2022. október 7. péntek
Ma Amália, Bekény névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Amikor meghaltam, majd ez se maradjon ki a „levelezésem”-ből!

Bence Erika
Bence Erika

„Pedig, higgye el, nagyon-nagyon jó dolog igazat mondani. Az igazságért kiállni maga a szabadság érzése. Ön szabadnak érzi magát?”

Arra gondolok, hogy nem jó idők járnak a mai (köz)írókra. Az elektronika megváltoztatta a világot. Szerintem jól. Én szeretem. Szóval az idézőjeles „baj” az, hogy az irodalomszervezői munka és kommunikáció is átalakult. Amíg korábban dicsekedni lehetett „nagy [és kevésbé nagy] írók”-tól, szerkesztőktől, tudósoktól, jelentős közéleti személyiségektől kapott, birtokolt, dedikált levelekkel/lapokkal, be lehetett keretezni és kitenni őket a falra (pl. a Hangya András-leveleket); kritikai kiadások, nagy kiadói vállalkozások adták közre egy-egy ilyen személy irodalmi és privát levelezését, addig ma mindez – hacsak valaki nem őrzi meg tudatosan ezeket  az utókornak, letöltve és hitelesítve e tevékenységét – elvész a virtuális térben. Erre gondoltam, amikor a fenti felszólítást tettem meg jegyzetem címéül. Arra gondoltam, hogy az alábbi  címzett biztosan nem teszi közzé és nem archiválja a tőlem és – úgy tudom – sok más, a kérdésben véleményt alkotó embertől a napokban kapott e-mailjét.

A napokban ugyanis Ökrész Rozália igazgató asszonnyal leveleztem a legújabb Magyar Szó-botrány ügyében. Én hosszabb, ő rövidebb (nagyon „rövidebb”) elektronikus levelek formájában.

Ökrész Rozáliát, a Magyar Szó igazgató asszonyát nem ismerem különösebben. Személyes konfliktusom nincs egy szál sem vele. Sőt, amikor az elmaradt tiszteletdíjaim ügyében fordultam hozzá, nagyon korrektül járt el. De Horváth Zsoltot, azaz Tádét sem ismerem. Őt –  személyesen legalábbis – egyáltalán nem. A Vígi házaspárt illetően is csak Zsaklinát. Hogy miért írtam meg mégis ezeket a leveleket? Gondolom, tartalmukból egyértelművé válik az ok. S hogy miért kell őket nyilvánosan is megjelentetni? Talán, mert nemcsak értük szólnak. Hanem mindenkiért (Miskolczi Magdolnáért, Kontra Ferencért, Kókai Péterért is!), akit eddig meghurcoltak és befejezettnek, esetleg elveszettnek tűnik az értük folytatott harc. S azokért is, akiket majd ezután fog (a nevüket már közzé tette a média!) ellehetetleníteni és megalázó helyzetbe hozni a párthatalom (az MNT) irányította szerkesztő- és igazgatóbizottsági csapat. Sőt, azokért is, akik ma bértollnokok, poltronok, talp- és seggnyalók, gyávák és opportunisták, s azt hiszik, hogy ők sohasem lehetnek Kókai Péter vagy Tádé! És Te?

 

Kedves Ökrész Rozália!

Először valamilyen példabeszédet, irodalmi idézetet szerettem volna küldeni Önnek. Például arról, hogy egyszer mindenkiért „jönnek” – ismeri ugye, ezt a példázatot! –, s ha az ember sohasem szólt, állt ki az igazságért, másokért, akkor érte már nem lesz, ki szóljon, harcoljon.

De inkább egészen konkrét dolgokról szeretnék beszélni. Pl. arról, hogy mit jelent az empátia, mit jelent mások tragédiájának megtapasztalása, mit a tanulság, ami az ilyen esetekből következik.

Ne hárítsa ezért a dolgot! Ne higgye, hogy ha Önnel és a családjával egzisztenciálisan és egészségileg minden rendben van, akkor a másik egzisztenciájáért és a másik egészségéért nem felelős.

Nem tudom, tudja-e, milyen az, amikor leáll az ember veseműködése?

Csak azért mondom el ezeket a dolgokat, hogy értse, nem hasból beszélek.

Lehet, hogy ismerte a férjemet. Három évtizedig volt a Magyar Szó újságírója, majd nyugállományba vonult. Elhatalmasodó cukorbetegsége miatt, amellett, hogy megvakult (én olvastam fel neki a Magyar Szót naponta, mert az élete része volt – nem tudom, mit szólna ehhez a maihoz!), majd a veséi is elégtelenül működtek, végül leálltak. Akkor meghalt. Tudja, akinek nem működik, annak a veséje nem tudja eltávolítani a salakanyagot a szervezetéből. A vizeletet. Szó szerint visszaszivárog a gyomorba, ezért ammóniákszagot áraszt.

Hát ezért, megérti ugye, hogy miért mondom azt, hogy én is Tádé vagyok!

Már régóta utazom – szerencsére nem naponta – több mint száz kilométert a munkahelyemre. Én választottam. Meg lehet szokni. El lehet viselni. De sohasem felejtem el a gyerekem sírását, majd a könnyes tekintetét, amikor egyedül hagytam a dadával. Pedig jó körülmények között maradt.

Ezért Vígi Zsoldos Zsaklina is vagyok!

És Ön? Rozália?

Tisztelettel: Bence Erika

 

Tisztelt Bence Erika!

Kérem, olvassa el a csatolt linken található közleményemet:

http://www.magyarszo.com/hu/3109/kozelet/150088/K%C3%96ZLEM%C3%89NY.htm

Tisztelettel,

Ökrész Rozália

 

Kedves Ökrész Rozália!

Köszönöm válaszát. Az eljárása korrekt.

Természetesen nem vártam Öntől, hogy egy „én vétkem”-féle megbánó levéllel válaszoljon. Mégis, azt kell mondjam, meglepett válaszlevelének üressége, szánalmasan – egy felemás nyilatkozattal – kibúvást remélő jellege.

A válaszát akkor tudnám értékelni, ha arról szólna, hogy – felülírva, átértékelve korábbi álláspontját és magatartását – azonnali hatállyal véget vetett az Ön által vezetett intézményben zajló diszkriminációs folyamatoknak. Mert hogy egy igazgatónak – ha magát hiteles embernek tartja – nemcsak az intézmény (ez esetben a Magyar Szó) gazdasági és szakmai hatékonyságának fejlesztése tartozik feladatai közé, de a munkahelyeken belüli jó viszonyok fenntartása, a dolgozók megbecsülésének, előrehaladásának, fejlődési lehetőségeinek biztosítása. A kiváló igazgató kiváló ember kell legyen. A kiválóság alapfeltétele a tolerancia és az empátia készsége, a másikért – azokért is, akikkel elvi síkon nem ért egyet – való mindenkori kiállás szándéka; aki akkor sem engedi, hogy a hatáskörébe tartozó dolgozókat kívülről, politikai okok miatt megalázzák, ha maga ellentétes meggyőződés híve.

Senki sem várja el Öntől, hogy egyedüli hősként álljon ellen az intézményre nehezedő hatalmi politikai nyomásnak. Ne gondolja, hogy ha egyszer NEM-et mondana az Önhöz hetente vagy naponta érkező direktívákra, akkor egyedül maradna. Hogy nem állnának maga mellé. Épp ellenkezőleg.  Ön most van nagyon-nagyon egyedül.

Rossz lehet. Ülni egy stúdióban és hosszú perceken keresztül hazudni. Egyedül válaszolni a számon kérő telefonhívásokra. Raportra menni. Olyan beszédeket felolvasni ünnepi alkalmakkor, amiket mások írtak meg Ön helyett.

Pedig, higgye el, nagyon-nagyon jó dolog igazat mondani. Az igazságért kiállni maga a szabadság érzése.

Ön szabadnak érzi magát?

Tisztelettel: Bence Erika

 

 

 

 

 

2016. július 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”? (2.)

Az Autonómia portálon elhangzott beszélgetés részvevői a Magyar Nemzeti Tanácson munkáját  „közepes eredménnyel”, mondhatni ajándékjeggyel értékelték.  >

Tovább

Holt lelkek kifosztása, avagy apámat visszahozta a sírból a bank

Oké, mindenkinek van valami hasonló esete a bürokráciával, az örökösödés kapcsán is biztosan. Hogy ez kell, >

Tovább

„Hármas osztályzat az MNT négy évére”?

Az MNT működésére rányomta bélyegét a Pásztor István által meghirdetett nemzeti kisebbségi politika, amit a „konfrontáció >

Tovább

Putyin totális háborúja

Oroszországban ugyanaz az egydimenziós nacionalista világszemlélet működik, mint a száz évvel korábbi Szovjetunióban, globális felelősségről, józan >

Tovább

Az államnak fizetni kell a migránsok okozta károkért!

A Hangadó Szerda műsorában elhangzott hírt, miszerint a szerb államnak kárpótlást kell fizetni a migránsok által >

Tovább

Legitim lesz-e az egypárti MNT?

Amennyiben csak egy magyar lista indul a november 13-ai választásokon, felállhat egy csupán Véemeszes és a >

Tovább

Szabadságra ítéltek

Azóta sem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy akit az állam kebelére emel, attól ellenszolgáltatásokat követel. >

Tovább

Az apa, a fia és a szentlélek

Az ilyen szintű fogadás a VMSZ részéről nem meglepetés, hiszen az MCC-t az Orbán „kormány egyik >

Tovább

Ezt akartam? Ezt vártuk a rendszerváltástól?

Egykor a Párt volt az elnyomó, ma pedig a szabadságra esküvő új bűnös osztály. Egykor még >

Tovább

A sajtószabadság kicsúfolása

A lapból – annak ellenére, hogy a fejléce alatt megtévesztő módon hirdeti, hogy „a vajdasági magyarság >

Tovább

A folytonosság jelképe tapintatosan a modernizáció őrének számított

Ahol túlburjánzik a hatalom, ott elmélyülnek a nemzeten belüli szakadékok, amelyeknek manapság főleg a posztkommunista országok >

Tovább

Ajándékcsere

Pintér Attila 8 évet töltött nagykövetként Belgrádban. Szemtanúja és tevékeny részese volt a szerb magyar/magyar-szerb kapcsolatok >

Tovább