2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Veréssel, sokkolóval, kutyákkal fogadják a kerítést megmászó menekülteket, aljas dolgok történnek a déli határon

Egyre kritikusabb a menekülthelyzet a szerb-magyar határon. A horgosi hevenyészett „sátorvárosban” egyre többen várakoznak siralmas tábori körülmények közt, míg a zöldhatáron hatóságnak látszó egyenruhások rendszeres durvaságairól szólnak a hírek.  Banai Tibor Péter (Átlátszó):

(…) A szerb határátkelő Röszke és Horgos között tavaly került fel a térképre. Nyár végén a szerb oldalon feltorlódó, visszatartott menekültek tömege összecsapott a magyar hatóságokkal. Azóta eltelt majd egy év, drótkerítés épült a határon, sőt a magyar rendőrök és katonák 8 kilométeres mélységben vadásszák a kerítésen átjutó embereket. Hivatalosan csak két helyen, Horgoson és Kelebiában léphet be menekült az országba. Ez a két magyar tranzitzóna csak 15-15 embert fogad naponta. Állítólag csak erre van kapacitás. Ez azonban azt eredményezi, hogy a határon elkezdtek feltorlódni az emberek, főleg az egyedülálló férfiak.

A horgosi tábor kezd a nemrég felszámolt görög idomeni táborra hasonlítani. Itt is sátrak és ágakból, gallyakból összetákolt menedékek adják a földönfutók otthonát. Csak hideg ételt kapnak a táborban, felnőttek, gyerekek, csecsemők egyaránt, így ha valaki meleg ételt akar a várakozás hosszú hónapjai alatt, annak magának kell főznie.

Hogy a várakozással járó feszültséget oldják, mindenki kap egy sorszámot, így tudja követni, hogy mikor, melyik nap léphet be a magyar tranzitba. Ezt már Sayed Mohsen Shah, a tábor választott vezetője meséli. Kabulból jött, ahol női sálakat készített, és ez egy darabig jól ment neki. A családja azonban elmenekült Németországba, és amikor kiderült hogy a cukorbetegsége mellett még súlyos autoimmun betegsége is van, amivel ott nem tudnak mit kezdeni, úgy döntött, utánuk indul.

Sayed nem önjelölt vezető, a táborlakók választották, ő képviseli a tábor ügyeit a szerb és magyar hatóságok felé, de bármilyen ügyes-bajos dologgal is hozzá lehet fordulni. Ő tartja a kapcsolatot a különböző segélyszervezetekkel is.

„Mindennap van ételosztás, kapunk ételt és ruhát a Vöröskereszttől, az UNHCR-től, van orvosi szolgálat, és sok civil szervezet jön nap mint nap segíteni. Hoznak sátrakat, takarókat, vizet, csokit és ételt – de az étel mindennap ugyanaz, halkonzerv. Egy hónapja mindennap tonhal konzervet eszünk, tonhalat és csak tonhalat, és ebben a hőségben ez nem egyszerű.”

Azt is tőle tudom meg, hogy a magyar tranzitban más az eljárás a családoknak és más az egyedülálló férfiaknak. Az előbbiek hamar sorra kerülnek, míg az utóbbiak 28 napot kénytelenek várakozni a kerítés magyar oldalán felállított kis kék konténerekben, és ha nincs szerencséjük, akkor könnyűszerrel visszatoloncolják őket szerb oldalra a 28 nap elteltével. Utána ezek az emberek már csak a zöldhatáron próbálkozhatnak.

„Hallottam, hogy sokan próbálnak illegálisan is bejutni, tudom, hogy ez nem fair, és elnézést is kérek ezért a magyar kormánytól, de van, hogy egyszerűen nincs már más választás, csak az illegális út. Sokan megpróbálták, és be is jutottak. Hallottam olyanról, akit Budapesten fogtak el, és hoztak vissza ide a szerb határra: megverték, elektromos sokkolót használtak és ráengedték a kutyákat.”

A hőség, a rossz ellátás és hosszú várakozás ellenére mégsem tapasztalható nagy feszültség a táborban. A gyerekek játszanak, fociznak vagy a táborban felállított röplabdapályán ütik el az időt, a felnőttek pedig próbálják elfoglalni magukat valamilyen tábori teendővel, vagy csak ücsörögnek a sátraikban.

Egy 15 éves afgán fiú azt mesélte, hogy hónapokig jöttek Afganisztánból a klasszikus balkáni útvonalon, végül Idomeniben kötöttek ki. Amikor felszámolták az idomeni tábort, szerb és makedón csempészekkel eljutottak Belgrádba, majd onnan Szabadkára. A kisöccse egy görög kórházban maradt, őt még Kunduzban annyira megverték, hogy csak Idomeniig bírta. A csempésszel először 2000 dollárban állapodtak meg, az az alku Magyarországig  szólt. Horgoson szembesültek azzal, hogy nem lehet átmenni a magyar határon a kerítés miatt, így végül fejenként csak 1500 dollárt fizettek.

A táborban múltak a napok, és a család végül úgy döntött, hogy a fiú próbálja meg a zöldhatárt. Elment Szabadkára, és a pályaudvaron meg is egyezett egy csempésszel, 300 eurót fizetett neki. Éjjel vágtak neki a határnak, negyvenen voltak. A csempész nem cifrázta túl a dolgot, volt egy elterelő csapatuk, akik a kerítés egyik szakaszán elkezdtek zajongani, míg az ő vezetőjük átvágta a kerítést, és a csapat egyenként átmászott a résen. A túloldalon pedig begyűjtötték őket a magyarok, visszavitték a sátortáborba, így most újra itt van, és arra vár, hogy legálisan beléphessen Magyarországra.

Visszamentünk az autóhoz, amit a közeli benzinkúton hagytunk. Egy hónappal ezelőtt tele volt menekültekkel, ott töltötték a telefonjaikat, vásároltak vagy csak múlatták az időt a teraszon kávézgatva. Ma már nem engedik meg a menekülteknek, hogy ott dekkoljanak. Itt találkoztam azokkal a pakisztáni srácokkal, akik egyszer már próbálkoztak Kelebiánál, de elkapták őket a magyar rendőrök, és elég keményen el is bántak velük. Ahogy mesélték, volt ott minden: kutya, gázspray, botozás, még a pénzüket is elvették, és hajnalra már vissza is vitték őket a határ szerb oldalára. (…)

2016. augusztus 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Két horvát Trump

Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >

Tovább

Legitim parlamenti képviselet nélkül

Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >

Tovább

Együtt

Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >

Tovább

(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”

Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >

Tovább

Fake news és post-truth!

Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >

Tovább

A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk

Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik.  Az értelmiségi filiszter távol >

Tovább

A demagóg lojalitás jutalma

Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >

Tovább

VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK

Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >

Tovább

Torontáltordára kéne menni

Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >

Tovább

Folytatódik a kis bácskai sárdobálás

Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >

Tovább

RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA

A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >

Tovább

Ismét

Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >

Tovább