2019. október 16. Szerda
Ma Gál, Margit, Hedvig névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A háborgó macedónok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Már az első „szalagavatás” után tüntetési hullám árasztotta el, nemcsak a fővárost: a korrupt hatalom leváltását követelték.

Tarka vagy sokszínű forradalom – így nevezik magukat azok a macedón kormányellenes tüntetők, akik már hetek óta egyedülálló módon fejezik ki elégedetlenségüket. Színes festékkel (különböző „hordozókban”: tubus, spray, ecset) mázolják le a főváros, Szkopje monumentális főterének még monumentálisabb épületeit. Nem véletlenül a harag objektuma: hiszen a Szkopje 2014 elnevezésű megaberuházás a jobboldali VMRO-DPMNE  (Macedón Nemzeti Egység Demokratikus Pártja )10 éves uralkodásának szimbólumává vált.

A kis országnak (2,2  millió lakos, ebből kétharmad szláv, magát macedónnak valló és egyharmad albán nemzetiségű) több mint húsz évvel a függetlensége elnyerése után is hatalmas problémái vannak nevének nemzetközi elismertetésében. Továbbra is a „Macedónia volt jugoszláv tagköztársaság” az ENSZ által elismert elnevezés és remény sincs rá, hogy a görögök beleegyezzenek: egy másik ország az északi tartományuk nevét bitorolja. A bolgárok sem kíméletesebbek: ők meg egyenesen bolgároknak tekinti a macedónokat.

Önálló jugoszláv tagköztársaságként szerepelt Macedónia a közös ország széthullásáig. Ez után függetlenedett és megúszta a délszláv háborúk első menetét, de a kilencvenes évek végén lezajlott koszovói válság utórezgéseként fegyveres konfliktus tört ki méghozzá etnikai alapon (2001). A kisebbségi albánok a szomszédos Koszovó hatására fegyverrel próbáltak nagyobb jogokat kiharcolni. Az Ohridi egyezménnyel lezárult válság után viszonylag nyugalmas időszak következett: az albánok két pártjuk révén is képviseltették magukat nemcsak a parlamentben, hanem a kormányban is, amely hol jobboldali volt (a már említett VMRO-DPMNE), hol meg baloldali a szociáldemokraták vezetésével. 2006-ban azonban egy ambiciózus volt ökölvívónak, Nikola Gruevszkinek, egy valóságos macedón Mečiar módjára, sikerült olyannyira meglovagolni a nacionalizmust, hogy legyőzhetetlennek tűnt. Az etnikai egyensúlyt közben úgy biztosították, hogy a kormányba bevették az Ali Ahmeti vezette egyik albán pártot.

A katasztrofális gazdasági helyzet ( a munkanélküliség majdnem 30 százalékos, 150 ezren élnek kevesebb mint két dollárból naponta) javítása helyett Gruevszki a nemzeti öntudatot építette. Ennek a látványos kvintesszenciája éppen a monumentális Macedónia tér felépítése. Közepén a Balkán legnagyobb szobra, a 28 méteres (plusz tíz méter az este világító talapzat) „Harcos a lovon”. Természetesen, Nagy Sándor a modell, akihez Gruevszkiék a macedónok származását kötik, nem kis történelemhamisítással. Macedóniai Sándornak sugárútja is van Szkopjéban és kultuszát serényen ápolja a jobboldali kormány. A kihagyhatatlan Diadalkapun áthaladva tárul a bámészkodó elé az óriásszobor diszkrétnek nem mondható bája.

Talán az etnikai egyensúlyt szolgálja, hogy a „nemzeti öntudat terének” közvetlen közelében van Macedónia leghíresebb újkori (és egyetlen Nobel-díjas) szülötte, Kalkuttai Szent Teréz emlékháza. 2009-ben készült el annak a templomnak a helyén, ahol Terézt egykor megkeresztelték. De van az ismeretlen koldusnak is szobra, hogy a szociális érzékenység se maradjon ki.

