Ma Cecília, Filemon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Nonpareille-multikulturalizmus
Végel László
A magyar nyelven tanulók száma a remek kormánykoalíció után továbbra is csökken, ám a koalíció tagja a Vajdasági Magyar Szövetség kiváló eredményekről számol be. Végel László Közéleti naplójából:
A dolgozószobámból kiszabadulva legszívesebben Újvidék központjában ténfergek. A város eltűnt lelkét keresem. Talán rátalálok, biztatom magam, ha nem éppen most, akkor legalább az utolsó, a legeslegutolsó órában. Az utca embere egyre többet beszél a politikáról, dicséri a kormányfőt és szidja a kormányt, betér az üzletbe, újra szidja a kormányt, aztán a szavazófülkében kormányra szavaz. Teljesen abszurd ellentmondás! Nem oldom meg a rejtélyt, mert nem vagyok holdudvari illetve politikai elemző, akikből az utóbbi időben annyi van, mint az égen a csillag, az egyiket az egyik párt pátyolgatja, a másikat a másik, őket nem érdekli a rejtély csak a párt. Inkább olvasom a pártok által kiutált független kommentátorokat, ám nem vagyok se holdudvari elemző, sem független kommentátor, csak a könyvei közül kilépő tanú és megfigyelő. Gombrowicz kérdezte naplóírás közben: „Magaddal beszélsz, hogy mások hallgassanak?” Én is így vagyok vele. Az elemzőben túl nagy a lojalitás, a független kommentátor pedig elképzelhetetlen nagy önbizalom nélkül. Hiányzik belőlem a lojalitás is, az önbizalom is, ezért maradok naplóíró tanú. Tanúként évek óta figyelem az újvidéki rejtélyt: a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség politikai frigyének gyümölcsét. Közel három év után arra döbbenek rá, hogy olyan ez a frigy, mint Peer Gynt hagymája. „Hű! mennyi burok van itt, töméntelen!/ Dehát a magját meg sohasem lelem?”, mondja egyik nevezetes monológjában az erdőben vadhagymát gyűjtő Peer Gynt. Nézelődőm, kémlelődőm, s észreveszem, hogy a városban egyre több a városatyák által ajnározott felirat, eligazítás, s elégedetten veszem tudomásul, hogy angolul is akadnak útmutatók, tájékoztatók, de a multikulturális városban nem találom a magyar nyelvűt. Se a románt, se a szlovákot. Azokat legfeljebb néhány hivatalos épületre biggyesztik ki, hogy legyen mit mutogatni a külföldi delegációknak. Megszületett az egynyelvű multikulturalizmus. Ám létezik ennél is egzotikusabb jelenség: a Katolikus portán levő Kulturális Központ falán elhelyezett címtábla a nonpareille-multikulturalizmusról tanúskodik, melynek láttán a Neue Zürcher Zeitung tudósítójával rabelais-i kacajra fakadtunk. Államnyelven hatalmas betűkkel írjak az intézmény nevét, a nemzeti kisebbségek nyelvén pedig olyan kicsivel, hogy fél méter távolságból sem olvasható. Had tudja a polgár, hogy ki a kicsi és ki a nagy. Ennek láttán eszembe jut Aleksandar Vučić kormányfő a zágrábi Jutarnji listnek adott interjúja, miszerint a haladók a Vajdaságból „multikulturális oázist” teremtenek. Milyen szépen hangzik! Csak az a gond, hogy nem vagyok a politikai nyilatkozatokat mérlegelő „elemző”, tehát az oázist nem a pártirodákban, a pártemberek szónoklataiban keresem, hanem a hétköznapi életben, az emberi lelkekben, vagy ha akarjuk a városok utcáin, terein. Hámozom tovább a hagymát, s olvasom, hogy az újvidéki Jogtudományi Kar nem tette lehetőéve, hogy a jelentkezők anyanyelvükön vizsgázzanak. A bíróság a Karnak adott igazat. Fellebbezni lehet, majd kiderül a végeredmény. Aztán újabb gerezdet tépek le. A magyar nyelven tanulók száma a remek kormánykoalíció után továbbra is csökken, ám a koalíció tagja a Vajdasági Magyar Szövetség kiváló eredményekről számol be. A részarányos foglalkoztatási törvényből végül is lírai hangú ajánlás lett. Egy kivétel mégis akad: Zomborban takarékossági okok miatt elbocsájtottak tíz könyvtárost, ebből öt magyart és öt szerbet. Nagyon helyes: viseljük részarányosan a terheket. Ez tényleg hitelt érdemlő lenne, ha a városi közgyűlés tagjai között fele szerb és fele magyar lenne. Szóval vannak ilyen mesés apróságok ebben a pártkoalícióban. Tépdesem a hagymát, a végén Peer Gynt igazához jutok. Sok a burok, de nincs magja.
Következő cikk: Tényleg Putyinék semmisítették meg 78 ezer szír ételét és gyógyszerét
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A saját lakodalmából vitték el a vőlegényt katonának
A zöld terepjáró felbukkanása olyan volt, mintha egy halottaskocsi jött volna a házhoz, nyomasztó emlék marad. >
„Egyfajta autonómia az autonómiában”
Az MNT által képviselt „autonómia”, tehát, közelről sem olyan autonómia, amilyen az őshonos nemzeti kisebbségeket Európa >
Ez nem a miénk, mi itt megszállók vagyunk
Ebben a faluban, a templom előtt volt a gyülekezés. A parancsnokunk azt ígérte, hogy végre jöhetünk >
Szeretettel a Vajdaságból: itt a harmadik orosz megszállás, de ennek most örülnek
Ám, mint azt jól tudjuk, semmi sem tart örökké, és minden jónak vége szakad egyszer. Megbízható >
Egy dél-bácskai tartalékos katona története
Talán az volt a szerencsénk, hogy amikor már egy jó ideje meneteltünk, az egyik szerb tartalékos >
Egy vita rejtekei
A nemzeti érzés – és nemcsak a magyar – nem lehet ártatlan. Soha többé. Mert a >
Füstbe ment szerv
Azt hiszem elég volt, ezt az egész cudarságot, nekünk, egymást kézen fogva, mindenáron el kell kerülnünk. >
Virág a kormányzó úr sírján
Érdektelen, hogy Lázár János (aki Orbán utóda szeretne lenni) miért tette ezt – és hogy miért >
Háborús emlékek nyomában
Arra szeretném kérni Önöket, hogy ezt, amit most tőlem hallottak, adják tovább, és meséljék el, hogy >
„Mórahalmon egyeztettek”
Mivel a VB következő (hatodik) ülését a társelnökök 2020 februárjára jelezték, a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) >
Ökomama
Arra nem emlékszem, hogy a „természet” fogalmát úgy általánosságban emlegették volna. Hanem csak konkrétan: kukorica, karfiol, >
"Kivérezteti a vajdasági magyarságot a kettős állampolgárság"
„Lehet mellébeszélni, de az az igazság, hogy a vajdasági magyar közösség menthetetlenné vált, s egy évtizeden >