2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Politizáljunk, de Istennel és az Egyházzal

Miskolczi József
Miskolczi József

A másik törésvonal az volt, amikor a magyar politikum nyíltan beleszólt a református püspökválasztásba. Egyértelműen az egyik jelöltet támogatva. Ezt egyházi körökben nem veszik jó néven. Miskolczi József (Hét Nap):

A szerző hosszabb írásából emeltük ki a Vajdaságra vonatkozó részt:

Kis vajdasági valóságunk

Mi a helyzet, milyen a viszony a vajdasági magyarság közéleti vezetői és helyi egyházi intézményeink között? Lehetne erről őszintébben, nyíltabban szólni, mintsem a sajtónk teszi. Avagy mégsem? A protokolláris egyházi interjúk helyett rá lehetne kérdezni a püspökök, papok véleményére sok időszerű közéleti kérdésben. Nincs ok a félelemre. (Az Egyházat veszélytelenebb bírálni, mint a pártvezéreket. Az Egyház ugyanis nem bosszúálló, hanem Isten kezébe helyezi a gondolataink és cselekedeteink elbírálását. A pártpolitika egészen más.)

Vajdasági egyházi vezetőink utolsó nagy és intézményes közéleti szerepvállalása 2010-ben volt, amikor a Vajdasági Magyar Szövetség kezdeményezésére létrejött a Magyar Összefogás lista a nemzeti tanácsi választásra (dr. Korhecz Tamás listavezetővel). Ennek az volt az új és vonzó varázsa, hogy a listán egy civil — egy párttag sorakozott, s a 35-ből 18 volt a civil, s eggyel kevesebb a párttag. Ezen a listán vállalták jelenlétüket a legrangosabb egyházi vezetőink, így támogatva a remélt tényleges magyar összefogást. Az MNT tagja lett dr. Német László nagybecskereki megyés püspök, dr. Csete Szemesi István, a Szerbiai Református Keresztyén Egyház püspöke, dr. Dolinszky Árpád, az Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház püspöke, valamint dr. Pénzes János szabadkai megyés püspök személyes küldöttjeként dr. Horváth Endre plébános. (Pénzes püspök úr személyesen indokoltan nem vállalhatta, hiszen akkor szerepet kellett volna vállalnia a horvát nemzeti tanácsban is. Az egyházmegye híveinek jelentős része horvát.) Nagy erkölcsi támogatása volt ez akkor a vajdasági magyar összefogásnak, és csupán a hívek kis része berzenkedett ellene.

Tudták-e egyházi vezetőink, hogy mit vállalnak? Bizonyára. Sejthették, hogy kvázi számbeli kisebbségből is a VMSZ irányítja majd a Magyar Nemzeti Tanácsot. Csak éppen azt nem tudhatták, hogy miként. Eleinte nem mutatkozott meg a párturalom a maga meztelen valóságában és kegyetlenségében. Demokratikusan és valóban az összmagyar érdekek útján haladt az MNT. Minden tagjának véleménye számított, tehát egy jó légkörben jól érezték magukat az egyházi képviselők is. Lehet, hogy az egyháziaknak korábban is voltak apróbb észrevételeik, de az igazi töréspont, a bizalom megrendülése akkor következett be, amikor és főleg ahogyan Pressburger Csabát leváltották a Magyar Szó főszerkesztői tisztségéből. Itt a VMSZ megmutatta minden pártos ismérvét (amely nem csupán rá jellemző), arroganciáját. Amikor ehhez csatlakoztak a „nem párttagok” is, akkor a kép letisztult. Ezután az egyházi vezetők ritkán szólaltak föl, és mind gyakrabban maradtak távol az ülésekről. Mondhatni: csalódtak. Nem ilyen összefogásban reménykedtek.

Nem mondtak nyilvános bíráló szót. Nem szokásuk. A gondot nem ők okozták, nem is nekik kell megoldaniuk.

A másik törésvonal az volt, amikor a magyar politikum nyíltan beleszólt a református püspökválasztásba. Egyértelműen az egyik jelöltet támogatva. Ezt egyházi körökben nem veszik jó néven.

A tények arról szólnak, hogy az egyházi vezetőink már nem hisznek annyira a korábbi ígéretben, hogy a vajdasági magyar összefogás letéteményese a VMSZ. Egy püspök sem tagja a Magyar Nemzeti Tanácsnak. A nagybecskereki püspökséget dr. Német László püspök személyes küldöttjeként képviselő Bővíz László atya ritkán jelenik meg az üléseken, csak — a törvényes minimumként előírt — évente egyszer. (Ez is álláspont!) Ezzel egyidejűleg a szabadkai püspökséget képviselő Paskó Csaba atya az MNT végrehajtó hatalmában is tisztséget vállalt. A két protestáns egyház képviselője, Dolinszky Gábor püspökhelyettes ritkán hallatja a hangját.

A bizalmat nehéz megszerezni, de könnyű elveszteni. A látottak és a hallottak alapján úgy tűnik, hogy igencsak megingott a bizalom a vajdasági magyar egyházi és közéleti vezetés között. Ahol nem az emberbaráti szeretet és a hitbéli tanítás az alapja a politizálásnak, ott az egyháznak jellegénél fogva nincs mozgástere. Helye sem. Amint azt Böjte Csaba atya megfogalmazta: „Jézus nem a civakodás, hanem a szeretet parancsát adta nekünk. Mennyivel másabb lenne a világ, ha ezt meg tudnánk tanulni, meg tudnánk fogadni. Szívünk már régen nem a béke és a szeretet háza.” Vajon mennyire uralja a szeretet ma a vajdasági magyar közéletet? Látjuk. Ezen az Egyház sem tud változtatni, mert nem az ő területén történnek az önmegsemmisítő csatározások.

Egyházaink tevékenységét, életét és mozgásterét egészen más tanítás határozza meg, mint a laikusi közéletét. A Bibliának s az evangéliumnak a hívő ember sem fordíthat hátat, nemhogy az egyházi vezető. Még ha a pillanatnyi közéleti hangulat látszólag indokolná is! Nyissák föl bárhol a Bibliát, találnak-e olyan tanítást, mely ráillik a jelenlegi vajdasági magyar politikai irányításra? Aligha. Viszont rengeteg olyant, amely egy másféle, jobb, krisztusibb útra irányít bennünket.

Idézzük föl Lukács evangélista szavait: „Az uralkodók zsarnokoskodnak népükön, s akik hatalmat gyakorolnak rajtuk, jótevőiknek hívatják magukat. Köztetek ne így legyen, hanem a legnagyobb legyen olyan, mint a legkisebb, és az elöljáró olyan, mint a szolga.”

Vagy mennyire fogadják meg közéletünk alakítói Máté evangélista hasznos tanácsát: „Hallottátok a parancsot: szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig azt mondom nektek: szeressétek ellenségeteket (tegyetek jót haragosaitokkal), és imádkozzatok üldözőitekért (és rágalmazóitokért).”

A politikusok védőszentje Szent Morus Tamás, akinek az igazság és az erkölcs fontosabb volt, mint a hatalom. Amikor majd politikusaink tanulnak tőle, egész más lesz a viszony az Egyház és a politika, meg egyáltalán a közélet között. Mindannyiunk boldogsága érdekében. Istennek tetszően élni és uralkodni — be szép is lenne! Te mit tettél érte, Testvérem?

A szerző, Miskolczi József, a Keresztény Értelmiségi Kör elnökhelyettese

2016. augusztus 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább