2019. november 12. kedd
Ma Jónás, Renátó, Jozafát névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Eurovízió 2016: húsz másodperc

Csorba Zoltán
Csorba Zoltán

„A stockholmi döntőn immár csak a fellépők egyharmada erőltette. A legbrutálisabban Magyarország és Szerbia csapata.” Csorba Zoltán (csorbazoliblog):

Nem értette, hogy miért fejeződött kudarccal a randevú, amikor gondosan összegyúrta és begyakorolta a nyerő figurát, úgy mosolygott mint Bruce Willis, olyan modorral társalgott mint George Clooney, úgy táncolt mint John Travolta és még szellemes Woody Allen idézeteket is betanult...

Remélhetőleg a jövő évi Dal zsűrije már végre felhagy az ú.n. „eurovíziós hangzás” emlegetésével és „nyerő megoldásként” nem olyan versenyzőt küld a százmilliós tévénéző tábor elé, aki egy mesterségesen összerakott, megunt és kifutott hangzású szerzeményt ad elő. Azok, akik kitalálták (elsősorban a svédek) már nem alkalmazzák, viszont Magyarországhoz hasonlóan több kisebb országban a „szakzsűri” még mindig ebben az idejétmúlt „európai hangzású” képletben bízott.

Szerencsére az országok többsége már elállt ettől a „siker recepttől”, a stockholmi döntőn immár csak a fellépők egyharmada erőltette. A legbrutálisabban Magyarország és Szerbia csapata. Visszafogott kezdés, átvezetéssel kezd ívelni a dal, majd a magas, hosszú kitartott hangokkal nagy műpátosszal előadott refrén, a bridge után még drámaiabban ismétlődik a refrén, ahol már az énekes szinte Zeuszhoz, vagy az Univerzum Főintézőjéhez könyörög, toporzékol, szinte sírva fakad majd a végén ismét lenyugvás. A melódiába o-ooo-oo-ók, u- u- u- úúk hangzanak el és a legszörnyűbb, amikor mindehhez egy nagydobot is vernek a színpadon (ezt a figurát hat évvel ezelőtt már lejáratták az előadók, az idén csak a magyar csapat alkalmazta). Erre már nem vevő Európa, Freddie produkciója a 26-ból a 19. helyen végzett. Nem az énekes hibájából, személyesen nagyra értékelem hangját, személyiségét. Hanem a magyarországi Dal-megmondhatók gyáva és téves döntése miatt, akik nem mertek eredeti, ihletett számot küldeni a fesztiválra (a honi válogatón minden évben vannak ilyen fellépők és szerzemények) hanem a kétes értékű slágergyárosok laboratóriumában bíztak.

Az idei sorrendben a 61. Eurovízió fesztiválon szombaton este, újfajta szavazási módszert láttunk: elkülönítették a szakmai zsűrik értékelését a közönség szavazataitól. Bebizonyosodott hogy a szakmai zsűrik mércéi mennyire különbözőek (illetve, hogy nincs a szakmának elfogadott mércéje, náluk is az ízlés dönt), nagy szórás mutatkozott az országonként az első három helyre pontozott dalok között. Szinte végig úgy tűnt, hogy Ausztrália a nyerő, de a közönség szavazatai az összesítésben, drámai hajrában Oroszország előtt Ukrajnát hozták be az első helyre.

Meggyőződésem, hogy a krími tatár származású Jamala azzal a húsz másodpercnyi, csodálatosan előadott résszel nyert, ami a szerzemény közepe táján hangzott el (2.27-től) és amitől elakadt mindenki lélegzete. Jamala ezzel bebizonyította, hogy egy egyedülálló, eredeti, ihletett, magas művészi szinten előadott interpretáció a sikerhez röpít. Az ilyent nem lehet nem észrevenni, az ilyenre nincs recept, ilyent slágergyárban nem gyártanak, az ilyent díjazza a szakma és a közönség is. És ebből elegendő volt húsz másodperc. A produkció művészi értéke talán megbocsájtást ad arra, hogy  az ukrán csapat, a szigorú szabályok ellenére mégis becsempészte a politizálást a versenyszámába.

