Ma Tivadar, Tihamér, Töhötöm névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Napi ajánló
A Trump-jelenség
Ennek az impulzív és politikailag műveletlen embernek a kezében lehetnek jövő januártól az atomháborút elindító kódok. Molnár Miriam (Amerikai Népszava):
Hétvégenként egy New York-i intelligens rádióműsort hallgatok, melyben egy demokrata vagy liberális szimpatizánssal, egy centristával és egy republikánussal vagy jobboldalival beszélget a műsorvezető. Nincs sok ilyen műsor mostanság, ahol higgadt és hallgatható eszmecsere zajlik. A republikánus oldalt Jan Brewer volt arizonai kormányzó, a demokratát pedig Robert Reich, a Clinton-kormány volt munkaügyi minisztere képviselte.
Jan Brewer azon kevés politikusok közé tartozik, akik nyilvánosan Trump-támogatók. A műsorvezető és Reich is többször rákérdeztek, hogy támogathat egy olyan elnökjelöltet, aki erőszakra buzdítja kampányelőadásain a megjelent tömeget, aki erőszakkal fenyegetőzik már most arra az esetre, ha a republikánus párt elnökjelöltet megválasztó kongresszusán nem ő lesz a kiválasztott, arról nem is beszélve, micsoda elképesztően nem szalonképes dolgokat mond a nőkkel, az imigránsokkal vagy politikai ellenfeleivel kapcsolatban. Jan Brewer válasza: Trump azt nem úgy gondolta, igazából egy ügyes üzletember, akit ő már három éve ismer, és priváti egy kellemes, figyelmes, gondolkodó egyén.
Ilyen és ehhez hasonló válaszokat lehet hallani más tévé- és rádióműsorokban is, olvasni újság- és magazincikkekben a Trumpra szavazóktól, mint akik eldöntötték magukban, hogy azokat a kijelentéseit, amelyek nem tetszenek nekik, vagy a társadalom nagy része számára elfogadhatatlanok, azokat nem is gondolja komolyan. Ami sokkal inkább számít, hogy gátlás és mindenféle politikai korrektség nélkül kimondja, amit a közönsége hallani akar. Brewer esetében az imigránsellenesség lehetett a döntő szempont. Ez a választóréteg nagy haragot táplál a multi cégek (jól fizető állásaikat külföldre vitték), a bankok (a multik támogatói, a gazdasági krízis okozói, mégsem fizettek rá, a kisember bezzeg!), a média (hazug), a politikai elit (csak az őket megvásárló nagy ipari lobbyt és saját érdekeiket képviselik) és a tanult emberek (lenéznek minket) ellen, és félelemmel tekint mindenkire, aki nem olyan, mint ők (sötétebb a bőre, más a vallása, más nyelven beszél, stb.).
Mi egyesíti a Trump-híveket?
Felmérések szerint teljesen elvesztették bizalmukat a politikai rendszerben, nem hisznek annak, amit a médiában hallanak vagy olvasnak, autoriter avagy kemény kezű vezetőt szeretnének, úgy gondolják, hogy a gazdasági helyzet rossz és nem is lesz jobb, ha jelenlegi politikai garnitúra marad a nyeregben. A diploma nélküliek nagy része úgy érzi, a két nagy politikai párt nem képviseli az ő érdekeit, és Trump az egyetlen, aki egyenesen kimondja, a politikusok azoknak szolgálnak, akik pénzelik őket. Ha Trump lesz az elnök, felborítja a rendszert – hogy utána mi lenne, arra már kevesen tudnak koherensen válaszolni.
A republikánus politikai elit és a kommentátorok eleinte semmibe vették, kinevették Trumpot és amatőr kampányát: nincsenek szakértői, nem vesz reklámot, nincs kampánystábja. Tavaly június óta hetenként biztosak voltak benne, hogy a legújabb szalonképtelen kijelentése miatt most már tényleg vége lesz a kampánynak, de nem lett. Ma már nem nevet senki, a sajtó tele van mea culpával és szörnyülködő cikkekkel. Ez az ember nem képviseli a pártot, kiabálja a republikánus pártvezetés. Ezzel a kijelentéssel egyet lehet érteni, és cáfolni is lehet.
Donald Trumpot a politikai elit sosem fogadta be – sem a demokrata, sem a republikánus –, pedig ő megpróbált a múltban mindkettőhöz közel férkőzni. Már 1988 óta flörtölget a nagypolitikával: hol az elnökválasztásokon, hol New York kormányzói választásokon akart indulni. A megfigyelők többsége ezeket a felvetéseket marketingkampánynak tulajdonította: Trump csak azért teszi, hogy a neve benne legyen a tévében és az újságokban, több könyvet akar eladni, az álegyetemébe akar diákokat toborozni, saját márkáját akarja a köztudatban tartani. És lehet, hogy ez akkor igaz volt. A választóknak rövid az emlékezetük, a republikánus vezérkar pedig talán nem akar visszaemlékezni, hogy ők maguk adtak teret Trumpnak és primitív, gyűlöletkeltő beszédének, hódoltak be a gazdag kampányukat pénzelő érdekcsoportoknak, és nem kínáltak alternatívát a konzervatív munkásosztálynak.
Obama-fóbia
Amikor Barack Obamát 2008-ban először választották meg az Államok elnökévé, az akkori republikánus kongresszusi vezetés azonnal kijelentette, fő céljuk a ciklusban, hogy Obamát négy év múlva ne válasszák újra. Azóta mindent megvétóztak, amit az elnök kezdeményezett. Burkolva támogatták és terjesztették a rasszista és muszlimellenes kirohanásokat. Rupert Murdoch Fox News nevű „hír”csatornája naponta ontotta a hazugságokat Obamáról és más demokrata politikusokról, korbácsolta a fehér nézőközönség érzelmeit, rasszista és egzisztenciális félelmeket keltett és kelt a mai napig a nézőkben (a fehérek lettek a kisebbség, az afroamerikaiak és immigránsok privilegizált státusban vannak, ingyenélők, bűnözők, a médiát a liberálisok uralják, a keresztények kisebbségben, és így tovább). A tények persze ezeket az állításokat nem támasztják alá.
Trump 2011-ben egy videóval csatlakozott ahhoz a konspirációs elmélethez, mely szerint Obama nem az USA-ban született, így illegálisan birtokolja a Fehér Házat. Sőt, nem is keresztény, hanem muszlim, ráadásul nem szereti Amerikát. Fél évvel ezelőtt a Trumpot támogatók 54%-a hitte, hogy Obama muszlim (és ezt nagyon negatív módon ítélték meg annak ellenére, hogy az USA a vallásszabadság ideáljából született; a választók protestáns keresztényen kívül nem nagyon tudnak más vallású vagy ateista elnököt elképzelni, az egyetlen kivétel katolikusként csak JF Kennedy volt).
Az igazi oka annak, hogy a republikánusok most hirtelen szeretnének minél hamarabb megszabadulni Trumptól mint elnökjelölttől, hogy mivel nem ők finanszírozzák a kampányát, nem tudják irányítani. Sok konzervatív politikus hangoztatja, hogy Trumpnak a múltban liberális politikai nézetei voltak, amelyek ellenkezek az amerikai konzervatív eszmékkel, és ez igaz. A párt rasszista szellemét kiengedték a palackból, az meg átvette az irányítást. Erről nem volt szó. Feltételezem, hogy a konzervatívokat pénzelő és irányító néhány dúsgazdag, mint a Koch fivérek, Paul Singer fedezetialap-milliárdos, vagy Adelson kaszinómágnás, nem fogják tétlenül nézni, ahogy Trump átgázol mindenen, amit ők az utóbbi évtizedben sok pénzért felépítettek. Ám eddig csak Mitt Romney volt republikánus elnökjelölt szólalt fel egy sajtótájékoztatón Trump ellen, sajnos nem ő a legideálisabb ember e célra, hiszen négy éve büszkén pózolt vele és dicsérte őt a kamerák előtt, a milliárdos támogatására vágyva saját elnökjelöltsége alatt.
Senki sem próféta?
New York városban, ahol Trump született, nincs jó híre. Személyesen több ingatlan és építőipari üzletembertől hallottam, hogy csaló, és többet nem kötnének üzletet vele. Szokásává vált, hogy az elvégzett munkáért csak részben fizette ki a megbízott céget, azzal az indokkal, hogy nem tetszik neki a munka minősége. Vállalatát apjától örökölte Donald, aki olyannyira elkényeztetett gazdag kisfiú volt, hogy 13 évesen egy bentlakásos katonai iskolába küldték. Egészségügyi indokkal megúszta a vietnami háborút, mint más gazdag amerikai férfiak (lásd George W. Bush), és a Wharton Egyetemen szerzett diplomát. Ezután apja cégénél dolgozott, majd annak halála után átvette és átnevezte a céget. Épített néhány ízléstelen toronyházat Manhattanben, több golfpályát és szállodát, megvette a Miss Universe szépségverseny egy részét, és kaszinókat is vett és vitt csődbe. Manapság a Donald nem épít és nem fektet be, hanem a nevét adja el mintegy márkaként másoknak, akik épületeket és termékeket árulnak nagy TRUMP felirattal. Az Economist idén Trump üzleti karrierjét középszerűnek nevezte.
Ő maga mindig is elismerésre, ismertségre vágyott. Mániákus egoizmusa és öndicsérete nem ismer határokat. Elnökjelöltként nem kínál politikai programot, annyit ígér, hogy 12 millió illegális imigránst fog deportálni, nem enged be egyetlen muszlimot sem az országba, legalizálja a kínzási technikákat, Mexikóval megépíttet egy határ menti falat, gazdaságilag a kínaiakat a földbe tapossa, visszahozza az USA-ból külföldre vitt munkahelyeket, megadóztatja a nagy multi cégeket, csökkenti az USA részvételét a NATO-ban, és Amerika újra nagyszerű lesz (ez a kampányszlogenje).
Hogyan fogja e célokat megvalósítani?
Arra sosem ad konkrét választ, csak annyit, hogy majd megoldja, mert remek üzletember és mindig nyer. Mint amikor az Atlantic City-beli kaszinóit csődbe vitte, és befektetői milliókat veszítettek, több száz alkalmazott vesztette el az állását, ő valóban nyert, ebből a bukott üzletből is profitált. Kampánya alatt eddig számtalanszor előfordul, hogy egyik nap mond valamit kamerák és mikrofonok előtt, majd másnap letagadja, állítva, ő ilyet sose mondott.
George W. Bush, Donald Trumphoz hasonlóan egy gazdag család privilegizált sarja, aki be akarta bizonyítani a családjának és a világnak, hogy többet ér, mint amire tartják. Nyolcéves elnöksége alatt rengeteg kárt okozott Amerikának és a világnak. Donald Trump Silvio Berlusconihoz, Vladimir Putyinhoz és Vladimír Mečiarhoz is hasonlít, akik ugyanolyan primitív macsós stílusban nyilatkoznak (szakértő szerint egy harmadikos kisiskolás szintjén beszél Trump), akik a nőket csak kiegészítőnek használják, a velük egyet nem értőket lekicsinylik, megpróbálják őket nyilvánosan meghurcolni, és erőszakkal fenyegetőznek. Trump saját legnagyobb erényéként a gazdagságát említi, a pénzt (és a mellette ácsorgó fiatal modellt) tartja a siker egyetlen mérőeszközének.
