Ma Konrád, Zelmira, Anzelm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Nem történt csoda
J. Garai Béla
„A jórészt a magyar politizálás terén bekövetkezett erjedésnek tudható be, hogy a VMSZ-nek nem végleges adatok szerint csak négy képviselője lesz a köztársasági parlementben, az eddigi hat helyett.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Beigazolódott az, amit mindenki tudott már előre, még azok is, akik titokban valamiféle csodában reménykedtek.
Vagyis az, hogy a választásokon fölényesen nyernek a haladók, és így bebiztosítják hatalmukat egy újabb négy-, vagy ami az itteni szokásrend alapján valószínűbb: legalább egy újabb kétéves mandátumra. A választók közel ötven százaléka - ha tetszik ez nekünk, ha nem - bennük látja a jobb élet megteremtőit, a nemzeti érdekek védelmezőit, az ország legtehetségesebb irányítóit. És nem a fotelbirtoklási küzdelem mindenféle ideológiától mentes haszonlesőit - ahogyan azok látják őket, akik nem rájuk szavaztak.
Pontosabb, ha egyes számban fogalmazunk: nem a haladók nyertek fölényesen, hanem Aleksandar Vučić, az új szerb vezér, a populista demagógia verhetetlen bajnoka, a patetika nagymestere. A választók közismerten a győztest szeretik, Szerbiában talán még hatványozottabban is, mint máshol (emlékezünk még Milošević „Slobo” óriási népszerűségére), és nem azért szeretik, mert ultranacionalistából varázsütésre európai demokratává szelídült és az uniós felzárkózást tűzte ki célul, hanem mert egyszerűen nem tudnak meglenni vezér nélkül. A vezér feje köré vont glória fényében pedig az összes követője is megnemesedik.
Emellett az is tény, hogy a kormánypárt propagandagépezete igencsak sikeresen vizsgázott, és a napidíjas aktivistákkal felturbózott nagygyűlések is megtették hatásukat: mozgósították a bázist és az összes potenciális híveket. Ügyes húzásnak bizonyult a miniszterelnöknek az a szívbe markoló, önsajnáló figyelmeztetése is, hogy a gonosz ellenzék össze akar fogni ellene (micsoda képtelen feltételezés: a demokraták összefognak a radikálisokkal!), hogy őt megbuktassák.
Nem kevésbé volt ügyes az a nyugdíjasok megnyerését célzó gesztus sem, hogy a választások miatt a rendes időpontnál három nappal korábban csengetett náluk a postás a járandóságukkal. Igaz, a nyugdíjakat és a közszolgáltatási dolgozók bérét nem állították vissza a megcsapolás előtti szintre, mert erre már nem futotta volna, ennek pótlására viszont a SNS kampányzáró mítingjén a miniszterelnök megdicsérte „a reformok érdekében történt hősies áldozatvállalásukat”, és elismerésül „nagy tapsot” kért a résztvevőktől, speciel az áldozatkész nyugdíjasok számára. Valószínű, hogy a visszaállítás helyett a továbbiakban is csak tapsra számíthatnak. (…)
Ami tartományunkat illeti, a jóslatok itt is beigazolódtak: bekövetkezett a demokraták földrengésszerű veresége, és ezzel vége szakadt az általuk vezetett, tizenhat éve fennálló hatalmi koalíció kormányzásának. Hiába igyekezett a tartományi kormány a maga szerény propagandaeszközeivel bizonygatni eredményeit, a SNS-t támogató országos média olyan pusztító propaganda hadjáratot folytatott ellene és főleg vezetője, Bojan Pajtić ellen, hogy azt kivédeni nem volt lehetséges. Nincsenek illúzióink a tekintetben, hogy a SNS tartományi hatalomszerzése a vajdasági autonómiatörekvések súlyos vereségét és a központosítási tendencia megerősödését jelenti. A VMSZ ugyan idejében kihátrált a DS-szel és a ligásokkal való szövetségből (bár ennek ellenére megtartotta kormányzati pozícióit), és átpártolt a győztes oldalra, ám csak az idő fogja megmutatni, hogy a kisebbségi autonómiatörekvések szempontjából mennyire volt ez hasznos lépés. Nehezen feltételezhető ugyanis, hogy annak a haladó pártnak a képviselője, amely a centralista hatalom megszilárdítását tűzte ki célul, tartományi vezetőként nagyobb megértést fog tanúsítani a sajátos kisebbségi kérdések és igények iránt. Még akkor sem, ha a VMSZ „hűségjutalomként” ismét jelentős kormányzati posztokat kap a tartományban.
A jórészt a magyar politizálás terén bekövetkezett erjedésnek tudható be, hogy a VMSZ-nek nem végleges adatok szerint csak négy képviselője lesz a köztársasági parlementben, az eddigi hat helyett. Az is kudarcként könyvelhető el legnagyobb pártunk szempontjából, hogy a VMDK-Magyar Mozgalom – szintén nem végleges adatok szerint – két helyet szerzett a tartományi képviselőházban, Szabadkán pedig a Maglai Jenő nevével fémjelzett Mozgalom a polgári Szabadkáért lista ugyanannyi szavazatot kapott, mint a VMSZ.
Következő cikk: Maria Theresiopolis elesett
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kíméletlen múlt utánunk nyúl
A múlt nem csak szép, hanem sokszor kíméletlen is, utánunk nyúl, akkor is, ha ennek nem >
Az aranykorról szóló narratíva hitelét vesztette
A polgárok érzékenyebbé váltak a baljósan terjedő korrupcióra, amit Vučić elnök is érzékelt, ezért ezekben a >
A vajdasági magyar közösség helyzete és jogainak érvényesítése
A Szerbiában és Vajdaságban kialakult helyzet miatt a magyar közösségben egyre jobban eluralkodik a kiábrándulás, a >
Egy új nemzedéki mítosz
Természetesen ebben a küzdelemben a hatalom az állami erőszak bevetésével elfojtja az egyetemista megmozdulásokat. Ezt Vučić >
MAGYAR TYACIK
Magyarországon és Szerbiában is most valójában a jelenlegi hatalmi elit uralmának a megőrzéséről van szó, amelyik >
A nagytőkések vásárolták meg a maguk Hitlerét
A legkínosabb Trump helyzete, aki Amerikát újra naggyá akarja tenni, miközben a valódi célja az, hogy >
A nagyon rövid időre megcsillanó a csillag
Nagy és felesleges luxusnak számít úgy írni, hogy legalább a lelkemben ne rejtőzködjen a remény, hogy >
AZ EGYETEMI HALLGATÓK KÖVETELÉSEI
Az egyetemisták nem csak követeléseket fogalmaztak meg: március 1-én este Nišben felolvasták a nyolc fejezetből álló >
A kronstadti véres jégmező és a szerbiai egyetemisták
Sokszor megfordult a fejemben a kérdés, hogy hol lett öngyilkos a szocializmus? A választ keresve egyre >
Megérkeztem. Szerbiában a helyzet változatlan
A lakásom egyik ablaka, a zajos sugárúti útkereszteződésre nyílik, a másik pedig egy játszótérre és a >
Roletták mögött…
A jelek arra utalnak, hogy hazárdjátékos Vučić pánikban van, mindenképp nyerni akar, húzza az időt, fokozza >
A REZSIM (KI)SZOLGÁLÓI
Miért hallgatnak erről (is) a magyar szerkesztőségek tagja? Milyen újságírók azok, akik még a saját jogaikért >