Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Bencze Imre: Édes, ékes apanyelvünk
Kezdjük tán a jó szóval: Tárgy esetben jót. Ámde tóból tavat lesz, nem pediglen tót. Egyes >
Napi ajánló
A „mieink és amazok“
Csorba Zoltán
„Besorolták magukat egy politikai irányzatba és immár annak az irányzatnak a céljaiért harcolnak és nem az egész közösség érdekeiért.“ Csorba Zoltán (csorbazoli.blog):
Kisebbségi szervezetek nem szívesen kötik a sorsukat politikai pártokhoz, még kevésbé politikai személyiségekhez. „Sem itt sem ott”, ezért általában a „mindenkori kormánnyal” való jó viszonyokat deklarálják. „Itt is – ott is”. A történelem során különböző helyeken húzódó határvonal mindkét oldalán élő nemzetrészek jól megismerték a többségi és a kisebbségi sorsot is és levonták a következtetéseket. Ugyanazok különböző időszakokban voltak kisebbségben, időnként a többségi nemzetet képviselték, majd ismét a legsanyarúbb, olykor a legkegyetlenebb kisebbségi sorsba kerültek vissza. Történelmi tapasztalatuk diktálta a mértéktartást. Pontosan a nem politizáló tömegek érdekében, mert a balsors mindig is az ártatlan tömegeket sújtotta.
Száz év nem sok idő a történelemben. Egy család életében sem. Vajdaságban annyi minden történt az utóbbi száz évben, amiről emberközelből van tudomásunk. Az emlékek elevenek, átéltek. Anyai nagyapám a Monarchiát védte Isonzónál Olaszországban. Nagybácsimat a bevonuló Magyar Honvédség mozgósította és a Don kanyarban védte a hazát. Nyolc évig nem tudtak semmit róla. Kegyetlen nyolc év volt: túlélte? elesett? Édesapámat bánáti lévén nem mozgósították.
Jómagam a szocialista Jugoszláviában nőttem fel magyar nemzetiségiként. Nemzetiségi intézményben dolgoztam. Mint sokakat másokat akik „kisebbségi intézményekben” dolgoztunk (Magyar Szó, Újvidéki rádió, TV, Újvidéki színház, Forum kiadó) Vajdaság különböző városaiból, településeiből Újvidékre telepítettek. Kaptunk lakást, jó fizetést, megszerettük a várost, létezett egy eleven magyar értelmiségi élet, barátkoztunk egymás között is, és az őslakos újvidékiekkel, szerbekkel, ruszinokkal, szlovákokkal. Nem merült fel, hogy ki a kisebbségi és ki a többségi nemzet képviselője. Az utóbbi években hallom, hogy átvertek bennünket a jugoszláv kommunisták, hiszen még kisebbségi érdekvédelmi szervezetünk sem volt! Nem volt kisebbségi érdekvédelmi szervezetünk, mert nem voltunk kisebbség. Hanem nemzetiség. Egyenrangú nemzetiség a Jugoszláviában élő más nemzetekkel és nemzetiségekkel.
Talán itt kellene, akár röviden szót ejteni arról, hogy mi a különbség a nemzetiség és a kisebbség között. A vajdasági magyarság esetében a 80-as évek végén megalakult magyar pártunk követelte a kisebbség meghatározást. Mert az konkrétabb. A releváns nemzetközi jogszabályok nemzeti kisebbségekre vonatkoznak, nemzetiségiekre nem. Magyarországon az új terminus bevezetésekor (a 2011-ben meghozott, a nemzetiségi jogokról szóló CLXXIX tv. cserélte le a kisebbséget a nemzetiségekre) hivatalos indokként hangzott el, hogy ezzel a kisebbség-többség (kellemetlen) relációt kívánják felszámolni és „azokat az értékeket kiemelni, amelyekkel a nemzetiségi közösségek kulturális sajátosságaikkal hozzájárulnak Magyarország kultúrájához, az összmagyar kultúrához.” Leegyszerűsítve: ha egy ország a kisebbségek társadalmi integrációjára törekszik, akkor választják inkább a nemzetiség meghatározást. A kisebbség vállalása inkább a többségtől való elkülönítés, elkülönülés szándékának a kifejezése ahol a kisebbség a nemzetközi törvényekben bízik és az anyaország segítségére számít.
A Monarchia alatt a szerbek voltak kisebbségben, a két világháború között a magyarok és a németek, a II. világháborúban ismét a szerbek. Azután már nem maradtak németek. Sem zsidók akik soha sem voltak sem kisebbségben sem többségben, mégis eltűntek. Általános jelenségként megállapítható s erre apáink, nagyapáink nagyon jól emlékeznek, hogy minden hatalomcsere után az új hatalom bekeményített, a kisebbségek pedig senkire sem számíthattak, legkevésbé az anyaországra. A közigazgatásba, a végrehajtó szervekbe olyanokat küldtek a fővárosokból (Belgrád, Budapest, Berlin) akik nem ismerték a nemzetek együttélésének a gyakorlatát. Mert a központok nem bíztak a helyiekben, akik esetleg jóban voltak a többi nemzettel. A szomszédokkal. A Monarchia és a II. világháború alatt is nem csak a közigazgatás, rendészet, igazságügy, de még az oktatás terén is a kádereket az anyaországból küldték. A SZHSZ Királyság megalakulásakor ugyanezt tette Belgrád: Likából, Dél Szerbiából, Hercegovinából hoztak fel rendőröket, bírókat, tanárokat. Többen közülük itt hallottak először arról, hogy ezen a vidéken más népek is élnek. És ami pláne gyanús és veszélyes az új hatalomra: jól megvannak egymással!
Az is általános jelenség, hogy az új hatalom mindig túlságosan is „résen volt”, saját nemzetéhez tartozó helyieket vizsgáztatta patriotizmusból. Állandóan bizonyítani kellett az érkező hatalomnak a lojalitást, mert nagyon könnyen nemzetárulóvá bélyegezték. Mindig akadtak, akik egyszeriben túl éberré váltak, akik emlékeztek azokra, akik a korábbi rendszerben a másik oldalon ugyanezt tették. A hatalom gyakorlók bukáskor, hatalomváltáskor visszahúztak az anyaországba, velük azok is, akik „túlekszponálták” magukat. Az éberek ezért az ottmaradtakat tartották szemmel. Az ostor mindig az ott maradtakon csattant. Rajtuk kérték számon a korábban hatalmon lévő nemzettársaik (gaz)tetteit.
A vajdasági emberek megtanulták, hogy a legjobb magatartás a mértéktartás. Nem jó egyik hatalomhoz sem túl közel férközni, mert a hatalmak változnak, a hatalmasok elmennek, helyükbe újak érkeznek és kezdődik minden előről.
A történelmi tapasztalat a nemzeti kisebbségek érdekszervezeteit a mértéktartásra tanította. Természetesen, más a helyzet, ha a nemzeti kisebbség pártot vagy pártokat alakítva száll be a politikai ringbe és szövetségeseket keres a többségi pártokkal. Bizonyos, választott pártokkal és nem a mindenkori hatalommal tart kapcsolatot, vállalva azt a kockázatot, hogy esetleg rossz színre tett a politikai rulett asztalon és mindent veszít. Pontosan ez a kockázat miatt a kisebbségi politikai pártok már nem állíthatják, hogy az egész kisebbség érdekeit védik. De téves döntésükkel az egész kisebbségi közösséget bajba sodorhatják. Mert besorolták magukat egy politikai irányzatba és immár annak az irányzatnak a céljaiért harcolnak és nem az egész közösség érdekeiért.
A mind vészesebben fogyatkozó vajdasági magyarságra – a magyar útlevéllel ugyanis megnyíltak Európa kapui, lehet másutt keresni a boldogulást – kívülről ráerőszakolták a politikai megosztást „a mieink és amazok” szemléletet. Kivülről kijelölték a mieinknek, hogy mi az egyetlen megoldás, megjelölt pártokhoz, sőt politikai személyiséghez kötve létüket és jövőjüket. Ez a képlet szerint a mieink a nemzeti, konzervatív érzelműek, a kiválasztottak, akik gondolkodás nélkül végrehajtják pártjuk utasításait, ennek fejében segítik boldogulásukat, amazok pedig mindenki más.
Közben a helyes felosztás az lenne, hogy a mieink az egész vajdasági magyar közösség, válogatás, megkülönböztetés és megbélyegzés nélkül, a konzervatív, a baloldali, a szocialista, a liberális, és főleg az a többség aki azt sem tudja pontosan mit jelent a balliberális jelző és egy politikai pártot sem szimpatizál, de igényli, a közösségi szintű összefogást, a közös érdek mentén, a kisebbségi érdekvédelmet. Amazok pedig a nem kisebbségiek, akik nem is tudják mit jelent kisebbségi sorsban más nemzetekkel együtt élni, a mindenkori hatalom. Akivel a mieink szeretnének egy korrekt, mértéktartó kapcsolatot tartani és akinek a feltételek nélküli segítségére számíthatnak „itt is, ott is” bárhogyan is alakulnak a politikai erőviszonyok.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
12 PONT AZ ÚJRAKEZDÉSÉRT
„A jelenlegi szerbiai társadalomban válságos közállapotok uralkodnak. Az intézmények nem működnek megfelelően, a jogállamiság ismérvei hiányoznak, >
VMDK: Pontosítások a vajdasági magyar közéleti vitához
A vita valódi tétje nem az, hogy ki milyen címkével írja le a másikat, hanem az, >
A patrióta kitűző ellen
Thomas Mann Goethét idézi, aki szerint: „A patriotizmus teszi tönkre az emberiség történelmét”. Csak sajnálni tudom, >
Ugyan mit gondol ezek után az MNT a pluralizmusról?
Hiányoznak a kisebbségi jogvédő szervezetek, egészen pontosan azoknak a jelentései. Létezett valamikor az Argus, az egyetlen >
(Média)mosakodás
Az MNT által fenntartott magyar nyelvű sajtó problémájának megoldása nem képzelhető el hiteles önvizsgálat nélkül. Nem >
VMDK: Vicsek Annamária és a két szék közé esett VMSZ-politika
Vicsek többé nem ülhet három széken egyszerre! Aki a VMSZ alelnökeként, fideszes színekben, de a belgrádi >
Újra inog lábunk alatt a talaj
Újra számba kell vennem több nemzedék göcsörtös történelmi útját, amelyen az egyik sokkhatást követte a másik, >
VMDK: Adófegyelem csak a kicsiknek, miközben a milliárdok észrevétlenül áramlanak
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) komoly aggodalmát fejezi ki a #Radar #Media által megjelentetett „Magyar >
VMDK: Nincs felmentés, a politikai médiaépítésnek neve van, és az nem kompromisszum
A Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) szerint Bodzsoni István legutóbbi nyilatkozata, miszerint „időnként kompromisszumot kellett kötni >
... és itt mi lesz?
A gond majd most kezdődik, mert a pénzek, legalábbis olyan formában, mint eddig, nem fognak jönni. >
A szembenézésre való intelmek
Nem lehet a szembenézésre való intelmeket olyképpen megfogadni, hogy egy kis rést hagyunk az ajtón, de >
„Újra kell gombolni a mellényt”
Attól tartok, hogy a soron levő választások után le kell nyelnünk a keserű pirulát. Hogyan lehetne >