2022. augusztus 14. vasárnap
Ma Marcell, Maximilián névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Kissebbségi és zsidó sorsok

Végel László
Végel László

„Az izmosodó kelet-közép-európai többségi nacionalizmus mindjobban megnehezíti úgy a nemzeti kisebbségek, mint a zsidók sorsát.” Végel László (Szombat):

Soknemzetiségű környezetben élek a szerbiai Vajdaságban, miközben az állam neve többszöri változáson ment keresztül, a polgárok maradtak. Az etnikai, valamint a kulturális sokféleség világában érthető a zsidók jelenléte a prózámban. Az Áttüntetések című regényemben feltűnik egy zsidó fiatalember, ám nem közvetlenül, hanem közvetve. Egy magyar ifjú alakítja a kamasz zsidó szerepét. Fikció játszik a fikcióban.

Az 1983-ban írt regény története 1941-ről szóló, 1968-ban írt 1941-ről szóló betiltott forgatókönyv alapján. Tíz év múlva, vagyis a hetvenes években mégiscsak film készülhet. Csakhogy ez már nem a régi „álom”. A 68-as nemzedék árulásáról, vagyis lelkiismeret-furdalásáról szóló film főszereplője Szőnyi Péter, aki az 1941-ben játszódó történet egyik zsidó szereplőjének szerepét játssza. Tehát egy szerepben találkozik a magyar fiatalember 1968-ból és a zsidó fiatalember 1941-ből. A kis Lővinger 1941-ben a kommunistákhoz csatlakozik, hogy ily mód szálljon szembe a fasizmussal. A kommunisták azonban cserben hagyják. Szőnyi Péter viszont a 68-as események résztvevője, tanúja az eszmék vereségének. Újfent a kommunisták hagyják cserben.

A regény 1984-ban jelent meg. A zsidó-magyar (kisebbségi) szerepek összeolvadása végül is arról szól, hogy a zsidóknak és a nemzeti kisebbségieknek, ez esetben a vajdasági magyaroknak, közös sorsuk van, vagyis a zsidó motívum a magyarral paralel. Nincs konfrontáció. Mi több! Későbbi esszéimben (Hontalan esszék, Jelenkor, Pécs) azon töprengtem, hogy a magyar kisebbségi identitás megőrzésekor tanulságos lenne a zsidó tapasztalatokra (is) alapozni.

A zsidó szereplő tehát „csak” fikció a fikcióban. A jelenséget azzal tudnám magyarázni, hogy a környezetemben nem merült fel a zsidókérdés. A nyelvi különbségek, meg a hatalmi pozíciók miatt a szerbek, illetve a németek nemzeti jellegű különbsége, konfrontációja inkább felbukkant. Ilyen légkörben szocializálódtam, így értem meg a gimnáziumi éveket, majd az egyetemi tanulmányok idején az irodalmi élet részese lettem. Megismerkedtem idősebb értelmiségiekkel, írókkal. Emlékeim szerint tőlük sem hallottam antiszemita felhangokat, vagy a zsidókat érintő specifikus, pozitív vagy negatív nyilatkozatokat. Nemzedékem egésze hasonló körülmények között élt. Az idősebb vajdasági magyar írónemzedék sem feszegette különbözőségek kérdéskörét. Talán amiatt voltak óvatosak (erre csak több évtized múltán gondoltam), mivel a titói nemzetpolitika komolyan vette és büntette a nacionalista kilengéseket. Megtörtént, hogy akkor is fegyelmezett, amikor nem volt indokolt, ugyanakkor azonban a legtöbbször megalapozott volt a vád.

Az Áttüntetések tehát a kisebbségi magyar, illetve zsidó identitásformák hasonlóságára utal. Talán ennek tudható be, hogy a regény ezen aspektusára Budapesten nem figyeltek fel. Kezdetben talán azért, mert nem volt szabad róla beszélni, később pedig amiatt, mert egy konfrontatív diskurzus kerekedett felül, amely nem tartotta fontosnak a párhuzamos értelmezésemet.  Nem az volt napirenden, amiről én írtam.

A hatvanas években ugyanis egyre gyakrabban utaztam Budapestre, az írók között barátokra leltem, azonban fogalmam sem volt a hovatartozásukról, nem érdekelt ki a zsidó és ki a magyar. Barátaimat nem a ki kicsoda szerint választottam, hiszen ezt a mércét nem is ismertem, inkább az ízlésbéli hasonlóság és a rendszerkritikusság szempontjai vezéreltek. Először a nyolcvanas évek elején szembesültem a kérdéssel, éspedig Budapesten, amikor is többször is szememre vetették, hogy zsidókkal barátkozom. Értetlenül bámultam magam elé. Idővel egyre többen világosítottak fel, hogy bennük nem elég erős a nemzeti érzés, ami nem volt összhangban a tapasztalataimmal, mert kisebbségiként azt tapasztaltam, hogy a nyolcvanas években a magyar demokratikus ellenzék tagjai, a magyarok is, a zsidók is, nagyobb empátiával érdeklődtek a kisebbségiek helyzete iránt, mint az utána következő nemzedékek tagjai, legyenek azok zsidók vagy magyarok. Manapság a zsidók is, a magyarok is inkább be vannak zárva a magyar világba, a magyar irodalmi kánonokba, mint a nyolcvanas években.

Időközben a zsidó szellemiség mibenlétéről Danilo Kištől hallottam, akinek a műveit szívesen olvastam, és akivel először beszélgettem a kérdésről. A Manzárd című kisregénye a holokausztról szólt, későbbi regényeiben (Kert, hamu (1965), Fövényóra, 1972)) pedig egyre jobban elmélyült a zsidó sorskérdésekben. Az anyja pravoszláv vallású montenegrói, az apja magyar zsidó volt, akit végül Auschwitzban küldtek gázkamrába. Ő volt az első, akivel őszintén körbe tudtam járni a kérdéskört. Későbbi interjúiban nyilatkozta, hogy őt valójában zsidóságra ítélték. Családjában nem ápolták a zsidó hagyományokat, amikor zsidó származása miatt egyre több hátrányos megkülönböztetésben részesült, íróként arra kényszerült, hogy zsidó származású emberekről írjon. Olyan zsidónak számított, akit mások tettek meg zsidóvá, minek folytán a zsidó sorsban mártíriumi sorsot, kényszerhelyzetet látott. A szerb nacionalizmus felébredése erősítette benne a zsidó öntudatot. Akkoriban őt kozmopolitizmussal vádolták és más hasonló jelzőkkel illették. Ugyanezt fedeztem fel egy másik, számomra példaértékű íróban, Aleksandar Tišmában is. Naplójának tanúsága szerint a zsidó identitás a szerb nacionalizmus fellángolásakor fogalmazódott meg benne, olyannyira, hogy az izraeli állampolgárság megszerzése is megfordult a fejében. Hasonló tapasztalatokat szereztem jómagam is, történetesen a szerb nacionalizmus tombolásakor éreztem, hogy a magyar identitás, a kisebbségi létezés egyre meghatározóbb.

Az Áttüntetések című regényem ezt a kényes helyzetet, kínos egyensúlyt vetítette előre. A bennem lassan kialakuló zsidóképet mindenekelőtt Danilo Kiš novellafűzére gazdagította, a Borisz Davidovics síremléke (1976), amelyben a zsidó értelmiségiek forradalmi illúzióiról ír, arról, hogy felépíthető az igazságos társadalom. Ezen a nyomvonalon írtam meg a kisebbségi illuzionizmust, amelyet Szőnyi Péter képviselt. A 68-at!  Mintha Deleuze és Guattari gondolata igazolódott volna be. „Csak a kisebbségi nagy és forradalmi”, írta a két francia irodalomtudós a Kafkáról szóló könyvében. Vagyis a kisebbségi identitásban a forradalom nem csak politikai kérdés, hanem forradalomra inspiráló léthelyzet. Épp úgy, mint Danilo Kiš nevezetes könyvében a Borisz Davidovics síremlékében.

A zsidó és a kisebbségi sztereotípiák idővel egyre inkább eltorzultak.  Attól tartok, hogy az izmosodó kelet-közép-európai többségi nacionalizmus mindjobban megnehezíti úgy a nemzeti kisebbségek, mint a zsidók sorsát. Új regényemben, a Neoplanta avagy az Ígéret Földjében (2013) jogosan köszön vissza 1941 diskurzusa. „Ezért sürgős lépéseket kell tennünk, hogy felébredjen bennetek az egészséges magyar nemzeti érzés. Ha nem sikerül igazi magyart faragni belőletek, akkor végleg elfajzotok. Félig szerbek lesztek, félig magyarok, vagyis zsidók”, mondja ki a verdiktet a vajdasági magyar kisebbségről egy bevonuló Horthy-tiszt.

2016. április 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A magyar autonómiáról, ami nem az

Tusványoson, tehát, Kovács is mondott valamit, csak nem az, amit egy felelős vezetőnek a magyar közösség >

Tovább

Húsz milliárdos kerítésmagasítás, közben Magyarország „déli határa gyakorlatilag ostrom alatt áll”?

A szerb hatalom nem biztosítja a polgárok személyi biztonságát, sérthetetlenségét, a tulajdon és egyéb jogainak békés >

Tovább

Tántorgunk az emberarcú szolgalelkűségbe

A jelek szerint a hatalom készül a személyes szabadság további megnyirbálására. Nem kell hozzá durva erőszak, >

Tovább

Bálványosi akármi

Ha elemeznénk, hogy akkor mit is mondott Pásztor Pista, akkor – az első benyomás alapján – >

Tovább

Csetepaté a szakadék szélén?

Egyre inkább kiélesedik a vita Orbán Viktor a Tusványoson előadott a fajkeveredésről szóló nézetéről.  Nem hiszem, >

Tovább

Kishegyesi Bálványos

A fiatal és tapasztalatlan parlamenti államtitkár nem először mond valótlanságokat a vajdasági magyar közösséggel kapcsolatban. Annyira >

Tovább

A gyanús európai szellemiség

Még a jugoszlávságába is beszivárgott ez a történelmi emlék. Horvát volt, jugoszláv aurával. Miért ne lehetne >

Tovább

A hatalom szolgálatában

A Titói korszaktól a mostani Vučić-Pásztor éráig vezető beosztásban dogozott a tájékoztatásban. Neki, tehát, már csak >

Tovább

Putyinlelkű város lettünk

Mihal Ramač író és újságíró, a Danas volt főszerkesztője a Danasban (2022.07.25.) elkeseredetten kérdezi, hogy miért >

Tovább

Mára alaposan megváltozott a Magyarország-kép

Az utcán többen is megállítanak. Mi történt Magyarországgal? Mindeddig respektálták ezt a megszenvedett országot és nemzetet. >

Tovább

Nincs többé kocsonyás középút

Biztosra vehető, hogy Orbán Viktor mai tusványosi beszéde óriási felháborodást kelt majd. Nem vagyok véleményvezér, csak >

Tovább

Ilonka tánti angyalkái

Egy effajta megállapítás például: „Magyarokná olyan szar a pálinka”, és a kommentár hozzá: „Én nemtom nem >

Tovább