Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nyugodt pánik
„Lassan dupláznunk kell ezt az Exet a Symposion előtt, habár kezdettől fogva a megszűnést naplóztuk, kései symposionisták, kifutó jugoszláv modell.” Az Ex Symposion bejegyzését Ladányi István írta (Litera):
Amikor osztottuk a napokat, gondoltam, jó lesz ez a szerda, milyen hónap is van most?, május, május 25., Bozsik hozzátenné, hogy kinek a születésnapja, de nekem már ez régóta nem jut eszembe, csak ránézek előzetesen a naptárra, hogy sok minden kinéz erre a napra, elég lesz, ha felsorolom, hogy mi volt. Jobban bejött, mint gondoltam.
Mozgalmas depresszió, tevékeny megszűnés, vidám halál. Konkrét értelmeket nyer a nincs idő meghalni.
Lábon hordom ki a gyászt, a sokadikat az utóbbi hónapokban, Facebook-részvét, instant könnyek, futó összeroskadás. Kaszás Angira gondolok a napokban folyamatosan, akit Józsa Márta is említett még hétfőn, nemzedékünk könyvtárosára – ha lett volna nemzedékünk. Ő úgy jött a Tanszékre (újvidéki hungarológia), hogy könyvtáros lesz, nem költő vagy újságíró, és talán már másodévesen, ha nem előbb, ott demonstrátorkodott a tanszéki könyvtárban, később tanított is zentai iskolákban, de mindvégig megmaradt könyvtárosnak és gondos szerkesztőnek, háttérembernek tehát, de nem visszahúzódónak, hanem olyannak, aki ott van a dolgok sűrűjében, és segít, előkészít, szervez, a többiek keze alá dolgozik. Ő lett a szerencsésen létrehozott zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet könyvtárosa – és ez milyen jó volt így. Végig ott dolgozott Beszédes István halottak napja környékére időzített zEtna-fesztiválján, idén az ő hiányáról is fog szólni az a néhány novemberi nap. Épp akkortájt van a születésnapja, a 49.-en köszönthettük volna idén. Három éve rakosgatom magam körül az 50. születésnapomra postázott szép fényképes köszöntését, angyalmotívum, a nevéhez illőn, és szelíd, ámde karakteres emlékeztetőként egy zentai épület stukkórészlete. Ezt sem fogom tudni viszonozni. Iszonyúan jó humora is nagyon fog hiányozni – mennyit poénkodott az utóbbi években, már megbékélve a rá szabottakkal, pl. a családnevével.
De hát most Litera-naplót írunk, Ex Symposion-naplót, lassan dupláznunk kell ezt az Exet a Symposion előtt, habár kezdettől fogva a megszűnést naplóztuk, kései symposionisták, kifutó jugoszláv modell. És futólag van csak idő naplózni, vagy futólag sem, már a következő nap is megkezdődött, és csak itt tartok az előzővel.
A megszűnés kitartó mozgalmassága foglalkoztat mostanában, a sürgés-forgás, amiben létezem, miközben semmiről nem tudom, hogy holnap, a jövő héten, a jövő hónapban, a jövő nyáron él-e, folyik-e, működik-e még – lesz-e dolgom vele.
5-kor kelek ma, vagyis tegnap, 25-én, mert nem tudom magam utolérni a Séd-anyagokkal, most épp föltartom a tördelést... Folyóirat ez is, másik veszprémi, kritikai lap, amelyben a város kulturális életét szemlézzük, próbáljuk összeszőni, egymásra tartozóként felmutatni a különállóan működő intézményeket, megvalósuló programokat, eseményeket –, szóra bírni egyébként hallgató embereket, és a városba írni az egyetemet, a hallgatóink és a kollégáink tevékenységét láthatóbbá tenni. Ünnep és munka és túlélés. Ünnep, ha megjelenik, munka folyamatosan, a humán szféra egyetemi és városi létezése szempontjából meg a túlélés egyik eszköze. Később már nem érnék rá ezzel dolgozni, 8-tól vizsgáztatok, közben azért átfutok a Hangvillába (veszprémi összművészeti közösségi tér), A Tánc Fesztiválja kritikai workshopjára, ahol az előző esti előadásokat beszéljük meg. Én ugyan csak néző vagyok, „helybéli értelmiségi”, de néhány hallgatónk dolgozik az esemény kritikai visszhangján, próbálom rajta tartani a szemem az előadásokon meg a munkájukon. Meg izgat is a dolog, szeretem ezt a racionalizáló-pszichologizáló művészetfelfogástól elszakadó kortárs táncos világot, és örülök, ha néhány egyetemista tájékozódik ebbe az irányba is. Hiszen épp azzal küzdök folyamatosan az iskolákból hozzánk kerülő hallgatók olvasásmódjával találkozva, hogy mindenáron mindent gyorsan meg szeretnének érteni, és zavarja őket, ha valamivel elsőre nehéz bármit is kezdeni. Végre megint valódi fesztiválra hasonlít Krámer Györgyék 18 éves kezdeményezése, menet közben hullámvölgyben volt ez is, pénz híján persze, de most mintha kikapaszkodtak volna ebből. Ők például nem hagyták abba, egyszer hagytak ki egy évet, aztán valahogy mindig megrendezték. Aki időt nyer, életet nyer.
Aztán még egy tanári zárószigorlat, öten jelentkeztek mára, ez vállalható, ráadásul mind jó hallgatóink, öröm.
Közben megjön Széky János esszéje a Keszthelyi Rezső-számunkba (jelen állás szerint ez lesz az utolsó Ex), a mai nap a módosított határidő, reggel még ír Széky, hogy déltájban jön a szöveg. Megjött, rövid és lényegre törő: pl. a hitványságtól való irtózás a személyes megszólalásokban, a hitványságtól már megtisztított világ a költői beszédben. Ez valóban Rezső, nem egyszerűen emberi hitványságról van szó, hanem a nyelvhasználat hitványságáról is például, meg persze a cselekvés hitványságáról, vagyis hát mégis az emberiről, mert mi másban is nyilvánulnánk meg a másik számára, mint a beszédben és a cselekvésben.
Persze, a beszéd is cselekvés. Ladik Kati egy nappal előbb küldi, gyönyörű szöveg a mosdatásról. Beszéd a cselekvésről, amely mégsem áll a cselekvés helyébe vagy elé, csak újramondja, ahogy az egyik test a másik testtel foglalkozik. És vannak, akik már az első határidőre reagáltak, Tandori azonnal, postafordultával – nem is tudom, mikor kaptam utoljára postán szerzői levelet. Aztán András Sándor, Marno, Ayhan Gökhan, Gyukics, Szkárosi, Józsa Márta, Petőcz. És van, aki a módosított határidőhöz képest is késik – akárcsak én ebben a pillanatban is a naplómmal –, hadd ne enumeráljak, de innen is küldöm szívélyes üdvözletem.
Elolvastam még egy megkésett beadandó szemináriumi dolgozatot, Mészöly Saulusáról, szép munka, késve, de öröm. Azonnal beírom a Neptunba jegyet, ne feledjem. A táncfesztiválos workshopról visszajövet fölveszem a kiszállított antikváriumi könyvrendelést, régi Tandorikat szereztem be, ezzel indult a rendelés, aztán megvettem még egy húsz éve kölcsönadott Mészölyt, ezúton is üzenem, hogy nem várom már vissza a Volt egyszer egy Közép-Európát, és, gyengeség, egy első kiadás Saulust a meglévő kettő későbbi mellé. A könyv védőborítóval együtt volt a honlapon, és anélkül érkezett. Ezúton is üzenem, hogy ez csalás. A feleségemnek még be sem vallottam, mert hát ki az az idióta, aki erre a kis időre rég megvolt, többször olvasott, újra talán már nem is olvasható könyveket vesz. Ezúton is üzenem, hogy én vagyok.
Öttől nem tudom megnézni Szombathy Bálint performance-át, mert még mindig nem vagyok kész a Séd-anyagokkal, mentség, hogy még az előttem olvasó szerkesztő sincs kész, Géczi meg a tördelő meg itt tipródik a sarkamban, majd a fehérváriak Pillangó-előadását sem nézem meg, este 8 tájt küldöm át a „rövid kritikákat” meg a sorrendet Tamásnak, a tördelőnknek, négy írás még hiányzik, azóta megjött, ezúton már nem üzenek semmit. Csak Bálintnak üzenem mégis, hogy nagyon sajnálom.
21.30-tól Duda Éva Társulat, Virtus. És tényleg, virtus-tánc, férfi-nő, férfivirtus, nővirtus, virtus és a virtus paródiája, tánc és a tánc paródiája, szép, energikus, lágy és vad előadás, rájövök, hogy a virtus már maga is paródia. Ha szemléli valaki, amit csinálunk, leginkább így láthatja, ha nem szemléli senki, és úgy virtuskodunk, az maga a magába fordult paródia.
11 után jön még Goda Gábor Társulatának a tegnapról elmaradt szabadtéri előadása. Az esőnap az, amikor nem esik az eső. Ulysses nappalija a színházkertben, Odüsszeuszok vagyunk saját városunk átrendezett terében, körénk és velünk és belénk épül az előadás, hogy mást ne mondjak, közös takaróba burkolózva a feleségemmel egy kanapén a város közepén, Géczivel és Dugó kutyájával jártam körbe először ezt a kertet 1991 novemberében, mellettünk még Pintér Viki szorong a kétszemélyes kanapén, volt hallgatóm, most munkatárs a Sziveri intézetben, őt is már nyolc éve ismerem, szemben egykori szívbéli barátom egykori felesége, nincs erről mit beszélnünk, jobbra-balra, előttem-mögöttem a sok ismerős helybéli arc, a lassú körforgásban, rituális cselekvések sorában átpörgetem magamban veszprémi éveimet, 25 év, jövőre lenne 25 éves az Ex Sympó, és megjelenne a 100. szám. Hiábavaló számolgatás persze, egyébként is, mennyivel mondok kevesebbet, ha 24 év és 92 szám. Vagy 94, ez lesz a Rezső. Nem tudom, mások mit pörgetnek át magukban, de az előadás minden bizonnyal ezekkel is dolgozik, jele(nete)ket kerít körénk a járkálásuk, amelyekből összerakjuk – vagy szétszórjuk, úgyis csak metaforák ezek – mit is, az összes időnket magába foglaló aznapunkat, amely épp most fordul a másnapba.
Fél 2 után kerülök ágyba, reggel fogok bele a naplóírásba, de aztán magával ragad a csütörtök, ezért lesz csütörtök a szerdám, péntek a csütörtököm, hadd ne rímeljek erre. Ezúton üzenem, ezért késett a napló.
Szóval, ezt a tevékeny megszűnést nem értem, hogy miközben mindennek a másnapja bizonytalan körülöttem, mindez úgy néz ki, mintha élnénk. Pedig akárha elmúlt volna már mindez, minden megtörtént már ebből, mielőtt bekövetkezett, csak lemozogjuk még némi spéttel, utánatátogunk a már elhangzottaknak, valami megcsúszott időből nézem velem egykorú ősöreg fotós barátomat, ahogy mutatja a Veszprém fölötti éjszakai égbolton, hogy az ott, ami olyan baromira fénylik, az ott a Mars.
Következő cikk: A nap amikor az MNT megkaraktergyilkolta Varga Anikót
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Két horvát Trump
Ha a választási térképeket egymásra helyeznénk, a színpalettától vibrálna a szemünk. S ez így mind szép >
Legitim parlamenti képviselet nélkül
Kovács, Bájity és Juhász is ékes példája annak, hogy Szerbia a korlátlan lehetőségek országa. Elég csak >
Együtt
Zolikám, királyság van, duruzsolás van a bogrács körül, úgy élünk mint az igaziak, mint ahogy a >
(ÁMOK)FUTÓ A „KITAPOSOTT ÚTON”
Pásztor Bálint a Szerb Haladó Párttal, a Szerb Fogadalomtevők Pártjával és a Szerb Radikális Párttal szövetkezésben >
Fake news és post-truth!
Szerinem ez a két szintagma korunk legveszélyesebb kórja. Sokan ebből arra következtetnek, hogy semmi mellett sem >
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >