Ma Jeromos, Honória, Hunor névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Esetem a Hét Nappal
Bódis Gábor
Letépték a súgógépről a szövegemet és lefordították szerbhorvát nyelvre. Mondanom sem kell: ismét letiltottak az újságírásról.
Bevallom őszintén Komáromi Ákos írása (Kávé) ihletett meg, hogy röviden megírjam történetemet a vajdasági magyarság sokáig legjelentősebb hetilapjával kapcsolatban.
Volt egy joghurt-forradalom és ennek a vihara elsodort engem is az Újvidéki TV magyar főszerkesztői székéből. Megmaradhattam a szerkesztőségben, de újságírással nem foglalkozhattam. Így hát teniszeztem és ami a mese szempontjából fontosabb heti külpolitikai írásokat küldtem a Hét Napnak. Biacsi Antal akkori főszerkesztő előtt azóta is emelem kalapom, hiszen egy lebukott autonomista eszmefuttatásait nem mindenki merte volna leközölni. Tóni ezt heti rendszereséggel megtette.
Kb. fél éves kényszerpihenő után az Újvidéki TV Munkástanácsa (!) úgy döntött, hogy ezentúl visszatérhetek az újságíráshoz, de csak külpolitikával foglalkozhatom. Akkortájt volt az elnemkötelezett országok belgrádi csúcsértekezlete, amelyről tudósítottunk (dög unalmasan), majd rám esett (szerencsétlenségre) a választás, hogy a vasárnapi híradóba mondjak egy záróvalamit. Mondtam is: olyant, hogy Belgrádban immár új homlokzatokkal és gépparkkal (Audi) térhet vissza az élet a rendes kerékvágásba. És hozzátettem: aminek az árát csak akkor tudjuk meg, amikor a régi fiúk (gyengébbek kedvéért: Milošević) helyére új fiúk kerülnek. Az már csak hab volt a tortán, hogy Khadafi és odaszállított tevéi is színezték az összképet, akárcsak a béketárgyalásokra revolverrel érkező Arafat.
Nos, elszabadult a pokol. Kedves kollegáim, akiknek neveit csak azért nem említem mert már megboldogultak, még frissiben a stúdióba rohantak, miután a kommentár felolvasása után, mint aki jól végezte a dolgát, távoztam. Letépték a súgógépről a szövegemet és lefordították szerbhorvát nyelvre. Két nap múlva meg is jelent a több száz ezer példányszámú RadioTV Revijában: „Bivši autonomaš pogrdno o Beogradu i nesvrstanima“ cím alatt. Mondanom sem kell: ismét letiltottak az újságírásról.
De: az ominózus zárókommentár kibővített szövegét elküldtem Biacsi Tóniéknak is. Majd az első reakciók után hívtam őket, hogy vigyázzanak, nehogy ők is bajba kerüljenek miattam. Tóni azonban ennél elővigyázatosabb volt: már korábban kihagyta a szövegemet.
Tehát: Isten éltesse a 70 éves Hét Napot!
Következő cikk: Ítél a nép
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„A vajdasági magyarság lapja”?
A Magyar Szó és a Hét Nap akkor lesz a vajdasági magyarság napilapja, amikor majd a >
A rossz közérzet lázadása
Az unokák elégedetlenek az középnemzedéki apák konformizmusával¬; ez még nem rendszerváltás a „szelíd tüntetések” még csupán >
Új szintézis?
Azon töprengve, hogy a memoárokban és a regényekben sokat írtak azokról a hontalanokról, emigránsokról, száműzöttekről, kozmopolitákról, >
„Sajnálatos, hogy templomainkban helyt nyer a választási kampány.”
A véemeszes magyar érdekvédelem – a Szerb Haladó Párttal kötött elvtelen szövetség miatt – semmi eredményt >
A nemzetállam keblére öleli még a „tékozló fiait” is
Ezért nem nevezhető hontalannak az, aki egyik várost felcseréli egy másikkal, mert ott jobban érzi magát. >
Szerbia egyetlen csatlakozási fejezetet sem nyitott az idén
A dokumentum hangoztatja, hogy „a nemzeti kisebbségek védelmét Vajdaság AT-on kívül fejleszteni kell”. Mintha a Vajdaságban >
Azt hallom, csoda történt Washingtonban
Ez történik most is, és így marad időtlen-időkig, ha időközben nem tör ki egy regionális háború. >
Osztozkodás a lőporos hordón
A Nyugat-Balkán – leánykori nevén Jugoszlávia plusz Albánia – befolyásolásáért többen vetekednek: az EU, az USA, >
Botrány Újvidéken
Szerbia ezúttal kiállította saját igazolványát, az osztályzaton nem csodálkozom. Ellenben miért hallgatnak a polgárok? Félnek? Tudják, >
Menekülés a magányból a forradalomba
A Menj és szenvedj te is, című, a Nyugatban megjelent naplójegyzetei elárulják, hogy semmiképpen sem az >
Javasasszonyok és politológusok
A szerb kormány szerint Vučić történelmi jelentőségű győzelmet aratott. Mások szerint úgy ült a fotelén gőgösen >
Kettős nyomás alatt
Nem kell azonban szem elől téveszteni a tényt, hogy Szerbiában a médiák új tulajdonosai a hatalmi >