Egyébként a „szakmánál” Ausztrália győzött, nekem nem nyerte el a tetszésemet sem a szerzemény sem az előadó művésznő, a közönségnél pedig Oroszország, szerintem elsősorban a színpadi látványosság miatt. A szakma és a közönség választása között a legnagyobb eltérés a lengyel versenyzőnél mutatkozott: a szakma által az utolsó előtti helyen szerénykedő énekes a közönségnél a dobogós harmadik helyre került! A magyar szavazók is a megjelenésre Zámbó Árpyra hajazó fiatalembert sorolták a harmadik helyre. A magyarázat egyszerű,  minden szakmabeli rögtön meghallotta (és nem díjazta), hogy a szerzeményt a zeneszerző a két legjobban elkoptatott sablonból hegesztette össze: a verse a My way (és még megannyi más szám) a refrain pedig a Hulló falevél akkordmenet, ami többek között a mulatós sikerszerző Sláger Tibó első számú kaptafája is ( egy kicsit felgyorsítva, dobgéppel és erőszakos szinti alájátszással elsőrangú mulatós számként is sikeres lehetne).

Érdekes jelenség, hogy mint a szakma, úgy a közönség is értékelte a kifejezetten szöveg centrikus szerzeményeket, a svéd és az olasz versenyző is aránylag jó helyezést ért el. Csodálkozást váltott ki az osztrák versenyzőnő, aki franciául énekelt, egy Kis Herceges hangulatú szerzeményt. Mellesleg, pontosan ötven éve, 1966-ban ezt tette az osztrák Udo Jürgens is (franciául adta elő a versenyszámot). A legnagyobb vesztes az utolsó helyezett Németország, az Egyesült Királyság fellépőit a fesztivál szavazótábora már hagyományosan nem értékeli, ezúttal két suhanc gyerek próbált sokat kihozni a 70-es években menő Adur – Gdur – Ddur kombinációból. Nekem szimpatikusak voltak, mert bemutatkozásuk a liverpooli Cavern klubban és az Anfield stadionban készült felvételekkel indult.

Az én két kedvencem több országnál is első helyen végzett. Az olyan országok közönségénél, ahol nem a pátosz, a dráma, a magasan ívelés, a hatásvadászat számít, hanem az egyszerűség, a vidámság, a fiatalos lendület és a tánc, ahol meghallják a tanácsot: Slow dawn! (Lassíts!).  Hollandia és Belgium.

2016. május 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A DÉLVIDÉKI/VAJDASÁGI MAGYARSÁG JOGAIÉRT FOLYTATOTT KÜZDELEM IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI

A magyarországi „gazdaságfejlesztési program” által, az utóbbi három évben, mindössze „700 új munkahely” létesült. Ez arra >

Tovább

Mindannyian célkeresztben vagyunk

Vannak a művészek között, akik még kitartóan reménykednek, hogy a buborék az utolsó mentsvár, az egyetlen >

Tovább

Orbán és a jobbhorog

„Az unió, s ezen belül a Parlament, valamint a Bizottság már egy jó ideje sorozatosan arra >

Tovább

Hulló vasak

Akkoriban folyton hullott valami az égből, egészen furcsa dolgokat szórtak ránk. >

Tovább

Átverve és megalázva

Az illető arról nem írt, hogy a ketrecbe zárt városon kívül az Erdogan látogatás más aspektusait >

Tovább

Orban és Victor

Johannis (és Orban) sikerét a következetesség, a lassú, de folyamatos építkezés hozta el, az, hogy kitartottak >

Tovább

„Elmaradt a bocsánatkérés, elmaradt a vagyon-visszaszármaztatás”!

Az MTI azonban arról, hogy Hajnal Jenő konkrétan mit mondott, egy szót nem közöl. Pedig, a >

Tovább

Miért fontos, hogy mi történik a kurdokkal?

Sajnos hozzá kell tennem, hogy „kormányom”, a magyar kormány még csak nem is képmutató: nyíltan és >

Tovább

Hontalan hazafi!

Itt születtem, itt nőttem fel, itt volt az első szerelem, mégis ez egy idegen hely nekem. >

Tovább

Egy írót nem az igazságai jellemeznek, hanem a dilemmái

Manapság főleg a vörös terrort ostorozzák, a fehérnek megbocsájtanak. Ebben az esszében azonban nem ez a >

Tovább

A kép mutatói

Az, hogy berúgott és betépett senkiháziak élvezik a pénzért vásárolt szexet: visszataszító. S az, hogy ezt >

Tovább

Demeter Szilárdnak már megint mindenről a pofozkodás jut eszébe

Mert az Irodalmi Magazin léte arra bizonyíték, hogy az, ami nem feltétlenül értékes, érdekes, szükségszerű, az >

Tovább