2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A VMSZ egyeduralmának a vége

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Felvidék és Erdély után a Vajdaságban is csődöt mondott a kizárólagosságra alapuló magyarországi nemzetpolitika.

„Távoztál és a töltött káposztámba bele sem kóstoltál” (Otiš’o si a sarmu probo nisi) refrénű műdal volt egy mladenováci műpárt választási jelszava. A „Csak erősen!” nevű pártot egy helyi galeri alapította azzal a szándékkal, hogy gúnyt űzzön a szerbiai politikai cirkuszból, amely két évenként választási műsorral szórakoztatja a nagyérdeműt.

A párt elnökének természetesen műneve van, Preletačević, azaz Pártról pártra szálló, legközelebbi munkatársa pedig a Prilepak (Ragacs) névre hallgat. A Vezér fehér lovon vagy fiákeren és ahogy illik, talpig fehérben járta a Belgrádhoz tartozó, de önálló önkormányzati hatalommal rendelkező 20 ezres Mladenovac utcáit. Ígéretekben egyáltalán nem volt szerény: a többi között vízerőművet ígért polgártársainak, és emiatt összeköti a várost a Fekete-tengerrel, ezzel 15 ezer új munkahelyet teremt, sőt egy arab sejk rögtön a választások után egy százemeletes felhőkarcolóval lepi majd meg a mladenovaciakat. Gyakorlatban is bemutatta, hogy komolyak a szándékai: a városi parkban diplomákat osztogatott a felsőfokú végzettség iránt érdeklődőknek, mondván, neki is Víkend diplomája van, amelyért egy egész hétvégén át dolgozott keményen. Főtanácsadója, Ragacs már szerényebb: televíziós bemutatkozásukkor többször is nyomatékosította, hogy őt csak a személyes meggazdagodása vitte a politikai pályára. Más nem is nagyon érdekli, szemben a főnökével.

Nos, ezzel a programmal a mladenovaci vicces fiatalok politikai képződménye, a Kétfarkú Kutyapárt szerbiai mutánsa a szavazatok 20%-át szerezte meg a most lezajlott (esetükben: önkormányzati) szerbiai választásokon. Az eddig is kormányzó Szerb Haladó Párt mögött másodikként értek célba.

A gondterhelt győztes

Szerbiában még másfél héttel a választások (országos, tartományi, önkormányzati) után sem világos minden. Még az sem, hogy a kényelmes (telj)hatalommal bíró Aleksandar Vučić kormányfő miért is írta ki az előrehozott választásokat két évvel a kormány mandátumának lejárta előtt. Racionális magyarázatot nehéz találni, talán egy ilyen lehet: Vučić tudhatja, hogy 2018-ig biztosan nem lesz gazdasági javulás, és ezért hosszabbította meg a mandátumát 2020-ig. Akkor talán. De addig, szakértők szerint, legalább 75 ezer embert kell elbocsátani a közszférából, ami valóságos politikai földrengést fog okozni.

Mindenesetre, Vučić biztosra ment: minden előrejelzés szerint 50%-ot meghaladó eredményre számíthatott országos szinten. Hát ez egyelőre nem jött be. „Csak” 48%-ot hozott és több tucat mandátummal kevesebbel rendelkezik, mint a 2014-es választások után. És azért egyelőre, mert több szavazókörzetben megismétlik a voksolást a pravoszláv húsvéti ünnepek után. Az ellenzék tiltakozásokat hirdetett meg az állítólagos választási csalások miatt, és ami a legfurcsább, a kormánypárt is csalásokról beszél és be is perli az  ellenzékieket. Ezt azért nehéz értelmezni egy olyan országban, ahol egy párt és egy személy (Vučić) egyeduralmáról van szó. Az országos televíziós csatornák szinte teljesen a kormány ellenőrzése alatt állnak és a lakosság több mint 60%-a tőlük értesül a politikai fejleményekről. Vučićnak ezenkívül szereplési mániája van, hiszen minden áldott nap nyilatkozik, átad valamit, vagy véleményt mond a televíziókban. Nemcsak kampányidőszakban.

A kampány során meg aztán még inkább. Semmit sem bíztak a véletlenre: a választások előtt két nappal kötötték meg a kínaiakkal a szerződést egy nagy vasöntő megvásárlásáról, a nyugdíjakat szintén két nappal korábban osztották ki, mint szokták. Sőt, Vučićék legújabb koalíciós partnerének, a nyugdíjas pártnak a vezetője kijelentette, hogy ha nem Vučić győz, akkor a nyugdíjasok már hiába várják a postást a jussukkal.

És még sem jött össze minden: a Szerb Haladó Párt toronymagasan győzött, de mellettük bejutott még 6 párt/koalíció. Az örök második, a Szocialista Párt (Milošević utódpártja), utána következnek a szélsőjobbos radikálisok, az újdonsült hágai felmentett, Vojislav Šešeljjel az élükön. A futottak még kategóriában van egy új párt, a volt gazdasági miniszter által alapított Elég volt! (szerb LMP, de kevesebb zölddel) és még három koalíció, amelyek az 5%-os küszöb környékén tántorogtak és egyikükről, a szintén szélsőjobboldali DSS-Dveri-ről a Köztársasági Választási Bizottság többszöri nekirugaszkodás után kiderítette, hogy egy szavazattal (!) a cenzus alatt végzett. Emiatt háborognak az ellenzékiek és fogtak össze balközéptől szélsőjobbig. Vučić túlhatalmával szemben viszont semmi esélyük sincs.

Maga a miniszterelnök viszont elégedetlen, mert nem sikerült még elsöprőbb győzelmet aratnia. Nem mintha nem tudná bármikor biztosítani a parlamenti többséget. Ez a lelki állapot már csak a túl fűtött ambíciók és a lelki bizonytalanság egyvelegével magyarázható.

A Nyugat kedveltje

A nyugati politikai tényezők (EU és a többiek) Szerbia uniós elkötelezettségének győzelméről nyilatkoztak, írtak, gratuláltak Vučićnak. De már vannak józanabb hangok is (például Foreign Policy), amelyek rámutatnak, hogy Szerbiában fokozatosan csökken az EU-t támogatók aránya és mára már jócskán az 50% alá esett. A szerb értelmiség liberálisabb része egyre inkább elveszíti az unióba és általában a Nyugatba vetett hitét, hiszen, akár csak más országok esetében, Szerbiában is eltűrik a sajtószabadság és az egyéni szabadságjogok folyamatos megsértését. Így fizetik meg annak az árát, hogy Vučić készségesen teljesít a regionális kérdésekben: megtűri Koszovó függetlenségét és féken tartja a Bosznia-Hercegovinát szétrobbantani akaró Milorad Dodikot, a boszniai Szerb Köztársaság ultranacionalista elnökét. Ezenkívül betűről betűre betartja az IMF utasításait (még a nyugdíjakat is megnyirbálta). Ehhez képest semmiség, hogy újságírókat üldöznek (néha megölnek), ellenzéki politikusokat bilincsbe verve elvezetnek korrupciós vádakkal, amelyekből végülis nem lesz semmi, ombudsmanokat életveszélyesen megfenyegetnek.

A VMSZ egyeduralmának a vége

A mostani szerbiai választásoknak két évtized után egy új dimenziója is volt: két magyar koalíció is megmérettette magát. A Vajdasági Magyar Szövetség mindeddig fölényesen uralta a kis magyar mezőnyt (kb. 200 ezer szavazó), de tavaly augusztusban a párt disszidensei új tömörülést hoztak létre, a Magyar Mozgalmat. A kampány magyaros sárdobálássá fajult, a Pásztor István vezette VMSZ mindent megtett, hogy ellehetetlenítse az ellenfelét. Országos szinten a Magyar Mozgalom (egy kisebb párttal, a Vajdasági Magyar Demokrata Közösséggel koalícióban) nem indulhatott, mert a kötelező 10 ezer támogató aláírás közül 1600 érvénytelen volt. Ennek ellenére a VMSZ alulteljesített eddigi leggyengébb eredményével (két évvel ezelőtt a szavazatok 2,2%-át szerezte meg, most csak 1,5%-át, azaz az eddigi hat képviselő helyett csak négy lesz). Csak minden negyedik vajdasági magyar szavazott a pártra.

Pedig: a magyar kormány beleadott apait-anyait a VMSZ (és Vučić)  támogatásába. Németh Zsolt, Szijjártó Péter, Orbán Viktor egymás után utaztak a Vajdaságba, hogy letegyék a voksukat az „egyetlen magyar” párt mellett. Sőt néhány hónappal a választások előtt a magyar kormány 50 milliárd forintos hitellel ajándékozta meg Pásztorékat. Ez is kevés volt, vagy túl sok.

A tartomány szintjén lesz a legnagyobb változás, mert eddig, egészen 16 évig az ellenzéki demokraták irányíthatták a Vajdaságot (már amennyi hatalmuk volt), most pedig Vučić-ék uralkodhatnak. Szinte bizonyos, hogy a hatalomváltás első áldozata a Vajdasági Rádió és Televízió lesz, amelynek független szerkesztéspolitikája amúgy is régen szúrja a belgrádi hatalom szemét. A VMSZ-nek a vajdasági parlamentben is kevesebb képviselője lesz, de Orbánék támogatása miatt Aleksandar Vučić a választások után egy nappal bejelentette, hogy felkínálja Pásztor Istvánnak a vajdasági parlamenti elnöki bársonyszéket (eddig is az övé volt). Sőt, a Szerb Haladó Pártnak egy biztos koalíciós partnere lesz minden szinten: a VMSZ.

A Budapest és Belgrád osztatlan támogatását élvező magyar párt a legnagyobb pofont a magyarság központjának számító Szabadkán kapta. Egy: Vučićék majdnem abszolút többséget szereztek a városban. Kettő: a Magyar Mozgalom (MM) a szlovákiai Híd-Most példájára nemzetiségileg vegyes listát indított és ugyanannyi mandátumot (11) szerzett, mint a VMSZ. Az MM ezáltal bebiztosította, hogy ezentúl önálló politikai tényezőként léphet fel.

Felvidék és Erdély után a Vajdaságban is csődöt mondott a kizárólagosságra alapuló magyarországi nemzetpolitika.

A nyomtatott változat a 168 Órában jelent meg.

 

 

2016. május 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább