2021. szeptember 20. hétfő
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Nyugodt pánik

„Lassan dupláznunk kell ezt az Exet a Symposion előtt, habár kezdettől fogva a megszűnést naplóztuk, kései symposionisták, kifutó jugoszláv modell.” Az Ex Symposion bejegyzését Ladányi István írta (Litera):

Amikor osztottuk a napokat, gondoltam, jó lesz ez a szerda, milyen hónap is van most?, május, május 25., Bozsik hozzátenné, hogy kinek a születésnapja, de nekem már ez régóta nem jut eszembe, csak ránézek előzetesen a naptárra, hogy sok minden kinéz erre a napra, elég lesz, ha felsorolom, hogy mi volt. Jobban bejött, mint gondoltam.

Mozgalmas depresszió, tevékeny megszűnés, vidám halál. Konkrét értelmeket nyer a nincs idő meghalni.

Lábon hordom ki a gyászt, a sokadikat az utóbbi hónapokban, Facebook-részvét, instant könnyek, futó összeroskadás. Kaszás Angira gondolok a napokban folyamatosan, akit Józsa Márta is említett még hétfőn, nemzedékünk könyvtárosára – ha lett volna nemzedékünk. Ő úgy jött a Tanszékre (újvidéki hungarológia), hogy könyvtáros lesz, nem költő vagy újságíró, és talán már másodévesen, ha nem előbb, ott demonstrátorkodott a tanszéki könyvtárban, később tanított is zentai iskolákban, de mindvégig megmaradt könyvtárosnak és gondos szerkesztőnek, háttérembernek tehát, de nem visszahúzódónak, hanem olyannak, aki ott van a dolgok sűrűjében, és segít, előkészít, szervez, a többiek keze alá dolgozik. Ő lett a szerencsésen létrehozott zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvtárosa – és ez milyen jó volt így. Végig ott dolgozott Beszédes István halottak napja környékére időzített zEtna-fesztiválján, idén az ő hiányáról is fog szólni az a néhány novemberi nap. Épp akkortájt van a születésnapja, a 49.-en köszönthettük volna idén. Három éve rakosgatom magam körül az 50. születésnapomra postázott szép fényképes köszöntését, angyalmotívum, a nevéhez illőn, és szelíd, ámde karakteres emlékeztetőként egy zentai épület stukkórészlete. Ezt sem fogom tudni viszonozni. Iszonyúan jó humora is nagyon fog hiányozni – mennyit poénkodott az utóbbi években, már megbékélve a rá szabottakkal, pl. a családnevével.

De hát most Litera-naplót írunk, Ex Symposion-naplót, lassan dupláznunk kell ezt az Exet a Symposion előtt, habár kezdettől fogva a megszűnést naplóztuk, kései symposionisták, kifutó jugoszláv modell. És futólag van csak idő naplózni, vagy futólag sem, már a következő nap is megkezdődött, és csak itt tartok az előzővel.

A megszűnés kitartó mozgalmassága foglalkoztat mostanában, a sürgés-forgás, amiben létezem, miközben semmiről nem tudom, hogy holnap, a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő nyáron él-e, folyik-e, működik-e még – lesz-e dolgom vele.

5-kor kelek ma, vagyis tegnap, 25-én, mert nem tudom magam utolérni a Séd-anyagokkal, most épp föltartom a tördelést... Folyóirat ez is, másik veszprémi, kritikai lap, amelyben a város kulturális életét szemlézzük, próbáljuk összeszőni, egymásra tartozóként felmutatni a különállóan működő intézményeket, megvalósuló programokat, eseményeket –, szóra bírni egyébként hallgató embereket, és a városba írni az egyetemet, a hallgatóink és a kollégáink tevékenységét láthatóbbá tenni. Ünnep és munka és túlélés. Ünnep, ha megjelenik, munka folyamatosan, a humán szféra egyetemi és városi létezése szempontjából meg a túlélés egyik eszköze. Később már nem érnék rá ezzel dolgozni, 8-tól vizsgáztatok, közben azért átfutok a Hangvillába (veszprémi összművészeti közösségi tér), A Tánc Fesztiválja kritikai workshopjára, ahol az előző esti előadásokat beszéljük meg. Én ugyan csak néző vagyok, „helybéli értelmiségi”, de néhány hallgatónk dolgozik az esemény kritikai visszhangján, próbálom rajta tartani a szemem az előadásokon meg a munkájukon. Meg izgat is a dolog, szeretem ezt a racionalizáló-pszichologizáló művészetfelfogástól elszakadó kortárs táncos világot, és örülök, ha néhány egyetemista tájékozódik ebbe az irányba is. Hiszen épp azzal küzdök folyamatosan az iskolákból hozzánk kerülő hallgatók olvasásmódjával találkozva, hogy mindenáron mindent gyorsan meg szeretnének érteni, és zavarja őket, ha valamivel elsőre nehéz bármit is kezdeni. Végre megint valódi fesztiválra hasonlít Krámer Györgyék 18 éves kezdeményezése, menet közben hullámvölgyben volt ez is, pénz híján persze, de most mintha kikapaszkodtak volna ebből. Ők például nem hagyták abba, egyszer hagytak ki egy évet, aztán valahogy mindig megrendezték. Aki időt nyer, életet nyer.

Aztán még egy tanári zárószigorlat, öten jelentkeztek mára, ez vállalható, ráadásul mind jó hallgatóink, öröm.

Közben megjön Széky János esszéje a Keszthelyi Rezső-számunkba (jelen állás szerint ez lesz az utolsó Ex), a mai nap a módosított határidő, reggel még ír Széky, hogy déltájban jön a szöveg. Megjött, rövid és lényegre törő: pl. a hitványságtól való irtózás a személyes megszólalásokban, a hitványságtól már megtisztított világ a költői beszédben. Ez valóban Rezső, nem egyszerűen emberi hitványságról van szó, hanem a nyelvhasználat hitványságáról is például, meg persze a cselekvés hitványságáról, vagyis hát mégis az emberiről, mert mi másban is nyilvánulnánk meg a másik számára, mint a beszédben és a cselekvésben.

Persze, a beszéd is cselekvés. Ladik Kati egy nappal előbb küldi, gyönyörű szöveg a mosdatásról. Beszéd a cselekvésről, amely mégsem áll a cselekvés helyébe vagy elé, csak újramondja, ahogy az egyik test a másik testtel foglalkozik. És vannak, akik már az első határidőre reagáltak, Tandori azonnal, postafordultával – nem is tudom, mikor kaptam utoljára postán szerzői levelet. Aztán András Sándor, Marno, Ayhan Gökhan, Gyukics, Szkárosi, Józsa Márta, Petőcz. És van, aki a módosított határidőhöz képest is késik – akárcsak én ebben a pillanatban is a naplómmal –, hadd ne enumeráljak, de innen is küldöm szívélyes üdvözletem.

Elolvastam még egy megkésett beadandó szemináriumi dolgozatot, Mészöly Saulusáról, szép munka, késve, de öröm. Azonnal beírom a Neptunba jegyet, ne feledjem. A táncfesztiválos workshopról visszajövet fölveszem a kiszállított antikváriumi könyvrendelést, régi Tandorikat szereztem be, ezzel indult a rendelés, aztán megvettem még egy húsz éve kölcsönadott Mészölyt, ezúton is üzenem, hogy nem várom már vissza a Volt egyszer egy Közép-Európát, és, gyengeség, egy első kiadás Saulust a meglévő kettő későbbi mellé. A könyv védőborítóval együtt volt a honlapon, és anélkül érkezett. Ezúton is üzenem, hogy ez csalás. A feleségemnek még be sem vallottam, mert hát ki az az idióta, aki erre a kis időre rég megvolt, többször olvasott, újra talán már nem is olvasható könyveket vesz. Ezúton is üzenem, hogy én vagyok.

Öttől nem tudom megnézni Szombathy Bálint performance-át, mert még mindig nem vagyok kész a Séd-anyagokkal, mentség, hogy még az előttem olvasó szerkesztő sincs kész, Géczi meg a tördelő meg itt tipródik a sarkamban, majd a fehérváriak Pillangó-előadását sem nézem meg, este 8 tájt küldöm át a „rövid kritikákat” meg a sorrendet Tamásnak, a tördelőnknek, négy írás még hiányzik, azóta megjött, ezúton már nem üzenek semmit. Csak Bálintnak üzenem mégis, hogy nagyon sajnálom.

21.30-tól Duda Éva Társulat, Virtus. És tényleg, virtus-tánc, férfi-nő, férfivirtus, nővirtus, virtus és a virtus paródiája, tánc és a tánc paródiája, szép, energikus, lágy és vad előadás, rájövök, hogy a virtus már maga is paródia. Ha szemléli valaki, amit csinálunk, leginkább így láthatja, ha nem szemléli senki, és úgy virtuskodunk, az maga a magába fordult paródia.

11 után jön még Goda Gábor Társulatának a tegnapról elmaradt szabadtéri előadása. Az esőnap az, amikor nem esik az eső. Ulysses nappalija a színházkertben, Odüsszeuszok vagyunk saját városunk átrendezett terében, körénk és velünk és belénk épül az előadás, hogy mást ne mondjak, közös takaróba burkolózva a feleségemmel egy kanapén a város közepén, Géczivel és Dugó kutyájával jártam körbe először ezt a kertet 1991 novemberében, mellettünk még Pintér Viki szorong a kétszemélyes kanapén, volt hallgatóm, most munkatárs a Sziveri intézetben, őt is már nyolc éve ismerem, szemben egykori szívbéli barátom egykori felesége, nincs erről mit beszélnünk, jobbra-balra, előttem-mögöttem a sok ismerős helybéli arc, a lassú körforgásban, rituális cselekvések sorában átpörgetem magamban veszprémi éveimet, 25 év, jövőre lenne 25 éves az Ex Sympó, és megjelenne a 100. szám. Hiábavaló számolgatás persze, egyébként is, mennyivel mondok kevesebbet, ha 24 év és 92 szám. Vagy 94, ez lesz a Rezső. Nem tudom, mások mit pörgetnek át magukban, de az előadás minden bizonnyal ezekkel is dolgozik, jele(nete)ket kerít körénk a járkálásuk, amelyekből összerakjuk – vagy szétszórjuk, úgyis csak metaforák ezek – mit is, az összes időnket magába foglaló aznapunkat, amely épp most fordul a másnapba.

Fél 2 után kerülök ágyba, reggel fogok bele a naplóírásba, de aztán magával ragad a csütörtök, ezért lesz csütörtök a szerdám, péntek a csütörtököm, hadd ne rímeljek erre. Ezúton üzenem, ezért késett a napló.

Szóval, ezt a tevékeny megszűnést nem értem, hogy miközben mindennek a másnapja bizonytalan körülöttem, mindez úgy néz ki, mintha élnénk. Pedig akárha elmúlt volna már mindez, minden megtörtént már ebből, mielőtt bekövetkezett, csak lemozogjuk még némi spéttel, utánatátogunk a már elhangzottaknak, valami megcsúszott időből nézem velem egykorú ősöreg fotós barátomat, ahogy mutatja a Veszprém fölötti éjszakai égbolton, hogy az ott, ami olyan baromira fénylik, az ott a Mars.

 

 

2016. május 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A „Szerb Világ” alakítása

A törvény – nagyon furfangosan – úgy rendelkezik, hogy a Hivatalos Közlönyben való megjelenése utáni nyolcadik >

Tovább

Vukovári capriccio

Mégis, erősen nyálasan, érzelgősen, nem tehetek mást, mint a magam nevében bocsánatot kérek a vukováriaktól. Mi >

Tovább

„A VMSZ végzi a dolgát!” – de kinek a javára?

A törvény kétségtelenül a nemzeti homogenizálást szolgálja és a latin írásmód hivatalos használatának a végső száműzésére >

Tovább

Agónia

Most, utólag, az eseményekből arra is lehet következtetni, a baj az lehetett, hogy a Tanyaszínház nem >

Tovább

A „parttalan” kocsonyás holdudvar

A homlokzati demokrácia az autokrata rendszer fügefa levele lett, aminek köszönve az önkéntes szolgaság erkölcsi alibire >

Tovább

Egyházi deszant Montenegróban

Amikor Orbán Viktor a minap arról beszélt, hogy az EU-nak nagyobb szüksége van Szerbiára, mint fordítva, >

Tovább

Isten hozta Ferenc testvért

Ferenc pápa nagy formátumú, érdekes ember, aki ebben az egyszerre pokolian veszedelmes és kínzóan unalmas korszakban >

Tovább

Play Lovas!

Amennyiben a Magyar Nemzeti Tanács a következő ülésén nem tűzné napirendre „Hajnal Jenő diktátumát és határolódna >

Tovább

A primitív törzsi nacionalizmus

A miloševići „antibürokratikus forradalom” főként a külvárosokban és az elit kulturális intézményekben tobzódott. Nem véletlen, hogy >

Tovább

A Kis Bácskai Glóbusz a Nagy Magyar Glóbusz kicsinyített mása lett

Napjaink Európájában veszélyes, ha nem veszélyesebb szellemi kavargás tanúi vagyunk, mint a harmincas években, mi pedig >

Tovább

Semmi sem jött úgy, mint az istencsapás, még a Fidesz sem

A Fidesz ugyancsak a magyar szocializmus temetetlen múltjára építkezik. A középnemzedék nem zárta le a múltját, >

Tovább

BÚCSÚ ENDRÉTŐL

Sok minden történt eme „röpke” együtt töltött 45 évünk alatt, oldalakat lehetne írni a Dominóban eltöltött >

Tovább