt túl megnyugtató az amerikai látogatásáról hazaérkező A. Vučić miniszterelnök válasza sem arra az újságírói kérdésre, hogy lesz-e háború? „Nem fogunk háborúzni, de nem azért, mert félős vagyok, mert aki ismer, tudja, hogy semmitől sem félek, hanem azért nem, mert aggódom népünk jövőjéért”.
Vagyis rettenhetetlen kormányelnökünknek megvan a bátorsága a háborúzáshoz, de még szerencse, hogy aggódik a sorsunkért. Különben ki tudja, hogy holnap mire ébrednénk.
A kemény belgrádi retorika, mint tudjuk, válasz volt Sefer Halilovićnak, Bosznia-Hercegovina hadserege egykori háborús főparancsnokának arra a fenyegetésére, hogy ha Dodikék megtartják a referendumot, akkor megszűnik a Szerb Köztársaság. A nyugalmazott bosnyák tábornok ugyanis úgy látja, hogy az alkotmánybírósági tilalom ellenére megrendezett népszavazás alkotmánysértő és a daytoni békeszerződés megszegését jelenti. Ha pedig a daytoni alkotmány érvénye megszűnik, akkor a korábbi boszniai alkotmány lép életbe, és akkor „befejezzük ezt mesét a szerb entitással”, figyelmeztetett Halilović a szarajevói tévé adásában. Egy esetleges fegyveres konfliktusban a Srpska legfeljebb 10-15 napig maradhatna fenn, mutatott rá, mert mint mondta: „Milošević meghalt, a Jugoszláv Néphadsereg többé nem létezik, és Szerbia nem segíthet Dodiknak”. Majd hozzáfűzte: „Nem fogjuk hagyni, hogy valaki elszakítsa fél Boszniát”.
Egy nyugalmazott és semmilyen tisztséggel nem rendelkező főtiszt szavai nem kellene, hogy ekkora ribilliót keltsenek, Belgrádban mégis úgy fogadták kijelentését, mintha legalább is még mindig ő lenne a hadsereg főparancsnoka. Azzal érvelve, hogy Halilović tulajdonképpen Bakir Izetbegović bosnyák elnök szószólója, és amit mond, az a szarajevói vezetés véleménye. Vagyis azoknak a bosnyák köröknek a véleménye, amelyek nem mondtak le arról, hogy fel kell számolni a szerintük népirtás eredményeként létrejött boszniai szerb entitást. (…)
Ha már Belgrád óvatosságból nem volt hajlandó támogatni a banjalukai referendum ötletét, Dodik a nagy keleti testvérhez sietett, hogy onnan kapjon segítséget. A Vlagyimir Putyinnál tett pénteki látogatásával nyilván azt akarta üzenni bírálóinak, hogy lám, neki milyen hatalmas támogatói vannak! Igaz, hogy Moszkvában semmilyen közleményt nem adtak ki, Dodik azonban igyekezett olyan látszatot kelteni, mintha Putyin teljes mellszélességgel kiállna a nemzetközi viszonylatban jelentéktelen nyugat-balkáni képződmény vezetésének irracionális lépése mellett. Viszont az is igaz, hogy nem is próbálta őt lebeszélni szándékáról, és ezzel lovat adott alá. Persze, nem a Dodik vagy a boszniai szerb testvérek, az entitás egymillió kétszázezer szavazópolgára iránti szimpátiából, hanem saját regionális érdekei miatt. Amiatt, hogy ezzel is bekeverhet a NATO-nak és EU-nak, mielőtt sikerülne nekik felzárkóztatni ezt a nyugtalan régiót Európához.
Ebben kardcsörtető légkörben érdemes meghallgatni egy Boszniából elmenekült és jelenleg Belgrádban élő idős férfi, Petar Popović szavait. „Tíz hozzátartozómat vesztettem el, nem akartok talán megint háborúzni? Kit veszítsek még el az enyéim közül, hogy jobb legyen az országnak? Nekem, aki két háborút vészeltem át, meg kell hogy érjem a harmadikat is?”, tette fel a kérdést, majd indulatosan így fejezte be vallomását: „Legyen átkozott mindenki, aki háborút akar!”.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ilyen hangulatban lépkedtem az Akadémia lépcsőjén
Nyugalmas délelőtt, nem érdekelnek a hírek. Ébredezik bennem a politikai csömör. Attól tartok, hogy a jelenlegi >
Milyen országban élünk? (2.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Mi is elpilledtünk
A bűnösökre lehet felfelé mutogatni, de sokkal nehezebb lenne arról a mélységében rejtezkedő kollektív eszmékről szólni, >
Milyen országban élünk? (1.)
Azt mondják, egy ország vagy közösség (lát)képét a sajtóban közölt adatok, szakértői vélemények, a hírügynökségek és >
Egy nagy játszma névtelen szereplői lettünk
Ez a közérzet túlvan a szokásos politikai vitákon, nem nevezhető szimpla Orbán-ellenességnek, sokkal inkább a rendszerváltási >
Hol a Lovas? Itt a Lovas!
Családi ügyek címmel közölt terjedelmes írást a Magyar Narancs legújabb számában Krusovszky Dénes a hetilap állandó >
Pásztor István: „Büszkén vagyunk őrkutyák”
A „tisztújítás” abból áll, hogy Pásztor Bálint nevű fia maradt a párt második számú alelnöke, és >
Gyenge biztosítékok – téves cím(ké)zés
Balla Lajos, a Szabad Magyar Szó (SZMSZ) oldalán szólt hozzá a blogomon közölt „utolsó (??) két >
Minden egyes fogalom bumeráng lett
Sinkó dilemmák - ma. Megbuktatható-e az autokrácia parlamentáris úton vagy pedig csak erőszakkal? Választásokkal? Forradalommal? Nem >
NEM „ŐRKUTYÁK”, HANEM TÁNYÉRNYALÓ PINCSIK
Varjú Márta főszerkesztő és Máriás Endre főszerkesztő-helyettes irányításával a Magyar Szó nem az itteni magyar közösséget, >
Talán ma sejtik, hogy rosszabbul élünk
Feltételezem, hogy egymás megismerése valójában a különbségek feltárásával is jár. Jelenleg egymás ismerete egyoldalú. Hála a >
„Az erő nem fogyott el” – csak a közösség!
– Nem a lelkek száma határozza meg a teljesítményt, hanem a lelkek nagysága – mondja a >