Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Napi ajánló
Nonpareille-multikulturalizmus
Végel László
A magyar nyelven tanulók száma a remek kormánykoalíció után továbbra is csökken, ám a koalíció tagja a Vajdasági Magyar Szövetség kiváló eredményekről számol be. Végel László Közéleti naplójából:
A dolgozószobámból kiszabadulva legszívesebben Újvidék központjában ténfergek. A város eltűnt lelkét keresem. Talán rátalálok, biztatom magam, ha nem éppen most, akkor legalább az utolsó, a legeslegutolsó órában. Az utca embere egyre többet beszél a politikáról, dicséri a kormányfőt és szidja a kormányt, betér az üzletbe, újra szidja a kormányt, aztán a szavazófülkében kormányra szavaz. Teljesen abszurd ellentmondás! Nem oldom meg a rejtélyt, mert nem vagyok holdudvari illetve politikai elemző, akikből az utóbbi időben annyi van, mint az égen a csillag, az egyiket az egyik párt pátyolgatja, a másikat a másik, őket nem érdekli a rejtély csak a párt. Inkább olvasom a pártok által kiutált független kommentátorokat, ám nem vagyok se holdudvari elemző, sem független kommentátor, csak a könyvei közül kilépő tanú és megfigyelő. Gombrowicz kérdezte naplóírás közben: „Magaddal beszélsz, hogy mások hallgassanak?” Én is így vagyok vele. Az elemzőben túl nagy a lojalitás, a független kommentátor pedig elképzelhetetlen nagy önbizalom nélkül. Hiányzik belőlem a lojalitás is, az önbizalom is, ezért maradok naplóíró tanú. Tanúként évek óta figyelem az újvidéki rejtélyt: a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség politikai frigyének gyümölcsét. Közel három év után arra döbbenek rá, hogy olyan ez a frigy, mint Peer Gynt hagymája. „Hű! mennyi burok van itt, töméntelen!/ Dehát a magját meg sohasem lelem?”, mondja egyik nevezetes monológjában az erdőben vadhagymát gyűjtő Peer Gynt. Nézelődőm, kémlelődőm, s észreveszem, hogy a városban egyre több a városatyák által ajnározott felirat, eligazítás, s elégedetten veszem tudomásul, hogy angolul is akadnak útmutatók, tájékoztatók, de a multikulturális városban nem találom a magyar nyelvűt. Se a románt, se a szlovákot. Azokat legfeljebb néhány hivatalos épületre biggyesztik ki, hogy legyen mit mutogatni a külföldi delegációknak. Megszületett az egynyelvű multikulturalizmus. Ám létezik ennél is egzotikusabb jelenség: a Katolikus portán levő Kulturális Központ falán elhelyezett címtábla a nonpareille-multikulturalizmusról tanúskodik, melynek láttán a Neue Zürcher Zeitung tudósítójával rabelais-i kacajra fakadtunk. Államnyelven hatalmas betűkkel írjak az intézmény nevét, a nemzeti kisebbségek nyelvén pedig olyan kicsivel, hogy fél méter távolságból sem olvasható. Had tudja a polgár, hogy ki a kicsi és ki a nagy. Ennek láttán eszembe jut Aleksandar Vučić kormányfő a zágrábi Jutarnji listnek adott interjúja, miszerint a haladók a Vajdaságból „multikulturális oázist” teremtenek. Milyen szépen hangzik! Csak az a gond, hogy nem vagyok a politikai nyilatkozatokat mérlegelő „elemző”, tehát az oázist nem a pártirodákban, a pártemberek szónoklataiban keresem, hanem a hétköznapi életben, az emberi lelkekben, vagy ha akarjuk a városok utcáin, terein. Hámozom tovább a hagymát, s olvasom, hogy az újvidéki Jogtudományi Kar nem tette lehetőéve, hogy a jelentkezők anyanyelvükön vizsgázzanak. A bíróság a Karnak adott igazat. Fellebbezni lehet, majd kiderül a végeredmény. Aztán újabb gerezdet tépek le. A magyar nyelven tanulók száma a remek kormánykoalíció után továbbra is csökken, ám a koalíció tagja a Vajdasági Magyar Szövetség kiváló eredményekről számol be. A részarányos foglalkoztatási törvényből végül is lírai hangú ajánlás lett. Egy kivétel mégis akad: Zomborban takarékossági okok miatt elbocsájtottak tíz könyvtárost, ebből öt magyart és öt szerbet. Nagyon helyes: viseljük részarányosan a terheket. Ez tényleg hitelt érdemlő lenne, ha a városi közgyűlés tagjai között fele szerb és fele magyar lenne. Szóval vannak ilyen mesés apróságok ebben a pártkoalícióban. Tépdesem a hagymát, a végén Peer Gynt igazához jutok. Sok a burok, de nincs magja.
Következő cikk: Tényleg Putyinék semmisítették meg 78 ezer szír ételét és gyógyszerét
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A farkas és a huncut kismalac
Van egy álmom, vágyam, kívánságom - van több is, de maradjunk meg ennél, mert olyan bájosan >
Bizalmi válság?
Ha a kormány nem akarja leváltani a népet, akkor nem ártana némi önkritika: nézzenek magukba, tegyék >
A másik szabadsága
Ha elvárom, hogy senki ne korlátozzon személyi szabadságom kiteljesítésében, ezt joggal várhatják el tőlem is. Önmagammal >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)
A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)
A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >
Harangok és mentőautók
Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >
Kellemes meglepetés
Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >
A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)
Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >
A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka
Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >
A jövő sem lesz a régi
A pestissel együtt terjedt az antiszemitizmus, Dél-Franciaországban elterjedt a hír, hogy a zsidók megmérgezték a kutakat, >
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >