Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Maria Theresiopolis elesett
„Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.” Bajtai Kornél (Magločistač):
Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ.
Itthon vagyok. Mennyi embernek jut eszébe ez a gondolat, amikor utazásról hazatérve megpillantja a szabadkai Városháza tornyát, azét az épületét, amelynek szépségével nem lehet betelni. Az is szeret felnézni erre a gyönyörű szép építményre, aki nem megy innen sehova, csak épp a napi rohanásban arrafelé vezet az útja. És elgondolkodik. Vasárnap éjszaka óta vészjósló érzések kerítenek hatalmába, ha felnézek az épületre. Arra az épületre, amely a város fölé emelkedve mindent látott. Az elmúlt 25 évet is.
Büszkén emelkedett a magasba a kilencvenes évek alatt végig, amikor látta, hogy az akkori háborús rezsim pártjai, elsősorban az SZSZP a mindenféle manipulációk, választási csalások, fenyegetések ellenére sem tudta átvenni a hatalmat. Szabadka mindvégig ellenzéki tudott maradni. Nemet mondott a nacionalizmusra, a háborús uszításra, aztán 2000-ben az élen járt a demokratikus változásokért folytatott harcban és mindannyian büszkén masírozhattunk azokban a napokban, Slobo távozását követelve.
A többpártiság kezdetét Kasza József polgármestersége fémjelezte. A magyarok természetesnek tartották, a többieket meg nem zavarta, hogy Szabadkának magyar polgármestere van. A kilencvenes években a város lakossága nemzeti hovatartozástól függetlenül állt az ellenzéki, háborúellenes polgármester mögött. A demokratikusnak nevezett változások első napjától aztán kissé megdöbbentő módon épp a Demokrata Párt volt az, amelyik nagyon erőteljesen jelezte igényét a polgármesteri szék megszerzése iránt, ami végül két polgármesterrel és nyolc évvel később sikerült is nekik. Voltak, akik emiatt elégedetlenek voltak, akadtak, akik azt mondták, itt már többé magyar polgármester nem lesz. Összességében az ezt követő időszakban a város élte tovább megszokott életét, nem szakadt le az ég attól, hogy egy szerb ember állt a város élén. Sőt, öt évvel később ismét egy magyar politikus került a polgármesteri székbe.
A mostani választások után azonban joggal érzünk mindannyian félelmet. A Szerb Haladó Párt kis híján abszolút többséget szerzett. Aki ismeri a szabadkai haladó párt keresztmetszetét, az semmiképp se lehet optimista. Az egykori habzó szájú radikálisokat, Koštunica pártjának nacionalista szószólóit és még ki tudja ki mindenkit magába olvasztó párt fog polgármestert adni Szabadkának. Az a párt, amelyik nem túl régen, tavaly januárban a Danilo Kiš alapítvány helyett egy Brana Crnčevićről elnevezett intézményt szándékozott létrehozni, amiben csak a közvélemény felháborodása akadályozta meg. Akik nem tudnák, Crnčević a kilencvenes években Milošević, majd később Šešelj közeli munkatársa volt, a nagyszerb eszme egyik zászlóvivője, az SZHP egyik alapító tagja. Ez az a párt, amelynek egyes vezetői a városi képviselő-testületi szószékről számon kérték például a magyarokon, hogy miért nem beszélik rendesen a szerb nyelvet. Tehát, Szabadkán egy olyan párt embere lesz a polgármester, amelynek semmi köze a multikulturalizmushoz, a toleranciához, a polgári eszmékhez, amelyek Szabadka védjegyei voltak a múltban.
Ami igazán gyomorszorító a szabadkai magyarok számára, hogy a jelek szerint a haladóknak áldásos tevékenységükhöz a többséget nem a radikálisok, a Dveri vagy más (kvázi)patrióta szervezet biztosítja, hanem a VMSZ. Az a párt, amelynek akkori elnöke a kilencvenes években megvédte Szabadkát a háborús őrülettől és amelynek a hatalom megőrzése érdekében úgy látszik bőven belefér, hogy kistestvérként asszisztáljanak mindehhez a pozíciókért és a hatalom megőrzéséért cserébe.
Rossz érzéssel tölt el, ha felnézek a Városháza tornyára. Mert előtte ott áll a rablóvezérként gúnyolt Jovan Nenad szobra, rajta a felirattal: “Tvoja je misao pobedila” (Győzött az eszméd). Mert ez az igazság. Szabadka is elesett végül a szerb nacionalista térhódítás előtt. Az egzisztenciálisan lerongyolódott, erkölcsi harcokba belefáradt és még itt maradt polgárokat szendvicsekkel, ezerdinárosokkal és egyéb módszerekkel kényszerítették térdre és velük együtt a város is térdre esett. Még ennél is rosszabb érzéssel tölt el az, hogy minderre magyar segítséggel került és kerül sor.
Arra gondolok, hogy ha Mária Terézia élne, minden bizonnyal visszavonná a szabad királyi városi címet attól a várostól, amely tisztelgésként az ő nevét vette fel, hiszen mindannak, ami ránk vár, semmi köze ahhoz a polgári, toleráns városhoz, ami Szabadka volt.
Maria Theresiopolis nincs többé. Helyette épülhet Jovan Nenadopolis.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >