2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Mit olvas az elnök?

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„Mondhat David akármit, Tomo úgyse fogja elolvasni a könyvét, erről ismert.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

ÖNKÉNTESEK. Kinek nem volt még része az utóbbi hetekben olyasfajta telefonos zaklatásban, hogy egy behízelgő női (vagy férfi) hang a hatalmi párt nevében aziránt érdeklődik, hogy mennyire elégedett a kormány politikájával? És rájuk szavazna-e ismét a közelgő választásokon? Kinél nem csöngettek be ugyanezen párt ifjú aktivistái, akik nyilván nem csekély tiszteletdíjat kapnak fáradozásukért, ugyanezekkel a kérdésekkel? Rendszerint ezzel az álságos kérdéssel vezetve be mondókájukat: „Hogy s mint szolgál a kedves egészsége?”.

Nemcsak bosszantó ez a tényleges választási hadjáratot megelőző, erőszakosan tolakodó kampány, hanem egyenesen felháborító és ráadásul törvényellenes is. A kéretlen pártpropagandának ez a formája ugyanis a polgárok zaklatásának minősíthető, és így minden logika szerint büntetendő kellene, hogy legyen. Persze, hogy nem szaladunk a bíróságra a feljelentéssel, úgyse lenne semmi értelme, s ezzel a körülménnyel élnek vissza a propagandisták. Arra hivatkoznak, hogy aktivistáik csupán felmérést végeznek, mégpedig önkéntes alapon, úgyszólván lelkesedésből, ezt pedig semmilyen törvény sem tiltja.

Így érvelt a napokban az újvidéki városi vízművek igazgatója, Tomislav Bokan is, aki azokra vádakra, hogy agitációs munkára kényszeríti a cég dolgozóit, azt válaszolta, hogy munkatársai valóban részt vesznek az „előzetes szavazatgyűjtési” akcióban, de szó sincs kényszerről! És azt is cáfolta, hogy bármilyen jutalmat kapnak azok, akiknek a legtöbb „biztos szavazatot” sikerül begyűjteniük. Bokan úr különben az ultranacionalista Dinara-Drina-Duna formáció vezetője, a városi tanácsban a szocialisták és a haladók hű szövetségese. Ám rögtön kétségessé válik az állítólagos önkéntesség, ha tudjuk, hogy a közművekben tervezett létszámcsökkentés keretében a szóban forgó intézményből is mintegy hatvan dolgozót készülnek elbocsátani. Ugyanilyen veszélynek vannak kitéve a többi kommunális vállalat dolgozói is, és rettegve gondolnak a választások utáni időkre.

Ezért legyünk hát elnézőek, ha a vízóraleolvasó legközelebb az elfogyasztott köbméterek regisztrálása közben párthovatartozásunk felől kezd érdeklődni, és melegen ajánlja a hatalmi formációkat. Gondoljunk arra, hogy, szegény, nem ideológiai alapon kérdezősködik, hanem csupán a munkahelyét igyekszik megtartani.

Egyébként nevezett vízügyi pártkáder nemrég, mint emlékezhetünk rá, azzal vonta magára a közvélemény figyelmét, hogy az ortodox püspökség papjaival megszenteltette a városi vízvezeték vizét. Azóta mi, újvidékiek abban a kivételes kegyben részesülünk, hogy – talán világviszonylatban is egyedüliként - szentelt vizet ihatunk a csapból. Méghozzá felekezeti hovatartozástól függetlenül.

A szomszédom esküszik rá, hogy amióta szentelt csapvízben áztatja a lábát, enyhült a reumája.

ELHATÁROLÓDÁS. Csak meg kell nézni a világhálót, hogy lássuk, milyen nagy visszhangja van Filip David kijelentésének, amely a Szerbiai Nemzeti Könyvtár pénteki ünnepségén hangzott el, amikor a közkönyvtári hálózat legjobb könyvéért járó díj átvételekor elhatárolódott az ünnepségen megjelent Tomislav Nikolić elnöktől, hangoztatva, hogy soha nem értett egyet politikájával. „El kell határolódnom Tomislav Nikolić jelenlététől. Az elnöki intézményt tiszteletben tartva én a kilencvenes évektől kezdve nem támogatom politikáját” – mondta az ismert író.

Nikolic később újságírók előtt úgy kommentálta a kínos esetet, hogy a díjazottnak ehhez „nem volt szüksége se bátorságra, se jólneveltségre”.

A hír villámgyorsan elterjedt Belgrádban, barátok, ismerősök és ismeretlenek gratuláltak Filip Davidnak, ő pedig kijelentette: „Egészen normális és természetes dolog volt ez…Egy olyan gesztus, amit meg kellett tennem, nem látok ebben semmi különöset”.

„Kitartok a kijelentésem mellett, mert a politika beszennyezte egész életünket. A politika a vétkes a provincializmusért, az alpáriságért, a primitivizmusért, ami úrrá lett társadalmunkon, azért, hogy az egész nemzet a reality-k és a tabloidok színvonalára süllyedt”, vélekedett az író, aki azt is felrója a politika képviselőinek, hogy a kultúrát a társadalom peremére szorították.

Érdekes módon a kommentelők között alig akadt, aki védelmébe vette volna T. Nikolićot, viszont a legtöbben Filip David bátorságát magasztalják, azt, hogy a nagyközönség előtt demonstrálta egyet nem értését a politikus múltbeli és jelenlegi tevékenységével.

„Sokan vagyunk, akiknek nem olyan rövid az emlékezetünk, hogy ne emlékeznénk nagyon is jól Nikolić szégyenletes kijelentéseire. Ő és cimborája, A. V. abban a hitben ringatják magukat, hogy minden korábbi cselekedetük feledésbe merült…”, írta egy blogszerző.

Egy másik olvasó szerint azt, amit Filip David tett, Jean Paul Sartre idejében értelmiségi bátorságnak nevezték. „Végre egy értelmiségi megmutatta, hogyan kell ellenállást tanúsítani egy tanulatlan politikussal szemben, aki szégyent hoz az országra”.

Még egy tömör vélemény: „Mondhat David akármit, Tomo úgyse fogja elolvasni a könyvét, erről ismert”. (…)

 

2016. február 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább