2020. október 30. péntek
Ma Alfonz, Zenóbia névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Egy lejáratókampány anatómiája

„Pintér Béla a célkeresztbe került. A tehetségtelenek a fejét akarják.“ Sághy Erna (hvg.hu):

Hajtóvadászattá kezd fajulni a kormánypárti sajtóhisztéria, amely Pintér Béla A bajnok című, Katona József Színház-béli előadása kapcsán gyűrűzik. A Heti Válasz múlt héten megjelent címlapján a drámaíró-rendező elgyötört arccal, megtörten néz az olvasó szemébe, alatta vörös felirat hirdeti, mintha szégyentábla volna: „Furdal a lelkiismeret”. Az alcím azt ígéri: az alkotó először nyilatkozik önkritikusan a „közéleti botrányt kiváltó színdarabjáról”. Döbbenten lapozom a hetilapot. Mi történt? Miért érez megbánást az alkotó? Az interjú címe árnyaltabb: „Van bennem lelkifurdalás”. Egy vívódó ember dilemmájára utal – de hát miféle kétségek gyötrik Pintért?

A fejléc drámai. „Az utcán folyton a hátam mögé nézek, megrémülök, ha az autóm mögött megjelenik egy maszkos motoros, de az én szenvedésem nyilván semmi ahhoz képest, amit a pletyka érintettjeinek kell átélniük.” Már-már a bűntudat súlya alatt roskadozó Macbeth beteges képzelődése sejlik fel e vallomásban, amit megfejel a levegőben hagyott utalás: kik a „pletyka érintettjei”, és milyen üldöztetés áldozatai ők? És mi köze ehhez a most bemutatott darabnak?

Mindez akkor válik érthetővé, ha néhány napot visszamegyünk az időben. Március 19-én, A bajnok bemutatójának reggelén a magyar színháztörténetben egyedülálló spojlerezéssel állt elő az Index egyik belpolitikai újságírója. „Mese a polgármesterről, akit a leszbikus felesége egy sportolónővel csal meg” címmel részletesen ecsetelte a darab cselekményét, azzal a sokat sejtető felvezetéssel: „Aki a politikai életnek csak egy kicsit is közelébe jutott, biztosan találkozott már ezzel a bizonyos pletykával, szóbeszéddel, legendával, vagy hogy is nevezzük.” Milyen pletyka? Kiről van szó? Sok-sok bulvárvilágban járatlan kezdett vadul kotorni az interneten, hogy fellelje a rejtvény megfejtését, hogy vajon melyik nagy hatalmú politikusról szólhat a beharangozott történet, amelyről az Index sugallata szerint egyes egyedül ő nem hallott széles e hazában. A Blikk egy különösen sanda cikke kínálkozott megoldással: közel másfél éve egy fővárosi színháznál az egyik néző felismerte egy vidéki nagyváros polgármesterének feleségét, aki egy sportolónővel együtt érkezett, a nők egymás társaságában nézték meg az előadást, a szünetben üdítőt ittak. Mindez a bizonyos Tibor segítségével lett sztori, aki telefonjával lesifotókat készített róluk, és legott el is küldte a bulvárlapnak, a nők leszbikus románcára utaló célzásokkal. A cikk azt is fontosnak látta tudatni, hogy szorgos munkálkodásáért a kedves olvasó átvette a szokásos tízezer forint jutalmat. Az előadás végére már a lap fotósa is kiért a helyszínre, s megörökítette, amint a nők – érzékelve a felhajtást – menekülésszerűen távoznak. Ennyi. Mindebből ízléstelen részletektől terhes, folytatásos szappanopera is kerekedhetett volna, de a pletykalap elkushadt. Érthető. A bulvár logikája szerint befolyásos kormánypárti politikus csak akkor és úgy kerül a célkeresztbe, ha figyelmeztetni akarják: ismerik a gyenge pontját, amivel zsarolható.

Különös, zavarba ejtő történet ez, amely a jelen hatalmi berendezkedés Patyomkin-fala mögé is enged egy röpke pillantást, na de tényleg ezt fogja Pintér „megzenésíteni”? Az Index cikkével felhangolt közönség azzal a várakozással ült be a bemutató estéjén a Katona nézőterére, hogy vajon miképpen fog Pintér Béla művészileg értékelhető előadást kihozni egy ilyen alapanyagból. Vágni lehetett a feszültséget, és biztosan akadtak, akik egy emblematikus kormánypárti politikus magánéleti rémtettein kívántak borzongani. A felspannolt nézők igazi színházi csodát láthattak: Pintér a bulvárpletyka néhány morzsáját és egy Puccini-operát egymásba oltva, a Katona színészeinek legjobb képességeit mozgósítva az eddigi életművét megkoronázó, minden szempontból eredeti, drámai erejű előadást hozott létre. Magam azzal a felszabadító felismeréssel távoztam a színházból, hogy a „pletyka érintettjei”, mint hús-vér emberek – hála az égnek! – az előadás összefüggésében tökéletesen érdektelenek.

Pintér régóta szálka a kormányzati kultúrpolitika korifeusai szemében. Az Orbán-kormány „eddig ti, most mi” programjával hatalmi pozíciókat építő mamelukjai maguk is ilyen-olyan képességű alkotó emberek, akik mindennél jobban vágynak zajos közönségsikerre, mértékadó szakmai elismerésére. Annak bizonyítékára, hogy nem a hatalom uszályába kapaszkodó percemberkék csupán. Csakhogy a dáridóról közben nem kívánnak lemondani. A valódi értékre, a sikerre betegesen féltékenyek. Pintér a hazai független színházi élet különleges tehetsége, bátran és provokatívan nyúl a legégetőbb társadalmi problémákhoz. Hatalmas rajongótábora van, társulatának előadásaira hónapokkal előre szétkapkodják a jegyeket, a külföldi érdeklődők tömegeire tekintettel jó ideje játsszák angol felirattal a repertoár-darabjaikat, a nemzetközi színházi életben előkelő helyen jegyzik, a fesztiválok versengenek érte, számos fontos szakmai díj tulajdonosa. Meghívásával a Katona is nagyot dobott: A bajnokra ebben az évadban már nemigen lehet bejutni, a közös munka során pedig értékes impulzusokkal gazdagodott a kőszínház társulata, és persze osztoznak az őrjöngő sikerben.

A legmagasabb csúcsról lerángatni őt vágyott célja a vadászkopóknak. A vád nem túl leleményes: Pintér szentségtörően belegázolt egy család életébe. Könnyen nevetségessé lehetne tenni e képtelenséget, de a vita nem színház-esztétikai érvekkel zajlik. A kormánymédia nem engedi a csontot: közéleti botrányt kavar, s azt kiabálja, az előadás maga a botrány. Folyamatosan napirenden tartja a politikus és családjának „ügyét”, akiket úgymond előre megfontolt, aljas szándékkal sározott be Pintér és Máté Gábor színházigazgató. A Heti Válasz Pintér-interjújában valódi kérdések helyett azt mantrázza: a szereplők beazonosíthatóak, a darabban megjelenő házasságtörés, lelki és fizikai bántalmazás a konkrét politikusra vonatkozó rágalom, a tényként kezelt leszbikus románc „egy család magántragédiája”, amely Pintér előadása révén került napirendre, s ott is marad mindaddig, míg a darab le nem kerül a Katona műsoráról. Konkrét fenyegetés ez, és miheztartás végett Máté Gábor színigazgató egykori feleségének személyes vallomása is előkerül egy elfeledett könyv bugyrából. S hogy mitől félhet Pintér Béla, ha egy sisakos motoros megáll az autója mögött? A felheccelt önbíráskodóktól, akik tárgyat keresnek a gyűlöletüknek. S eközben érzékeny színházi emberként jelzi: át tudja élni a lesifotósok elől menekülő két nő rettenetét – de készen áll a szerkesztői lelemény, hogy e mondatot talányba rejtve fordítsa Pintér ellen.

Nem volt régen, amikor politikusok által uszított szélsőjobbos tömeg követelte a Nemzeti Színház előtt az akkori igazgató azonnali leváltását, az intézmény megtisztítását a „liberális szennytől”, ami egy „felszentelés” keretében az új igazgató jóvoltából állítólag meg is történt. Most egy újabb emblematikus fővárosi színház van soron. A Magyar Idők publicistája, a Hír TV egykori hírigazgatója a Pintér-interjút idézve máris „baloldali gerincről, liberális értelmiségről” papol uszítón, s leszögezi: „hiába mosakszik gyáván” Pintér, a tettéért felelősséggel tartozik. Félő, hogy készen áll egy ordas koncepciós hadjárat terve, amelyben nem pusztán a művészi szabadság, Pintér Béla és a Katona József Színház zavartalan munkája a tét, hanem az, hogy marad-e még valami élhető ebben az országban.

 

2016. április 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább

Tűz alá került Orbán Viktor

A koronavírus második hulláma egyre súlyosabb következményekkel jár. A miniszterelnök szeretné elkerülni az olyan kemény intézkedéseket, >

Tovább