Az újabb válság kezdete

Gruevszkiék egy ideig jól elvoltak, sorra nyerték a választásokat, embereik már rég megszállták az összes közintézményt, a közmédia lelkes kormánypárti lett. 2014-ben mégis előrehozott választásokat kellett kiírni, mert a koalíciós partner, az etnikai stabilitás letéteményese, a volt albán gerillaparancsnok vezette Ali Ahmeti-féle Demokratikus Unió kilépett a kormányból.

A tavalyi előtti választásokon semmi meglepő nem történt, az eddig is kormányzó jobboldal (VMRO) a 123 tagú Szobrányéban 61 mandátumot szerzett, az ellenzéki szociáldemokraták viszont csak 34-et, a koalíciót felbontó albán párt pedig 19-et.

És ekkor kezdtek robbani a bombák.. A szocdemek vezetője, Zoran Zaev, a választások elcsalása miatt parlamenti bojkottra szólított fel. Gyakorlatilag a macedón parlament ellenzék nélkül működik már két éve, ami a parlamentáris demokrácia elég sajátos megnyilvánulási formája, még a Balkánon is.

Egészen 2015 elejéig vártak az ellenékiek, hogy megoldódjon a helyzet és csak akkor „robbantottak”. A szó majdnem szoros értelmében: két naponként sajtóértekezleten számolt be Zoran Zaev azokról a hangszalagokról, amelyek rejtélyes módon a pártjánál landoltak. És amelyeken a kormánypárt képviselőit kompromittáló telefonbeszélgetések voltak: megvesztegetésekről, illegális káderezgetésről, ellenzékiek lejáratását szolgáló akciókról. Az egyik szalagon például Szasa Mijalkov titokfőnök utasítja a médiumok vezetőit, hogy számoljanak be egy ellenzéki vezető, Ljube Boskoszki letartóztatásáról (úgy ahogy kell, megbilincselve, a rabszállítóhoz kísérve). A következő fellépés során az hangzott el, hogy több mint 100 újságírót hallgattak le és készítettek róluk dossziét. A kormányfő állítólag lehallgattatta a saját embereit is, például a pénzügyminisztert, aki arra panaszkodott a belügyminiszternek, hogy ilyen mértékű közköltekezést még Amerika sem bírna ki.

A szolgálatok, amelyek a lehallgatásokat végezték, nem voltak restek: több mint 20 ezer ember beszélgetéseit követték figyelemmel!

Már az első „szalagavatás” után tüntetési hullám árasztotta el, nemcsak a fővárost: a korrupt hatalom leváltását követelték. Gruevszkiék sem voltak restek: megszervezték a saját kormánypárti békemenetüket.

Mivel félő volt, hogy a feszültség már fegyveres konfliktussá fajulhat, a nemzetközi közösség (főleg EU, skopjei nyugati nagykövetek) elkezdte a kár felmérést és eltakarítást. Ez azóta is folyik. A helyzetet súlyosbítja a menekülthullám, amelyből Macedóniának igencsak kijutott. Ez viszont Gruevszkiéknak jött kapóra: lehetett szólamokkal Európát védeni a végeken, közben néha-néha rendőrökkel rárontani a szíriai meg a többi migránsra.

Kezdeti eredmények, majd ismét válság

Mindenesetre a kormányellenes tüntetéseknek lett valami eredménye. Tavaly júliusban ugyanis sikerült megállapodni a pártoknak, Johannes Hahn bővítési biztos közvetítésével. Ennek lényege, hogy a pártok, a Gruevszki-féle VMRO-DPMNE, Zaev szociáldemokratái, valamint a két albán tömörülés, az Ali Ahmeti által vezetett Demokrata Unió, illetve a Menduh Thaci-féle Albánok Demokratikus Pártja (DPA) megegyeztek egy idő előtti voksolás részleteiben és abban, hogy 2016. január 15-től ideiglenes kormányt hoznak létre, amelynek élén már nem Gruevszki áll.

Most tavaszra azonban kiderült, hogy Gruevszkiék csak az időt húzzák, a lényeges részleteken eszük ágában sincs változtatni. Például nem fésülték át a választási listákat, amelyeken az ellenzék szerint mintegy 200 ezer „holt lélek” van, a média továbbra is részrehajlóan tudósít. Az újabb, most áprilisban kirobbant, tüntetések közvetlen kiváltó oka viszont az volt, hogy az államfő Gjorgye Ivanov (Gruevszki embere) kegyelmet adott több tucat elítéltnek, aki a korrupciós botrány miatt került rács mögé (miniszterek, titokszolgák). Megkezdődött a tarka vagy sokszínű „forradalom”, szivárvány színű firkák jelentek meg a Macedónia tér büszke épületeinek a falain.

Most amerikai külügyminisztériumi beosztott is Szkopjéba sietett: kérte, hogy az államfő vonja vissza a kegyelmi döntését, mert enélkül nem lesz béke az országban.

A tavalyi megállapodás értelmében most áprilisban, majd június 5-én kellett volna újabb választásokat tartani, de ezt az ellenzék bojkottálja. Gruevszkiék ezt nem vették a szívükre, mondván, ha csak ők vesznek részt rajta, akkor sincs semmi baj, hiszen a VMRO-DPMNE egy húsz mozgalmat/pártot magában foglaló tömörülés, és így is lesz többpárti parlament, még ha egy kicsit népfrontszerű is.

De - nemzetközi nyomásra - a június 5-i megmérettetés is elmarad. Lehet tovább tüntetni, ellentüntetni meg közvetíteni. Legfeljebb az Ismeretlen Koldus kap még egy szobrot a Macedónia téren.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

 

 

 

 

 

2016. május 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„Érvényesülnek vagy csorbulnak a kisebbségi jogok?”[1]

Annak, hogy egy magyar jelentéstevőt választott az EP bizottsága, még örülni is lehetne. Kovács helyzetét – >

Tovább

Tisztelet a magyar népnek

Doktrinális értelemben nem szigorú tisztasággal, egyértelműen, bár passzívan, de a magyar nép nemet mondott a fasizmusra >

Tovább

Joghátrány lett a magyar nyelv- és írás hivatalos használata!

A Magyar Nemzeti Tanács Nyelvhasználati Biztosságának nem csak Józsa László beadványával kapcsolatban kellene állást foglalnia, hanem >

Tovább

Mindenki önökre fog szavazni!

Köszönjük a gáláns segítséget, köszönjük, hogy kapzsivá válhatunk, köszönjük, hogy jól megfizetik a szavazatainkat, köszönjük, hogy >

Tovább

„Messze nem olyan még, amilyet szeretnénk…”

Szerbiának, tehát, ahhoz, hogy az EU tagja legyen, maradéktalanul teljesíteni kell a csatlakozási feltételeket, ideértve a >

Tovább

Handke Nobel-díjának margójára, avagy Milošević emlékére

De valami gyanússá vált nekem Handke kapcsán. Mert nem ő volt az első őrült, aki áhítozott >

Tovább

Csökkent a nemzeti- és etnikai alapú megkülönböztetés?

A köztársasági biztos a nemzeti valamint az etnikai származás alapján történt megkülönböztetések számának „csökkenéséből” azt a >

Tovább

A kétpólusosság átka

Igazat adok Márai Sándornak, aki szerint a magyar irodalom nagyobb volt, mint a magyar politika, de >

Tovább

Változik a viszonyulás?

Fontos, hogy az anyaországban – legalább most – átfogó és tárgyilagos felmérés készüljön a délvidéki rehabilitálások >

Tovább

Cipelni a hazátlanság gyökereit

A Temetetlen múltunk esszenciális, sokat boncolgatott kérdése az is, hogy hogyan írjunk a magyar nemzeti kisebbségről. >

Tovább

„Ma Szerbiában előnyt jelent magyarnak lenni”?

Pásztor István a Fidesz tisztújító kongresszusán azt mondta, amit Orbán Viktor hallani szeretett volna. Beszéde nagy >

Tovább

A politikamentesítés „eredménye”

Általában jellemző, hogy magyar tisztségviselők az utóbbi időben túlságosan is elfoglaltak a szlovákiai, az erdélyi és >

Tovább