2019. december 9. hétfő
Ma Natália, Valéria, Filótea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Levél Amerikából

A hét, amikor Trump és Hillary tarolt New Yorkban

Bódis Gábor
Bódis Gábor
A hét, amikor Trump és Hillary tarolt New Yorkban

A szatyornak fontos kulturális szerepe lehet, mert a szűkös kis éttermekben is külön polc áll rendelkezésükre.

Finiséhez közeledik az amerikai előválasztási kampány és New York volt a héten a legfontosabb helyszín. Bejött a papírforma: Donald Trump a „saját otthonában” ismét letarolta a pártbeli riválisait, a volt First Lady és külügyminiszter (Clinton) pedig alaposan rávert a fiatalos lendülettel rohamozó Bernie Sandersre (75). A közeljövőt az fogja meghatározni, hogy a még a republikánus mainstreamnek is durván populista Trumpot meg tudják-e állítani, ha kell „sötét, füstös szobában”. Vagyis a kulisszák mögött, ami az amerikai demokratikus választási rendszer csődje lenne, de legalább nem Trump lesz az elnök.

Az első amerikai szocialista, a zsidó származású, ám Izraellel igen kritikus Sanders viszont, úgy tűnik, későn kapcsolt rá, mert például ha fél évvel ezelőtt is ilyen népszerű lett volna, akkor most jobban szerepelt volna New Yorkban is. Egyébként ő is Brooklyn szülötte, mint Woody Allen.

Ha az ember nem nézi tágra nyílt szemekkel a CNN-t és a többi hírcsatornát, akkor aligha venné észre, hogy kampány folyik Amerikában. A város, amely sohasem alszik (Sinatra: New York, New York) hol dübörgősen, hol csak távoli morajlással dolgozik, épít, rombol, eszik, iszik, vásárol, mint aki megőrült, színházba jár vagy földalatti metróvárosba, ahol utcai zenészeket is hallgathat. Most már tényleg vége az egyik gazdasági válságnak, várjuk a következőt. De addig elvagyunk. A Broadway-en hosszú évek óta megy Lions King, a Jersey Boys és újdonságnak számít az On Your Feet (Gloria Estefan kubai származású énekesnő megzenésített és „megtáncosított” életútjáról). A közönség akár pesti vagy szabadkai is lehetne, legfeljebb kevesebb bevásárló szatyorral élvezi itthon a darabot a nagyérdemű. A szatyornak fontos kulturális szerepe lehet, mert a szűkös kis éttermekben is külön polc áll rendelkezésükre.

A 9/11 (az ikertornyok elleni támadás) színhelyén felépült az új felhőkarcoló a One World. A tragédia utóélete, úgy látszik, a turizmus és a biznisz. Nemcsak a méltóságteljes emlékkomplekszum vonzza a látogatókat, hanem a legújabb „luxus termék-elérhető áron” áruház is, a Century 21.

2016. április 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább