2022. augusztus 8. hétfő
Ma László, Domonkos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Szalonok és pártirodák

Végel László
Végel László

Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet? Végel László Közéleti naplójából:

Újabban egyre másra születnek az önéletrajzi regények, ezért veszem újra kezembe a Henry Brulard életét. „Mindenekelőtt a boldogság, hogy a saját fejem szerint cselekedhettem”, olvasom a regény végén.  Kendőzetlen szavakkal illeti azokat, akik nemrégen még republikánusok és bonapartisták voltak, majd hirtelenjében kiszolgálják a restaurációt. Szép karriert, előnyös előmenetelt a szalonokban lehetett biztosítani. Nem tudok másra gondolni, mint a mi közéletünkre. Manapság a pártirodák előszobája meg a kiadós, úgymond, munkajellegű vacsora helyettesítik a szalonokat. Esetleg a családi kapcsolatok. Dívik a nepotizmus. Az egykori polgári avagy arisztokrata szalonok ettől azonban mégis csak rokonszenvesebbek, hiszen Stendhal korában az európai szalonokban szép és okos hölgyekkel lehetett találkozni, akik színházba is jártak, úgyhogy a gavallérok is kénytelenek voltak végig ülni egy-egy előadást. Úgy tűnik manapság ilyen művelt hölgyekre nincs szükség és a „gavallérok” se járnak színházba. Csak azokra vár szép jövő, akik ügyesen helyezkednek, akik elvégezték a kétszínűség filozófiai tanfolyamát. Hordozzák a Milošević-ellenes jelvényt, de koalícióban vannak Milošević örököseivel. Állítólag megvetik Šešeljt, de a pragmatizmustól vezérelve – ha kell, akkor – egy tálból cseresznyéznek vele. Függetleneknek nevezik magukat noha a pártvezérlésű intézményekben dolgoznak. Nem érheti őket vád, hiszen alternatíva valójában alig van. Rendben, a politika nem válogat az eszközökben. A széplelkű értelmiségiek is küzdenek a stallumokért, a presztízsért, cserébe ők is megkötik a „pragmatikus kompromisszumokat”, amire akad magyarázat, azonban az ártatlanság színlelésére nincs igazolás. Megbékélve bólintok, ha valaki egy párt mellett nyilvánosan szint vall. Egyenes beszéd. Elegen vannak olyanok, akik farolnak erre is arra is. Vajon megírja-e valaki sunyiságunk történetet?

 

2016. szeptember 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább

Náci beszéd vagy náci rendszer?

Hiszen a fasiszta energia ma a legnagyobb, az igazi történeti újdonság. Sokan várnak újdonságra, diadalra, sikerre, >

Tovább

Európa kulturális fővárosában?

Hogy valami még sincs rendben a városrendészeti tervvel bizonyítja az is, hogy a Sodros megóvását követelő >

Tovább

Mit mondana ma Szolzsenyicin?

Putyin ukrajnai agressziójáról. Mit mondana arról a Putyinról, akiről a halála előtt reményteljesen nyilatkozott. Szolzsenyicin már >

Tovább

Vajdaságban nincsenek nemzeti alapú incidensek?

A Vasa Stajić és a József Attila általános iskolában történtek arra utalnak, hogy Újvidéken (de bizonyára >

Tovább

„Föllázadunk ellenetek, szegény hatalmasok, de nem gondolunk rátok”

Csúnya dolog, hogy megszavazzátok meg aláírjátok, de ne izguljatok: fikarcnyit se törődünk veletek. Egymással törődünk meg >

Tovább