2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kérek egy bágert!

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Meg hogy az állam biztosan nem áll az akció mögött. Ezt még a Tómó se hiszi el.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

Az utcáról behallatszott, amint a közeli Köztársaság téren a tüntetők hangosan skandálják: „Nem adjuk Belgrádot!”, „Igazságot akarunk!”, „Mondjanak le a felelősek!”, „Meddig hazudoztok még?”.

A Nemanja utcai kormánypalota kabinetjében tetőfokára hágott a feszültség. A miniszterelnök, akár egy felbőszített hímoroszlán, idegesen járkált fel s alá a népi motívumokkal hímzett szőnyegen, látszott rajta, hogy csak nehezen tartja féken indulatait. A raportra beidézett polgármester úgy összehúzta magát hórihorgas főnöke előtt, mint szigorú tanára előtt a kisdiák, aki összecsapta a házi feladatot.

- Elegem van belőletek! Csupa idiótákkal vagyok körülvéve. Mindent nekem kell intéznem, mert ha nem vagyok ott, rögtön összeszarjátok az egész virtcsaftot! Fölényesen megnyertem a választásokat, erre ti mit csináltok? A választások éjszakáján nekiálltok és buldózerekkel leromboljátok a víziváros helyén levő vityillókat, fellázítva ellenem fővárosunk lakóit. Ahelyett, hogy élvezném a diadalt, folyton mentegetőznöm kell miattatok.

- Jó, jó, elismerem, hogy tévedtünk, Ácó – próbált védekezni a polgármester. – De azért fájt, hogy a nagy nyilvánosság előtt idiótának bélyegeztél. Nem tudtál valamilyen enyhébb, kevésbé sértő jelzőt találni?… Igaz, a nevemet nem említetted, de mindenki tudja, hogy én vagyok az az idióta, akire gondoltál. Azóta mindenki így nevez a hátam mögött, röhögnek rajtam az utcán. Sőt, a feleségem is így szólít.

- Mi közöm hozzá, hogy hív a feleséged! Azért neveztelek idiótának, mert éjszaka vonultattad fel az embereidet, ráadásul fekete egyenruhában és símaszkkal a fejükön, ezért az utálatos ellenzék azonnal fantomokat kezdett emlegetni. Ahelyett, hogy fényes nappal hajtottad volna végre az akciót. Szépen megmondtam a szabadkai sajtóértekezletemen: ha nappal csináljátok, akkor még én is csatlakoztam volna hozzátok, kértem volna tőletek egy bágert, és magam is beállok ledózerolni azokat a ronda vityillókat.

- Belátom, hogy tévedtem, főnök, de tudod jól, hogy gyorsan kellett cselekedni. Nem várhattam meg, amíg lesz egy kis szabadidőd, és beülhetsz a báger volánja mögé. Barátod, az emír folyton telefonálgat, hogy mikor kezdjük már építeni a vízi városi felhőkarcolót? Olajsejk létére nagyon smucig, azt mondta, addig egy centet se utal át, amíg nem érünk a huszadik emeletig. Közben még a telket se tudtuk megtisztítani, mert ezek a lehetetlen viskótulajdonosok csakazértis megmakacsolták magukat, és nem hajlandók kiköltözni.

- Nincs kifogás! – csapott az asztalra az ingerült kormányelnök, de akkorát, hogy csak úgy repültek a bizalmas titkosszolgálati jelentések. – Miattad kell folyton álltatnom a közvéleményt, miattatok kell hazudoznom, nekem, akiről köztudott, hogy mindig csak az igazat mondom! Hogy kvázi nem tudjuk, kik vezényelték ki a fantomokat. Meg hogy az állam biztosan nem áll az akció mögött. Ezt még a Tómó se hiszi el. (…)

2016. június 13.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább