2020. január 22. Szerda
Ma Vince, Artúr névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Napi ajánló

Szalonok és pártirodák

Végel László
Végel László

Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet? Végel László Közéleti naplójából:

Újabban egyre másra születnek az önéletrajzi regények, ezért veszem újra kezembe a Henry Brulard életét. „Mindenekelőtt a boldogság, hogy a saját fejem szerint cselekedhettem”, olvasom a regény végén.  Kendőzetlen szavakkal illeti azokat, akik nemrégen még republikánusok és bonapartisták voltak, majd hirtelenjében kiszolgálják a restaurációt. Szép karriert, előnyös előmenetelt a szalonokban lehetett biztosítani. Nem tudok másra gondolni, mint a mi közéletünkre. Manapság a pártirodák előszobája meg a kiadós, úgymond, munkajellegű vacsora helyettesítik a szalonokat. Esetleg a családi kapcsolatok. Dívik a nepotizmus. Az egykori polgári avagy arisztokrata szalonok ettől azonban mégis csak rokonszenvesebbek, hiszen Stendhal korában az európai szalonokban szép és okos hölgyekkel lehetett találkozni, akik színházba is jártak, úgyhogy a gavallérok is kénytelenek voltak végig ülni egy-egy előadást. Úgy tűnik manapság ilyen művelt hölgyekre nincs szükség és a „gavallérok” se járnak színházba. Csak azokra vár szép jövő, akik ügyesen helyezkednek, akik elvégezték a kétszínűség filozófiai tanfolyamát. Hordozzák a Milošević-ellenes jelvényt, de koalícióban vannak Milošević örököseivel. Állítólag megvetik Šešeljt, de a pragmatizmustól vezérelve – ha kell, akkor – egy tálból cseresznyéznek vele. Függetleneknek nevezik magukat noha a pártvezérlésű intézményekben dolgoznak. Nem érheti őket vád, hiszen alternatíva valójában alig van. Rendben, a politika nem válogat az eszközökben. A széplelkű értelmiségiek is küzdenek a stallumokért, a presztízsért, cserébe ők is megkötik a „pragmatikus kompromisszumokat”, amire akad magyarázat, azonban az ártatlanság színlelésére nincs igazolás. Megbékélve bólintok, ha valaki egy párt mellett nyilvánosan szint vall. Egyenes beszéd. Elegen vannak olyanok, akik farolnak erre is arra is. Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet?

 

2016. szeptember 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Tizenhárom behívót kaptam

A fiam nem folytatja az én „mesterségemet”, itt áll az udvarban három traktor meg a teljes >

Tovább

„Orbánnak jó Vučić politikája”

A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) – ismereteim szerint – ebben az esetben sem hallatta a hangját! >

Tovább

Szempontok a börtönbizniszhez

Mint oly sokszor, engem csak a reformkorunk vigasztal. Wesselényi, a zsibói nagybirtokos ellenezte a jobbágyságot, nem >

Tovább

Izzó türelmetlenség

Ha valaki a Marsról figyelné országunkat, úgy vélhetné, érdektelen, tunya társaság népesíti be. E látszat alatt >

Tovább

A szuperkapitalizmus kora

Én azonban csak gyors feledésre ítélt mostohafia lehetek, a magyar nemzetállamnak is, meg a szerbnek is. >

Tovább

Gombos a „megszállás” idején

Amikor megjöttek egy-egy rabló hadjáratról, mutogatták egymásnak a megszerzett zsákmányt. Marékszámra volt náluk arany ékszer, de >

Tovább

A hatalmon maradás kísértései

Ha a módosítások nyomán jelentősen csökkenne az elnöki jogkör, annak az is lehet az oka, hogy >

Tovább

Milyen támogatást élvez a szerb csatlós párt?

A VMSZ – amióta Pásztor István az elnöke – magyar pártként és érdekvédelmi szervezetként megszűnt létezni. >

Tovább

Eldöntöttem, hogy maradok

Decemberben két díjjal is elismerte a hazai irodalmi élet a Kossuth-díjas Végel László vajdasági író eddigi >

Tovább

Vallásháború Montenegróban

A füst amúgy már átszállt Belgrádba is, a tüntetők tűzijáték-rakétákkal lőttek célba a montenegrói nagykövetség zászlajára. >

Tovább

Hajnalban jönnek érted…

„Kilátástalannak látom (a helyzetet Csókán), itt már mindennek vége van, a fiatalok külföldre mentek. Azt mondja >

Tovább

Ez már úgyis történelem – és egy rossz emlék

Egy nevét nem vállaló dél-bácskai férfi pedig azt mondta nekem: Az akkori történésekről nem szívesen beszélek, >

Tovább