2020. szeptember 21. hétfő
Ma Máté, Mirella, Jónás névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Levél Amerikából

Komcsik a Capitolium árnyékában

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Komcsik a Capitolium árnyékában

Egy igazi baloldali, antikapitalista tüntetésről van szó, és mint ilyen, természetesen kötődik Bernie-hez, a 75 éves ifjú amerikai szocialistához.

A National Gallery of Art, vagyis a Nemzeti Művészeti Galéria vidám termeiben a remekművek elképesztően gazdag tárháza várja a gyakran rövidnadrágos, vietnami papucsos (japankák) látogatókat. A dress code errefelé egy régmúlt mesevilág koloncának számít. Mindenki fényképezőgéppel, okostelefonnal fotózza szenvtelen arccal a sok Cézanne-t, Gauguint, Modiglianit, van Goghot, Picassot... A nagytestű afroamerikai őrök csak békésen bólogatnak, belülről talán egy kicsit megvetve az először félénken, de utána mindinkább belemelegedve fotózgató sápadtarcúakat. Ilyen mennyiségű impresszionista remekművet talán csak a Louvre-ban lehet látni.

A múzeum épületéből kilépve a gyanútlan turistát megszúrja az áprilisi napfény, mintha július lenne. Hiába, Japánban most virágzik a cseresznye (ami miatt kinyitották ezen a hétvégén a Fehér Ház kertjét, amint arról előző levelemben beszámoltam: olvasd a naplo.org-ot!).

Aztán nagyobb zajra lesz figyelmes. A Capitolium felől érkezik. Nagyobb tömeg verődött itt össze, szónokok ütemes hangjának foszlányai hallatszanak. Közelebb érve már látszik az ideiglenes pódium, ahol többen beszélnek, néha énekelnek, a nagyothalló tolmács meg serényen mutogat. Feltűnnek a feliratok is: a színpad mögött az Ébredő Demokrácia sárga alapú felirat díszeleg. Sokan Bernie Sanders demokratapárti elnökaspiráns (Amerika történetében talán a legbaloldalibb jelölt) kékszínű pólójában csápolt. A szintén kék alapszínű kiskocsin a felirat is azt hirdeti: A demokrácia a te kezedben van. Három idősebb hölgy transzparensén pedig ez állt: A vállalatok nem a nép.

A szónokok beszédéből aztán kiderül, hogy egy igazi baloldali, antikapitalista tüntetésről van szó, és mint ilyen, természetesen kötődik Bernie-hez, a 75 éves ifjú amerikai szocialistához.

A műsor broadway-i elemeket is tartalmaz: rövid beszéd, ütős kérdés a közönségeshez, amely lelkesen válaszol, egy kis ének, majd felszólítják a tüntetőket, hogy a kijelölt útvonalon libasorban kerüljék meg a kongresszus épületét. Egy láthatósági mellényes aktivista megkérdezi, mi is menetelünk? Sajnos, nem. Inkább elmegyünk a Világűr Múzeumba.

Ilyenek a turisták.

2016. április 18.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Botrány Újvidéken

Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >

Tovább

Menekülés a magányból a forradalomba

A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >

Tovább

Javasasszonyok és politológusok

A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >

Tovább

Kettős nyomás alatt

Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >

Tovább

Örömünnep Szerbiában

Nem irigylem a szerbiai politikusokat sem. Hogyan lehet kormányozni egy nemzetet, amelynek lelkében ilyen mély ellentmondások >

Tovább

Konformizmus-vita

Nos, a vereség lehelete már ekkor érződött, ám a folyóiratot, amelynek indulása 1968 előszelét is jelezte, >

Tovább

Örök hála Bosnyák Istvánnak

Magától értetődő volt minden egyes mondata. Most azonban arra gondolok, hogy a lehetetlenre vállalkozott. Csak abban >

Tovább

Szaxofon

A szomszéd, a gimnázium igazgatója, Uroš bácsi szóvá is tette édesapámnak, hogy „eladtuk a kutyánkat, hogy >

Tovább

Alternatíva nélküli kor

Hobsbawm szerint az a veszély fenyeget bennünket, hogy felülkerekednek „a jobboldali, demagóg, idegengyűlölő, nacionalista rendszerek, amelyek >

Tovább

Bret Easton Ellis: “a beszari nemzedék”

A kapitalista rendszerben érvényesülő kapitalista értelmiségi elitet nem kínozza a lelkiismeret. Úgy látszik azonban, hogy a >

Tovább

Laudáció Márti néni tiszteletére

Végülis kettejükben (a megjelenésükön kívül) abszolút van valami közös: mindketten csak hiszik magukat valaminek: egyik főszerkesztőnek, >

Tovább

Mozaik vagy periféria?

A kisebbségi kultúra és közélet lélegeztetőgéppel Budapestre van csatolna, a közösség egyre inkább szigetszerűen működik. A >

Tovább