Ma Irén, írisz, Lúcia névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Eurovízió 2016: húsz másodperc
Csorba Zoltán
„A stockholmi döntőn immár csak a fellépők egyharmada erőltette. A legbrutálisabban Magyarország és Szerbia csapata.” Csorba Zoltán (csorbazoliblog):
Nem értette, hogy miért fejeződött kudarccal a randevú, amikor gondosan összegyúrta és begyakorolta a nyerő figurát, úgy mosolygott mint Bruce Willis, olyan modorral társalgott mint George Clooney, úgy táncolt mint John Travolta és még szellemes Woody Allen idézeteket is betanult...
Remélhetőleg a jövő évi Dal zsűrije már végre felhagy az ú.n. „eurovíziós hangzás” emlegetésével és „nyerő megoldásként” nem olyan versenyzőt küld a százmilliós tévénéző tábor elé, aki egy mesterségesen összerakott, megunt és kifutott hangzású szerzeményt ad elő. Azok, akik kitalálták (elsősorban a svédek) már nem alkalmazzák, viszont Magyarországhoz hasonlóan több kisebb országban a „szakzsűri” még mindig ebben az idejétmúlt „európai hangzású” képletben bízott.
Szerencsére az országok többsége már elállt ettől a „siker recepttől”, a stockholmi döntőn immár csak a fellépők egyharmada erőltette. A legbrutálisabban Magyarország és Szerbia csapata. Visszafogott kezdés, átvezetéssel kezd ívelni a dal, majd a magas, hosszú kitartott hangokkal nagy műpátosszal előadott refrén, a bridge után még drámaiabban ismétlődik a refrén, ahol már az énekes szinte Zeuszhoz, vagy az Univerzum Főintézőjéhez könyörög, toporzékol, szinte sírva fakad majd a végén ismét lenyugvás. A melódiába o-ooo-oo-ók, u- u- u- úúk hangzanak el és a legszörnyűbb, amikor mindehhez egy nagydobot is vernek a színpadon (ezt a figurát hat évvel ezelőtt már lejáratták az előadók, az idén csak a magyar csapat alkalmazta). Erre már nem vevő Európa, Freddie produkciója a 26-ból a 19. helyen végzett. Nem az énekes hibájából, személyesen nagyra értékelem hangját, személyiségét. Hanem a magyarországi Dal-megmondhatók gyáva és téves döntése miatt, akik nem mertek eredeti, ihletett számot küldeni a fesztiválra (a honi válogatón minden évben vannak ilyen fellépők és szerzemények) hanem a kétes értékű slágergyárosok laboratóriumában bíztak.
Az idei sorrendben a 61. Eurovízió fesztiválon szombaton este, újfajta szavazási módszert láttunk: elkülönítették a szakmai zsűrik értékelését a közönség szavazataitól. Bebizonyosodott hogy a szakmai zsűrik mércéi mennyire különbözőek (illetve, hogy nincs a szakmának elfogadott mércéje, náluk is az ízlés dönt), nagy szórás mutatkozott az országonként az első három helyre pontozott dalok között. Szinte végig úgy tűnt, hogy Ausztrália a nyerő, de a közönség szavazatai az összesítésben, drámai hajrában Oroszország előtt Ukrajnát hozták be az első helyre.
Meggyőződésem, hogy a krími tatár származású Jamala azzal a húsz másodpercnyi, csodálatosan előadott résszel nyert, ami a szerzemény közepe táján hangzott el (2.27-től) és amitől elakadt mindenki lélegzete. Jamala ezzel bebizonyította, hogy egy egyedülálló, eredeti, ihletett, magas művészi szinten előadott interpretáció a sikerhez röpít. Az ilyent nem lehet nem észrevenni, az ilyenre nincs recept, ilyent slágergyárban nem gyártanak, az ilyent díjazza a szakma és a közönség is. És ebből elegendő volt húsz másodperc. A produkció művészi értéke talán megbocsájtást ad arra, hogy az ukrán csapat, a szigorú szabályok ellenére mégis becsempészte a politizálást a versenyszámába.
Egyébként a „szakmánál” Ausztrália győzött, nekem nem nyerte el a tetszésemet sem a szerzemény sem az előadó művésznő, a közönségnél pedig Oroszország, szerintem elsősorban a színpadi látványosság miatt. A szakma és a közönség választása között a legnagyobb eltérés a lengyel versenyzőnél mutatkozott: a szakma által az utolsó előtti helyen szerénykedő énekes a közönségnél a dobogós harmadik helyre került! A magyar szavazók is a megjelenésre Zámbó Árpyra hajazó fiatalembert sorolták a harmadik helyre. A magyarázat egyszerű, minden szakmabeli rögtön meghallotta (és nem díjazta), hogy a szerzeményt a zeneszerző a két legjobban elkoptatott sablonból hegesztette össze: a verse a My way (és még megannyi más szám) a refrain pedig a Hulló falevél akkordmenet, ami többek között a mulatós sikerszerző Sláger Tibó első számú kaptafája is ( egy kicsit felgyorsítva, dobgéppel és erőszakos szinti alájátszással elsőrangú mulatós számként is sikeres lehetne).
Érdekes jelenség, hogy mint a szakma, úgy a közönség is értékelte a kifejezetten szöveg centrikus szerzeményeket, a svéd és az olasz versenyző is aránylag jó helyezést ért el. Csodálkozást váltott ki az osztrák versenyzőnő, aki franciául énekelt, egy Kis Herceges hangulatú szerzeményt. Mellesleg, pontosan ötven éve, 1966-ban ezt tette az osztrák Udo Jürgens is (franciául adta elő a versenyszámot). A legnagyobb vesztes az utolsó helyezett Németország, az Egyesült Királyság fellépőit a fesztivál szavazótábora már hagyományosan nem értékeli, ezúttal két suhanc gyerek próbált sokat kihozni a 70-es években menő Adur – Gdur – Ddur kombinációból. Nekem szimpatikusak voltak, mert bemutatkozásuk a liverpooli Cavern klubban és az Anfield stadionban készült felvételekkel indult.
Az én két kedvencem több országnál is első helyen végzett. Az olyan országok közönségénél, ahol nem a pátosz, a dráma, a magasan ívelés, a hatásvadászat számít, hanem az egyszerűség, a vidámság, a fiatalos lendület és a tánc, ahol meghallják a tanácsot: Slow dawn! (Lassíts!). Hollandia és Belgium.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének (NER) csődje
Olyan értékelések is vannak, miszerint „ijesztő a vajdasági (és nem csak vajdasági) magyar közvélemény uniformizálódása, a >
Leszegett fejjel bandukolunk a féligazság-autokráciába
Ahogy hallom, a mai gyerekeknek nincs ilyesféle gondjuk, mert a csukamájolajat ízesítik, édesítik. Hasonlóképpen vagyunk az >
„Nem lehet az, hogy egy politikai párt alakítsa a kultúrát”!
A számadatok, az események és az értékelések is arra utalnak, hogy spirális lejtőre került a vajdasági >
„Vannak igazi újságírók – minden nyomás ellenére”!
A szerepeket kiosztották. A médiák sötétséget árasztanak, a halom félelmet. Slobodan Simić A Gyurkovics Virág által vállalt feladat >