Donald Trump egy valóságshow-val került az amerikai köztudatba. Az Apprentice elvileg arról szól, hogy egy idény alatt egy csapat tanonc a fődíj, elnyeréséért versenyez, vagyis hogy Trump cégében dolgozhassanak. Végignéztem az első idényt 2004-ben, és mint minden valóságshow-nak, ennek sem volt sok köze a valósághoz. A szereplők mondvacsinált feladatokat kaptak, Donald minden epizód végén kiértékelte, ki hogyan teljesített, és persze egyiküket kirúgta, mint egy állásból. Az első pár évad után a nézettség és a reklámbevétel csökkent, úgy tűnt, 2007-ben megszűnik. A producereknek viszont támadt egy ötletük: megőrzik az olcsó formátumot, meghívnak néhány harmadrangú celebet, akik akár fizetnének is, hogy újból a tévében szerepelhessenek, és sok terméket helyeznek el az epizódokban. Ez a termékelhelyezési stratégia be is jött, a nézők nem vették észre, hogy igazából egy hosszú reklámot néznek, és a Celebrity Apprentice újból teret adott Trumpnak imádott médiumában. Aki továbbra is szórakoztatja a választóközönséget, ez most az ő saját valóságshow-ja (ő a főszereplő, ő írja a forgatókönyvet és rendezi saját magát), amelyben egy nagy ország és a világ jövője forog kockán. Ennek az impulzív és politikailag műveletlen embernek a kezében lehetnek jövő januártól az atomháborút elindító kódok. A média ingyen ad teret kampánya számára, mindkettejüknek jól jön a napi cirkusz: minél nagyobb a botrány, annál nagyobb a nézettség, az olvasottság, a klikkelés, és annál többet lehet a reklámokon keresni. Ráadásul a Twitternek köszönhetően követőivel közvetítők nélkül komunikálhat, és ott nem fogja senki hatékonyan bebizonyítani, hogy amit mond, hazugság.
Azzal együtt, hogy amikor ezeket a sorokat írom, néhány vezető republikánus azt nyilatkozza, ha Trump lesz az elnökjelölt, támogatni fogják, a Trump-jelenség már most bebizonyította, hogy a republikánus párt komoly krízishelyzetben van – nem tud vállalható programot kínálni választói többsége számára. És ha nem Trump lesz az elnökjelölt, jelzem itt nyomatékosan, jelenlegi egyetlen hiteles ellenfele, Ted Cruz, aki ugyancsak a pártelit ellen kampányol, még nála is rosszabb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Monroe-elv és ami ebből következett
A gyakorlatban azonban a hidegháború viszonyai között, a szovjet és kommunista fenyegetés nyomásában a nemzetbiztonságát fenyegetőnek >
Izrael nem alapozhatja politikai stratégiáját a megkérdőjelezhetetlen katonai erőre
A palesztinokhoz fűződő viszonyt egy évtizeden át a jobboldal szabta meg, ám felsült vele. A hadsereg >
Még Trump sem állhat a törvény felett
Őt is megilleti persze a tisztességes tárgyalás és az ártatlanság vélelme. Ám nem szabad semmiféle kiváltságot >
Európa új frontvonalai
Az olasz Külpolitikai Intézet igazgatónője szerint új határok alakulnak ki Európában, mert a háború bebizonyította, hogy >
A szaudi-iráni megállapodásról
Persze, van még egy ismerős ismeretlen ebben s közel-keleti egyenletben, aki nem is olyan háttérszereplő, különösen, >
Putyin határtalan étvágya – Moldova, Koszovó és Bosznia
Moszkva meg akarja buktatni a kisinyovi kormányt, hogy az ország orosz befolyás alá kerüljön, és ezzel >
Léggömb, vagy csak egy lufi?
Az aligha új, hogy két állam kémkedik egymás ellen, amióta világ a világ, ez az egyik >
Az olasz miniszterelnök jobb, mint a híre
A Die Welt korábbi főszerkesztője nem ért egyet azokkal, akik félreverik a vészharangot az olasz miniszterelnök >
Mi a gond a kínai lakosság csökkenésével
Paul Krugman kétségbe vonja a hivatalos kínai adatokat, mármint hogy tavaly váratlanul fogyni kezdett a lélekszám, >
Netanjahu Izrael legnagyobb ellensége, miért nem száll vele szembe a Nyugat?
Hiszen a keményen jobbos vallási koalíció nekimegy a polgári szabadságjogoknak, külföldön pedig megbízhatatlan partnernek ígérkezik. Netanjahu >
Ha Putyin belebukik a kalandba, egy jó ideig káosz áll be
Viszont kiaknázhatja Magyarország, Lengyelország és Románia, hogy megkaparintson olyan tartományokat, amelyekről 1919 és 45 között volt >
Babiš nyomul az elnökségért
A megosztó populista milliárdos, Andrej Babiš nyomul az elnökségért a választás tegnap kezdődött és ma záruló >