2020. szeptember 26. szombat
Ma Jusztina, Kozma, Damján névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A szerelem szikrája

Végel László
Végel László

„A VMSZ az elmúlt években hasonult a Szerb Haladó Párthoz. Félig Fidesz, félig haladó, s kevésbé vajdasági magyar.” Végel László:

A vándordalnok Titóra emlékezik

Választások utáni hétköznap. Végre igazi kellemes napsütötte tavasz, ami el tud csábítani. A városközpontban ünnepélyesen helyet foglalok az egyik kávézó teraszán. Egyszer csak felbukkant egy negyven év körüli figura. Szakadt, kopott farmernadrágot viselt, a fején bézból sapkát a vállán egy gitár lógott. Titóról szóló dalt énekelt. Dalt? Fogadalmat. „Tito elvtárs megfogadjuk néked/, hogy utadról nem tér le a néped”, hallom az ismerős szöveget. Azonnal eszembe jutott a Neoplanta avagy az Ígéret Földje című regényem története. Egészen furcsa volt számomra visszahallani a hajdan oly ismerős dalt Újvidék belvárosában, mintha saját regényvilágom elevenedett volna meg. Aznap, május 4-én volt Tito marsall halálának az évfordulója. 36 évvel ezelőtt egy vasárnapi napon kora este jelentette be a média halálhírt. Hivatalosan sehol sem emlékeznek már meg róla, csak az utca népe tartja számon. Csakúgy, mint november 29-ét az egykori Köztársaság napját. A kávézó teraszán ücsörgők megmosolyogják, elismerően bólogatnak, barátságosan integetnek az alkalmi utcazenésznek, és bankókat dobálnak a dobozkába, amellyel a produkció után, körbe járja az asztalokat. Leginkább az lepett meg, hogy az adakozók között sok volt a fiatal. Mi történt? Eddig mást se lehetett hallani, minthogy az ifjúságot nem érdekli a közelmúlt drámája. A történelem meg végképp nem. Emlékeimben felelevenedik Tito temetése, amely voltaképp Jugoszlávia végét (is) jelentette. Sokan napokig gyászszalagot viseltek, noha megtöltötték a tokba rejtett revolver tölténytárát. Elővigyázatosak, ők már semmit sem bíznak a véletlenre. Mind inkább meg vagyok győződve róla, hogy Tito biztos volt benne, hogy halála után széthullik az ország. Élete végén a kedvenc tartózkodási helyén, a Brioni szigeteken, meglátogatta régi harcostársa Svetozar Vukmanović - Tempo és rákérdezett: „Mi van Jugoszláviával?  Tito elnök válasza a következő volt: „Nincs többé Jugoszlávia.” Erre Tempo megkérdezte: „És mi van a Párttal?” „Nincs többé Párt” jelentette ki tárgyilagosan a JKSZ elnöke.

Haldokló század

Este a Matica srpska könyvtárában jeles francia írók vendégszerepelnek. Mathes Enard, Alexa Jenni és Emanuel Rubin meséltek arról, hogy újabban egyre több háborús regény jelenik meg Franciaországban. Közülük többet jelöltek a Goncourt-dijra. 2014-ben Lydie Salvayre Nem sírni című regénye kiérdemelte az elismerést, az idén pedig az Újvidéken is vendégszereplő Mathes Enard Iránytű című regényét tüntették ki. Nemcsak a háború motívuma dominál, hanem az identitások viszálykodása is. Amennyiben az írók visszatekintenek a XX. századra megkerülhetetlen a háború. Az est hivatalos része után kellemes társalgás következett. Némi keserűséggel ismertem el, hogy 1968-ban az Egy makró emlékiratai írása közben nem gondoltam a háborúra, ellenben később, a Bűnhődésben, a Neoplantában vagy a Balkáni szépségben feltűnik ez a motívum, akárcsak az egyre pokolibbá váló identitásválság is. Valami azt sugallta, hogy a századról kell írni, erről a befejezetlen, lezáratlan korszakról! Késő éjszaka Kertész Imre könyveit lapozgattam. „Érzésem szerint – írja - világháború készülődik, habár nem tudni még, kik vívják majd, ki lesz a főellenség.”   

A Joghurt és a Gulyás koalíciója

Teofil Pančić szókimondásban, Eörsi Istvánra emlékeztető szerbiai közíró,a közelgő vajdasági hatalomátvétel kapcsán, az Autonomia.info honlapon a Joghurt-Gulyás koalícióról ír. Szerinte egymásra talált a Szerb Haladó Párt és a Vajdasági Magyar Szövetség a vajdasági hatalomváltás során. Pančić nem sajnálja a Demokrata Pártot, hiszen az a Vajdaságban, 16 éven keresztül uralkodott, és az anyag fáradtsága kiütközött rajta. Pihenjen meg a kispadon! Inkább azt kifogásolja, hogy az elmúlt tizenhat esztendőben nem született jobb alternatíva, úgyhogy maradt a régi, amelyet a nevezetes joghurt forradalom tábora képvisel. Eddig a 2000. október 5-e gyermekei uralkodtak, a jövőben is „októberi harcosok” veszik át a hatalmat, csakhogy ők valamennyivel idősebbek. 1988. október 5-én zajlott le a vajdasági joghurt forradalom, akkor épült le a vajdasági autonómia, amelyet a demokraták sem állítottak vissza. Az igazsághoz tartozik, hogy a vajdasági demokraták morgolódtak egy kicsit, csak félénken vállalták a belgrádi hatalom gyöngéd ellenzékének szerepét, mivel mozgásterük lehatárolt volt. Ezen belül úgy, ahogy – kínosan nyöszörögve, botladozva - feltalálták magukat. Pančić nem a vajdasági magyar belviták látószögéből bírálja a VMSZ koalícióját a Szerb Haladó Párttal. Miért ne lépne koalícióra a kisebbségi párt a legerősebb többségi párttal, ha ezáltal a kisebbség számára kedvezőbb helyzetet csikar ki? Amennyiben nemcsak a kisebbségi funkcionáriusok csapata, hanem az egész közösség bizonyíthatóan érzi a döntés hasznát (a kisebbségi kollektív jogok bűvölése, arányos jelenlét a munka világában, az oktatási rendszer bővülése, a többnyelvűség, az anyanyelvhasználati jog következetes érvényesítése, a kulturális intézmények állapota, stb.), akkor a döntés felülírja az erkölcsi aggályokat. Ha viszont csak a kisebbségi pártelit kerül jobb pozícióba, akkor semmiképpen sem igazolható. Pančić nem a koalíciót kifogásolja, hanem azt, hogy VMSZ az elmúlt években hasonult a Szerb Haladó Párthoz. Félig Fidesz, félig haladó, s kevésbé vajdasági magyar. A értékrendjük hasonló, minek hatására a két párt viszonyában fellobbant a „szerelem szikrája” is, írja Pančić. Ez az „újdonság” bizonyára arra készteti az egész szerbiai közvéleményt, hogy az elkövetkező időszakban hatványozott figyelemmel mérlegelje a VMSZ ténykedését, hiszen ezúttal tényleg nem taktikai koalícióról van szó, hanem kölcsönös affinitásról, a „szerelem szikrájáról”, amit ékesen bizonyít, az a tény (is), miszerint Aleksandar Vučić, szerb kormányfő egy pártot sem dicsért olyan hevesen, mint a VMSZ-t. A VMSZ vezetői pedig buzgón méltatják a Szerb Haladó Párttal való gyümölcsöző együttműködést. Mindeddig a VMSZ csak szövetségi szinten lépett Vučićékkal koalícióra, a jövőben viszont minden szinten. Ez több a „kisebbségi kényszerpályánál”. Igaz, valamelyest eddig is kényszerpályán mozgott, kooperatív volt a hatalmat gyakorló pártokkal, de radikális más magyar kisebbségi pártokkal szemben. A VMDK-ból kivált párt a kilencvenes években önkormányzati szinten a Szerbiai Szocialista Párttal szövetkezett a VMDK ellenében. Ez volt az úgynevezett „technikai koalíció” kora. 2000 után a  Demokrata Párttal lépett „fenntartásos koalícióra”, ezekben a napokban pedig a Szerb Haladó Párttal köt „totális koalíciót”. Néha a történelem ismétli önmagát, a „technikai koalíció” korában semmiképpen sem szövetkezett a VMDK-val, a totális koalíció korában pedig ez a helyzet ismétlődik mega Magyar Mozgalommal. A történészeknek lesz majd mit kutatni és elemezni. 

Végel László Közéleti naplója a Családi Körben jelent meg

2016. május 23.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is

Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >

Tovább

Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén

A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >

Tovább

Azt hallom, csoda történt Washingtonban

Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >

Tovább

Osztozkodás a lőporos hordón

A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >

Tovább

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább