2019. december 7. szombat
Ma Ambrus, Ambrózia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A tények makacs lények…

Pontosítások a Bunford Tivadarral készült, Lehetőségek keresése című interjúhoz

Itt nem arról van szó, hogy mi lesz az 5-6 szabadkai temetkezési magánvállalat sorsa, hanem milyen elbánásban részesül az a 2000 szabadkai család, amelyben évente beköszönt a halál. Magyar Szó:

A Magyar Szó múlt hétvégi számában interjút közölt Bunford Tivadarral, a szabadkai városi képviselő-testület elnökével. Ebben több valótlan és pontatlan állítás van. A temetkezési vállalkozásommal és a 15.100 tiltakozó szabadkai választópolgár akaratával kapcsolatban közölt megtévesztő információkkal kapcsolatban kérem, hogy a Tisztelt Olvasók pontos tájékoztatása érdekében közöljék a következő tényeket:

Bunford Tivadar (a továbbiakban BT): „…a tizenhatodik napirendi pont alatt az a polgári kezdeményezés került megtárgyalásra, amelyet a Funero, a Corpus és az Urna temetkezési magánvállalkozások kezdeményeztek Szabadka városának temetkezési szabályzatával kapcsolatban. A három vállalat 15.100 aláírást gyűjtött össze.”

Nem igaz. A polgárok kezdeményezés nem került megtárgyalásra, amint az törvényes lett volna. Nem is a megtárgyalás volt napirenden, hanem: „Záróhatározat meghozatala polgári kezdeményezés elfogadásáról.” A polgárok nem ezt kérték, hanem: „… mi alulírott szabadkai polgárok, javasoljuk Szabadka Város Közgyűlésnek, hogy hozzon új Határozatot a temetkezésről és temetőkről”. A polgárok új Határozatot kértek, de erről szó sem volt. Helyette hoztak egy törvénytelen elodázó Záróhatározatot, amelyben elfogadták a Polgári Kezdeményezést hitelesnek és „Elrendeljük a Szabadka Város Közigazgatási Hivatala illetékes titkárságainak, hogy a jelen záróhatározat meghozatalát követő 90 napon belül, … vizsgálják meg a temetkezésről és temetőkről szóló új rendelet meghozatalának, illetve a temetkezésről és a temetőkről szóló, meglévő rendelet módosításának lehetőségét, ami megadná a konkurencia lehetőségét a temetkezési tevékenységben, a benyújtott polgári kezdeményezésben foglaltak szerint.”

Azért sem beszélhetünk „megtárgyalásról”, mert tárgyalni való érdemi javaslat nem volt napirenden (bár előkészítésére több mint egy hónap ideje volt a szakszolgálatnak). Ugyanakkor a kezdeményezés aláírói nevében hiába kértem idejekorán írásban felszólalási lehetőséget, Bunford Tivadar ezt a kérésem elutasította, az ülésen nem adott szót. Ennyi nála a súlya 15.100 választópolgár aláírásának.

Az ide vonatkozó törvény és Szabadka város Alapszabálya nagyon világos. Nem kell jogásznak lenni a megértéséhez. Nem ezt irányozza elő, hanem a Polgári Kezdeményezésről: „… a képviselő testület köteles vitát tartani, s a polgároknak a javaslat átvételétől számított 60 napon belül indoklással ellátott feleletet eljuttatni.” Álljon itt eredetiben, szerb nyelven is: „…skupština je dužna da održi raspravu i da dostavi obrazložen odgovor građanima u roku od 60 dana od dobijanja predloga.”

BT: „1994 tájékán az akkori községi képviselő-testület olyan határozatot hozott, amellyel szinte monopolhelyzetbe került a Funero temetkezési magánvállalat.” (Később már határozottan állítja, hogy a Funero monopolhelyzetbe került.)

Nem igaz. Semmilyen községi rendelettel nem került a Funero monopolhelyzetbe, csupán a temetkezési közvállalat vesztette el a monopóliumát (és ez vezetett a minőségi javuláshoz). A tények: amikor az addig egységes Pogrebno Temetkezési Közvállalatban szétválasztották a kommunális és a kereskedelmi részlegeket, akkor létrejött az Urna Társadalmi Vállalat, amely teljes egészében ugyanazt a tevékenységet végezte piaci alapon, mint a Funero! Hozományként megkapta az ehhez szükséges minden eszközt: értékesítési helyet, raktárt, halottszállító járműveket, egyenruhákat. (Mindezt a magáncégeknek saját erőből kellett megvásárolniuk.) Tevékenykedett továbbá a Fiducija magáncég, majd később a Corpus is. Soha a Funero egyetlenként!

BT: „… az idevágó törvény azt látja elő, hogy a városi képviselő-testület elnökének és magának a városi képviselő-testületnek hatvan napon belül tárgyalnia kell a beadványról. Hangsúlyozom, nem új szabályzatot kell hatvan napon belül hoznunk, hanem tárgyalnunk kell a polgári kezdeményezésről.”

Rosszul tudja. A szavazópolgárok által megfogalmazott követeléssel kellett volna foglalkozni. Fönn már idéztem az idevágó előírásokat.

BT: „Ez egy picit problémás, ugyanis a törvényben az áll, hogy „temetkezési és más tevékenységek”, de nem tisztázott, hogy mi tartozik a temetkezési és a mi a más tevékenységek alá. Mi számít kereskedelmi tevékenységnek és mi nem?”

Az igazság: a jelenlegi törvény nem a „temetkezési és más tevékenységeket” monopolizálja, hanem az „elhantolást és az azokat a más munkálatokat, amelyeket e célból foganatosítanak”. A községi szakszolgálatban mindenki tudja, hogy ez mit jelent. da ha nem tudnák, az országos Konkurenciavédelmi Bizottság (Komisija za zaštitu konkurencije) pontosan megfogalmazta a szabadkai vezetőknek, hogy a Határozatban a piaci verseny szempontjából mi a törvénytelen.

BT: „Mivel elég sok támadás ér bennünket a temetkezési szabályzattal kapcsolatban, beleástuk magunkat az ügybe és igencsak meglepődtünk azon, hogy milyen nagy haszonkulccsal dolgoznak ezek a magánvállalatok.”

Nem igaz. A temetkezési magánvállalatoktól egyetlen ilyen adatot sem kértek – bár szívesen adunk! Amennyiben a közvállalatukban „ástak”, annak semmi köze a valósághoz. Községi pénzt kaptak az értékesítési üzlethelyiség elkészítésére, egyenruhákra, halottszállító autóra – amit a vállalkozóknak saját maguknak kell megvásárolniuk.

BT: „Nem tartjuk becsületesnek, ha valaki azt állítja magáról, hogy a polgárok érdekeit védi, miközben a becsületes haszonkulcson felül vesz ki pénzt a zsebünkből.”

Ha már az én becsületességemet vonja kétségbe, fejedelmi többes számban nem tartanak becsületesnek, akkor engedtessék meg, hogy én meg nem tartom becsületesnek, hogy ilyen valótlansággal vezesse félre Bunford Tivadar a Magyar Szó olvasóit. Pláne, hogy vállalkozóként tudja: a piaci versenyben éppen az a jó, hogy nem lehet extraprofitot megvalósítani. Erre pusztán a monopólium ad lehetőséget. Amennyiben a piaci versenyben extraprofit lenne – Szabadkán már legalább kétszer ennyi temetkezési magánvállalat volna, a Pogrebno TKV pedig dúskálna a pénzben, nem kellene a költségvetésből évente milliókkal dotálni (tavaly 5 millióval kvázi kaszálásra, amire a polgárok már egyszer befizették a pénzt sírhelybérlet címén).

Végezetül: A törvényességet mindenki tartsa be! Én és az önkormányzati vezetők egyaránt. Erkölcsi tekintélyünket úgy szerezhetjük és őrizhetjük meg a polgárok szemében, ha igazat mondunk, s a polgárok érdekében cselekszünk. Itt nem arról van szó, hogy mi lesz az 5-6 szabadkai temetkezési magánvállalat sorsa, hanem milyen elbánásban részesül az a 2000 szabadkai család, amelyben évente beköszönt a halál.

Jobb lenne, ha nem a sajtóban „üzengetnénk” egymásnak, hanem élőszóban mondanánk el egymásnak a véleményünket, nyújtanánk fölvilágosítást. Nem rajtam múlik, hogy erre nincs lehetőség, noha mindketten szabadkaiak vagyunk és Szabadkán élünk.

Tisztelettel,

Miskolczi József, 26 éve szabadkai temetkezési vállalkozó

2016. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább

Kifelé a Machiavelli-fasorból

Az Orbán-rendszer büszke arra, hogy egyetlen megállapodást sem tart be, semmiféle jogi és erkölcsi szabály, se >

Tovább