2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Maria Theresiopolis elesett

„Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.” Bajtai Kornél (Magločistač):

Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ.

Itthon vagyok. Mennyi embernek jut eszébe ez a gondolat, amikor utazásról hazatérve megpillantja a szabadkai Városháza tornyát, azét az épületét, amelynek szépségével nem lehet betelni. Az is szeret felnézni erre a gyönyörű szép építményre, aki nem megy innen sehova, csak épp a napi rohanásban arrafelé vezet az útja. És elgondolkodik. Vasárnap éjszaka óta vészjósló érzések kerítenek hatalmába, ha felnézek az épületre. Arra az épületre, amely a város fölé emelkedve mindent látott. Az elmúlt 25 évet is.

Büszkén emelkedett a magasba a kilencvenes évek alatt végig, amikor látta, hogy az akkori háborús rezsim pártjai, elsősorban az SZSZP a mindenféle manipulációk, választási csalások, fenyegetések ellenére sem tudta átvenni a hatalmat. Szabadka mindvégig ellenzéki tudott maradni. Nemet mondott a nacionalizmusra, a háborús uszításra, aztán 2000-ben az élen járt a demokratikus változásokért folytatott harcban és mindannyian büszkén masírozhattunk azokban a napokban, Slobo távozását követelve.

A többpártiság kezdetét Kasza József polgármestersége fémjelezte. A magyarok természetesnek tartották, a többieket meg nem zavarta, hogy Szabadkának magyar polgármestere van. A kilencvenes években a város lakossága nemzeti hovatartozástól függetlenül állt az ellenzéki, háborúellenes polgármester mögött. A demokratikusnak nevezett változások első napjától aztán kissé megdöbbentő módon épp a Demokrata Párt volt az, amelyik nagyon erőteljesen jelezte igényét a polgármesteri szék megszerzése iránt, ami végül két polgármesterrel és nyolc évvel később sikerült is nekik. Voltak, akik emiatt elégedetlenek voltak, akadtak, akik azt mondták, itt már többé magyar polgármester nem lesz. Összességében az ezt követő időszakban a város élte tovább megszokott életét, nem szakadt le az ég attól, hogy egy szerb ember állt a város élén. Sőt, öt évvel később ismét egy magyar politikus került a polgármesteri székbe.

A mostani választások után azonban joggal érzünk mindannyian félelmet. A Szerb Haladó Párt kis híján abszolút többséget szerzett. Aki ismeri a szabadkai haladó párt keresztmetszetét, az semmiképp se lehet optimista. Az egykori habzó szájú radikálisokat, Koštunica pártjának nacionalista szószólóit és még ki tudja ki mindenkit magába olvasztó párt fog polgármestert adni Szabadkának. Az a párt, amelyik nem túl régen, tavaly januárban a Danilo Kiš alapítvány helyett egy Brana Crnčevićről elnevezett intézményt szándékozott létrehozni, amiben csak a közvélemény felháborodása akadályozta meg. Akik nem tudnák, Crnčević a kilencvenes években Milošević, majd később Šešelj közeli munkatársa volt, a nagyszerb eszme egyik zászlóvivője, az SZHP egyik alapító tagja. Ez az a párt, amelynek egyes vezetői a városi képviselő-testületi szószékről számon kérték például a magyarokon, hogy miért nem beszélik rendesen a szerb nyelvet. Tehát, Szabadkán egy olyan párt embere lesz a polgármester, amelynek semmi köze a multikulturalizmushoz, a toleranciához, a polgári eszmékhez, amelyek Szabadka védjegyei voltak a múltban.

Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ. Az a párt, amelynek akkori elnöke a kilencvenes években megvédte Szabadkát a háborús őrülettől és amelynek a hatalom megőrzése érdekében úgy látszik bőven belefér, hogy kistestvérként asszisztáljanak mindehhez a pozíciókért és a hatalom megőrzéséért cserébe.

Rossz érzéssel tölt el, ha felnézek a Városháza tornyára. Mert előtte ott áll a rablóvezérként gúnyolt Jovan Nenad szobra, rajta a felirattal: “Tvoja je misao pobedila” (Győzött az eszméd). Mert ez az igazság. Szabadka is elesett végül a szerb nacionalista térhódítás előtt. Az egzisztenciálisan lerongyolódott, erkölcsi harcokba belefáradt és még itt maradt polgárokat szendvicsekkel, ezerdinárosokkal és egyéb módszerekkel kényszerítették térdre és velük együtt a város is térdre esett. Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.

Arra gondolok, hogy ha Mária Terézia élne, minden bizonnyal visszavonná a szabad királyi városi címet attól a várostól, amely tisztelgésként az ő nevét vette fel, hiszen mindannak, ami ránk vár, semmi köze ahhoz a polgári, toleráns városhoz, ami Szabadka volt.

Maria Theresiopolis nincs többé. Helyette épülhet Jovan Nenadopolis.

2016. április 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább

Nem a tietekért jöttünk, hanem tiértetek! (I. rész)

Lábra se tudott állni, olyan állapotban volt. A vörösmarti egyházközség akkori vezetője, a hatvanegynéhány éves Tűr >

Tovább

„Ej, ráérünk arra még!”?

Előre lemondani a választásokon való részvételről, a megmérettetésről, amikor – a magyarországi október 13-ai választásokhoz hasonlóan >

Tovább

A statisztaszerep bevállalása

Egy végtelenül cinikus álláspont fölvázolása következik a tavasszal esedékes szerbiai választás bojkottjával kapcsolatban, politikai kiskáté formájában. >

Tovább