2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Tuđman szárnyai alatt

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Az új horvát miniszterelnök nem szokott a saját ügyeibe beleszólni.

A hosszú vajúdás után összeeszkábált új horvát kormány egyik legelső intézkedése az volt, hogy a zágrábi (Pleso) nemzetközi repülőteret a független horvát állam első elnökéről, a néhai Franjo Tuđmanról nevezze el. A lépés várható volt, nem okozott meglepetést és még csak nem is lehet belőle következtetni arra, hogy merre is tart manapság Horvátország. Erre más jelek utalnak.

A tavaly megtartott választások végeredménye óriási bonyodalmat okozott. Az addig kormányzó szociáldemokraták (és koalíciós partnereik) és a jobboldali, ellenzéki Horvát Demokratikus Közösség Hazaszerető koalíciója patthelyzetbe került: a célfotó sem tudott dönteni a befutóról, így a nevető harmadikként a horvát közéletbe berobbanó Most (Híd) nevű, főleg vidéki önkormányzati vezetőkből álló, vegyes ideológiájú együttes döntött az új kormányról. Azaz arról, hogy kinek a fejére teszi a koronát, az eddigi miniszterelnöknek (Zoran Milanović) vagy a HDK vezetőjének (Tomislav Karamarko). A tiszta kezek politikáját hirdető és a már negyed évszázada váltakozva uralkodó szocdem/HDK párosban kiábrándultak szavazataira utazó Most szinte minden választási ígéretét megszegte a kormányalakítási huzavona során. A legfontosabb az volt, hogy egyik nagy párttal sem lép koalícióra, esetleg egy nagykoalícióban érdekelt. Aztán összeállt a hozzá talán üzletileg (horvát nagyvállalkozók, oligarchák) közelebb álló jobboldallal. Ez majdnem a 19 tagú frakció felbomlásával fenyegetett, de eddig még ezt megúszták. A horvát politikai színtér új fenegyereke Božo Petrov, a vidéki pszichiáter/polgármester lett az egyik miniszterelnök helyettes. A másik, a HDK vezetője Karamarko. És a miniszterelnök? Mert ő volt az igazi meglepetés: Tihomir (Tim) Orešković.

Rossz nyelvek szerint a kormányfő megnevezése napján még sohasem tapasztalt látogatottságot ért a Google, mert a horvátok is kíváncsiak voltak ki is lesz a miniszterelnökük. Az ötvenedik évét taposó menedzser Zágrábban született ugyan, de már Kanadában fejezte be tanulmányait és azóta is ott élt több gyógyszeripari cég vezetőjeként. A többi között a horvát ipar egykori büszkeségét, a Plivát is vezette, mígnem a céget a Teva meg nem vásárolta.

A második meglepetés akkor érte a horvátokat, amikor az ország végrehajtó hatalmának a várományosa megszólalt anyanyelvén. Nem mindennapi élmény volt, de talán nem is helyesírási szótárral kell megmenteni a horvát gazdaságot.

Oreškovićot a HDK varázsolta elő a kalapból és azért kellett egy „harmadik”, hogy ne azon bukjon el a kormányalakítási üzlet, hogy Karamarko és Petrov összevesznek a bársonyszéken. Tim teamjét viszont a miniszterelnök helyettesek állították össze és a kanadainak ebbe semmi beleszólása nem volt. Szerepét, horvát elemzők, a gazdasági- és pénzügyminiszter szintjén látják, a stratégiai kérdésekről legfeljebb értesítik.

Amilyen botrányokkal volt teli a kormányalakítási időszak, olyan bukdácsolással kezdődött a „kormányzás” is. Az újkori horvát történelem legrövidebb mandátumú minisztere egy bizonyos Mijo Crnoja, aki a horvát honvéd veteránok (branitelji) minisztériumát vezette - vagy hat napig. Igen, a 90-es évek horvátországi háborújának idején, amely horvát értelmezésben honvédő háború volt, így nevezték a jugoszláv és szerb csapatok ellen harcolókat.

Crnoja, aki maga is ilyen veterán egy nap alatt azzal vált hírhedté, hogy egy „nemzetárulók” neveit tartalmazó fekete listával fenyegetőzött. Na, természetesen ez még nem lett volna halálos bűn, hanem egy két nap alatt olyan köztörvényes csalások derültek ki róla, hogy ez még a szélsőjobbos elhajlásokra nem túl kényes új kormánynak is sok volt. Az utódjelöltje sem járt sokkal jobban, mert őt meg a zágrábi rendőr akadémia plagizálással vádolta meg és elveszíti a felsőfokú végzettségét. Nem könnyű manapság Horvátországban a honvédek érdekeit védeni.

Egy másik miniszteri kinevezett ügye azonban már nem marginális kérdés, hanem előrevetíti, hogy milyen eszmei keretek között fog működni a Karamarko-Petrov kormány. Zlatan Hasanović, a revizionista nézeteiről elhíresült történész kinevezése kulturális miniszternek hatalmas felháborodást keltett a nem jobboldali horvát közvéleményben. Ne feledjük a HDK alig tudja magának a horvát szavazók 30%-at és a baloldalra is legalább ennyien szavaztak. Másrészt az „usztasák” (horvát fasiszták)/antifasiszta „kommunisták” közötti ideológiai harc az egypártrendszer megszűnése óta tart, nagyobb intenzitással, akkor amikor a jobboldal van hatalmon. A horvát alkotmányban az antifasizmus olyképpen szerepel, hogy a horvát szuverenitás letéteményese az AVNOH 1943-as döntése. Az AVNOH a titoista népfelszabadító harc antifasiszta tanácsa volt az akkori usztasa bábállam területén. Ilyent alakítottak annak idején a megszállt Jugoszlávia későbbi összes tagköztársaságának a területén.

Nos, a muzulmán nemzetiségű Hasanović azzal rukkolt elő, hogy az antifasizmus csak egy szóvirág és nem is szerepel a horvát alkotmányban (ami nem igaz). Egyébként is az igazi igazságos és győztes háború az 1991-92-ös honvédelmi háború. Bírálói a történészt nemcsak történelemhamisítással vádolják, hanem a horvátországi szerbek hírportálja, a Novosti előkotort egy néhány évvel ezelőtti fényképet, amelyan Hasanović egy U (az usztasa rövidítése) betűs sapkában virít. Azonnal tagadta az ügyet és fotomontázzsal vádolta a szerb főszerkesztőt, aki utána nem volt rest és szakemberekkel leellenőriztette az ominózus fényképet. Eredeti volt.

Az már nem az új kormány, hanem a szintén a HDK jelöltjeként megválasztott államfő, Kolinda Grabar Kitanović sajátságos, történelmi érzékenységre való hozzáállására utal, hogy Hasanovićot, mint a horvát állam képviselőjét küldte a szerb pátriárka elé, amikor az egy pakraci (horvátországi város) szentélyt látogatott meg.

A kultuszminiszter néhány gyakorlati intézkedésével is megmutatta, hogy új kurzus van folyamatban. Például egy tollvonással megvonta a támogatást az elektronikus média egyesülettő, amelynek következtében számos, főleg baloldalinak számító médium lehetetlenül el. Párttársa a parlament alelnöke pedig több ezer (ismét!) veteránt vezetett az ottani média tanács épülete elé, mert az korábban három napra letiltott egy helyi televíziót gyűlöletbeszéd miatt. A tömeg Za dom spremni! (A hazáért készen állunk!) második világháborús usztasa felkiáltással vonult és a média tanács egyébként szerb nemzetiségű elnöknőjét, ismert televíziós újságírónőt sértegetett, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal. A rendőrség nem avatkozott közbe. Később ezt azzal indokolták, hogy túl sokan kiabáltak gyűlöletkeltő szavakat.

Közben az új hatalom nap nap után követeli a közszolgálati rádió és televízió (HRT) elnökének menesztését, akit szintén jugocsetniknek címkéz. Egyébként ez a horvát (szélső)jobb számára ez a legmérgezőbb ellenséges vegyület (Jugoszlávia iránt nosztalgiázó szerb).

A sürgős és halaszthatatlan ideológiai kultúrforradalom teendői miatt aligha marad idő az új horvát hatalomnak, hogy az EU végén kullogó gazdasággal törődjön.

Ami a külpolitikát illeti, az új külügyminisztert el-elmenesztik a szomszédos országokba. Miro Kovač Bosznia-Hercegovina után, második állomásként Budapestre látogatott. Akár még Szerbiával is békülékenyebb hangot üthetnek meg, miután az előző miniszterelnök, Milanović alaposan összekülönbözött Belgráddal (is) menekültügyben. Az első magas szintű találkozóra már sor került, mert Orešković összefutott Aleksandar Vučićtyal Londonban egy nyugat-balkáni gazdasági csúcson. Sok mindenről nem lehetett szó, hiszen az új horvát miniszterelnök nem szokott a saját ügyeibe beleszólni.

2016. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Néhány szó a magyar parlamentről

De ha a polgári állam a saját alkotmányos formáihoz se ragaszkodik, akkor nem érvényes a magyar >

Tovább

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább