Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A látszatember
„Kisstílű alak, de ügyes. És roppant veszélyes. A csiga hozzá képest gerinces. Csak a saját malmára hajtja a vizet. Az sem igaz, amit kérdez. A szeme sem áll jól. Mégis hosszú ideig beveszik a maszlagjait.” Bóta Gábor (Népszava):
Aranykarperecnek látszó fémszálat osztogatnak a szereplők, amikor bemegyünk a nézőtérre. Biztatnak bennünket, hogy csatoljuk a csuklónkra. Hamis, vacak bizsut tukmálnak ránk szívélyesen, az Úrhatnám polgár előadása előtt, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház művészei, a Határon Túli Magyar Színházak Szemléjén a Tháliában.
Kapásból be akarnak vezetni bennünket a látszatok, a hamis csillogás, a hazugság világába. Abba a világba, ami Molière remekműve főszereplőjének, Jourdain úrnak a világa. Vagy éppen fordítva, ez a világ termeli ki az olyan figurákat, mint amilyen ő. A látszatembert. Aki jobbára csak a külcsínre ad. Aki mindenáron igazodni akar ahhoz, ami trendi, vagy amit annak vél. Aki maga nem képes felfogni mi a jó, a színvonal, az érték, de legalább törleszkedni akar hozzá. Vagy annak az álságos másához. Szeretné, ha jártasnak tekintenék zenében, filozófiában, táncban, vívásban, divatban egyaránt, de egyikhez sem konyít, csak a pénze van meg ahhoz, hogy látványosan urizáljon, nagy garral középpontba tolja magát. Pálffy Tibor elsőrangúan játssza, megmutatja, hogy ez a beképzelt, nagyzoló, szerencsétlen pára szorong is, mert képtelen önazonos lenni, állandóan másokhoz igyekszik feltornázni magát, és, ha nem is veszi észre, de azért valamennyire csak érzi, hogy a háta mögött teli pofával kiröhögik. Ezért még inkább belemenekül a látszatokba, ez pedig már egy önmaga farkába harapó kígyóra emlékeztet, a látszatok kényszer-spiráljából nem lehet kiszállni.
(...)
Az egész produkció lényegében egy nagy, keserű ramazuri. Aminek valahogy nem tud vége lenni. Ez az elhúzódó banzáj, amiben senki nem találja az igazi helyét, tán életfogytig tart.
Felfordulásért a Bolondok tánca című produkciónak sem kell a szomszédba mennie
A szabadkai Népszínház Lev Birinszkij darabját vitte színre, amiben az adott városka polgármesterének ugyancsak a látszatok a fontosak. Ha forradalom elleni harcra lehet pénzt pumpolni fentről, akkor, ha nincs is forradalom, ő eléri, hogy legalább az imitációja meglegyen. Hogy dokumentálni lehessen. Jelentést írni róla. Aztán tartani a köz markát, de magáncélra lenyúlni a kapott összeget. Ehhez persze korrupció kell vastagon. A viszonylagos békében ribillió teremtése. Látványos és hangzatos műbalhé. Hazugságáradat. Mindennek a Mezei Zoltán által játszott városvezető a mestere. Mezei remekül megmutatja mennyire gátlástalan fickó. Miközben, ha éppen úgy alakul a helyzet, hogy lelepleződik, pillanatokon belül berezel, remeg, mint a nyárfalevél. Ugyanakkor biztos kézzel manipulál, tudja, hogyan kell a látszatot valóságként tálalni. Kisstílű alak, de ügyes. És roppant veszélyes. A csiga hozzá képest gerinces. Csak a saját malmára hajtja a vizet. Az sem igaz, amit kérdez. A szeme sem áll jól. Mégis hosszú ideig beveszik a maszlagjait. A titkára, G. Erdélyi Hermina alakításában, nála is rafináltabb. Színleg kiszolgálja, de amint lehet, a fejére nő. És ő már nem tűri a káoszt, vasmarokkal diktatúrába kezd. Fölényesen és ijesztő határozottsággal dirigál, katonás rendet vezérel. Ez pedig még rosszabb, mint ami volt. Ráadásul ez a végkifejlet. Előtte végighallgatjuk a temérdek handabandázást.
Sebestyén Aba rendező, aki már például Székely Csaba Bányavirág és Bányavakság című darabjainak színpadra állításával fényesen bizonyította, hogy van érzéke a fanyar, fájdalmas, abszurdba hajló humorhoz, ezúttal is megtámadja a rekeszizmainkat. Egy ideig mintha túl sok is lenne a bohózati elem. Az elhajlás a könnyed bulvárvígjáték irányába. De azért a legnagyobb perpatvar közepette is időnként megjelenik egy öreg, nincstelen paraszt képében Szőke Attila. Látszik rajta a nyomor, hogy kérni, sőt kérincsélni jön, nagy kisemmizettségében. Mindenki, aki beleakad, durván kiutasítja a hivatalból. Ő a nép megtestesítője, aki tűr és tűr, de egyszer tán eljut odáig, hogy követel. Addig jönnek a vakhittel lázadók. A Csernik Árpád által megformált, még öngyilkos merénylethez szükséges robbanószerkezetet is visel a derekán, és persze időnként fenyegetőzik.
Sok a parodisztikus elem, a görbe tükör tébolyult világot mutat, szintén olyat, amiben már nyoma sincs szilárd értékrendszernek. Mondhatni, hogy a világ fejtetőre állt. És bizony ott is marad, ahogy az Úrhatnám polgár előadásában sem tud helyrebillenni a normális világrend.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >