Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
Árnyjáték
„Gazdag és vidám történet ez – sok vérrel, tragédiával, kilátástalansággal, reménytelenséggel.” Radnóti Sándor (Revizor, Kritikai portál):
Végel László: Balkáni szépség, avagy Slemil fattyúja, Noran Libro 2015.
Végel László gazdag életművének egyik legjobb darabját írta meg ebben a szövevényes pikareszk regényben.
A regény elbeszélője ugyanazt a vezetéknevet viseli, mint nagyapja – akinek a történetét meséli –, de keresztnevei, sőt vezetékneve írása már bizonytalan: Franz Schlemihl, Slemil Ferenc, Franjo Slemil. Különböző szándékok, érzületek, megfontolások, politikai-történelmi kényszerűségek, impériumváltozások és azok emlékei diktálják ezt a három változatot. S ugyanígy a generációk neve is változékony, a nagyapát „Johann Schlemihlként vezették be a nagykönyvbe, a lányából Slemil Erika lett, unokáját pedig Franjo Slemil néven regisztrálták. Mi lesz velünk? A nevünk kísért, mint az árnyék, ránk ragad, és sohasem szabadulunk meg tőle. Nyomon követ, ha akarjuk, ha nem. Úgy látszik, neked három neved lesz, ami azt jelenti, hogy három árnyékkal élsz, fakadt ki.”
A „lúzer”, a vesztes, a pechmadár, a balszerencsés ember egykor igen elterjedt jiddis kifejezését az egyébként háromszor is nevet váltó francia-porosz írónak, Adalbert von Chamissónak Peter Schlemihlje tette halhatatlanná, aki eladta árnyékát az ördögnek és ezzel szerencsétlenné vált. Ez a különös történet („wundersame Geschichte”, 1814) sok mindenkire hatott, sok mindenki fantáziáját keltette föl, míg eljutott Végelig. Marx egyszer olyan helyzetről beszélt, amelyben „emberek és események fordított Schlemihlekként jelennek meg, árnyakként, amelyek elvesztették testüket”. Végel Slemiljei is fordított Schlemihlek, árnyékuk megsokszorozódik és testük szétfoszlik.
Valóban, azok a vigaszok, amelyek e véres balkáni földön is a testből erednek, nemigen jutnak ki a két Slemilnek: a nagyapát ideiglenesen elhagyja a felesége és a műhely tulajdonosának családjával Bécsbe megy, míg ő kislányával ottmarad Újvidéken, hogy őrizze a műhelyt. Vége az első világháborúnak, Schwarz úr belátja, hogy mindennek rossz vége lesz, s családostul, Slemil feleségével együtt eltűnik a történetből. A nagypapának megmaradnak szerény don quijotei álmai vagy rögeszméi, előbb a műhely megőrzése, utóbb az, hogy lánya postáskisasszony lehessen. A balkáni szépséget, egy megszálló katonatiszt szeretőjét, aki maga is Bécsbe akar visszatérni, ahol egy festőnő aktképeinek modellje volt, kiszolgálja, de testének legföljebb a látványa jut neki. Az unoka is középkoráig asszony nélkül él, s amikor összeköti végül valakivel az életét, abban sincs sok köszönet.
Forog a történelem kereke, s múlik két-három nemzedék élete. Aki helyben marad, az magyar, német, szerb uralmat él át, nacionalista, fasiszta, kommunista eszmékkel kell megbarátkoznia, s aki tegnap sztálinista, annak mára antisztálinistává, titóistává kell válnia, vagy ha nem, kihull a rostán. Hol magyarnak, hol németnek, hol szerbnek lenni előnyösebb. Az öreg Slemil, miközben címereket kalapál – amit aztán unokája folytat – a mindenkori igényeknek megfelelően, átéli a megszégyenülés és megdicsőülés minden lehetséges változatát, hol derék magyarként dicsérik, hol áruló magyarként vetik meg, hol börtönbe kerül, mert csalódik Sztálin elvtársban, hol ugyanezért élvez előnyöket. Verik és kivégzéssel fenyegetik, máskor meg kárpótolják. A kerék halála után sem áll meg: utcát akarnak elnevezni róla, mint derék antikommunistáról, majd kiderül, hogy a jámbor szándék mögött banális ingatlan biznisz húzódik meg.
Árnyjáték, persze, hogy árnyjáték, de a véresen mulatságos pikareszk mögött mégis csak fölsejlik egy majd évszázadnyi nemzedék életének hiábavalósága és boldogtalansága. Végel a saját helyéről nézi a világot. Ez a hely Újvidék, Neusatz, Novi Sad, vagy ahogy Mária Terézia elnevezte, Neoplanta. Itt föltehető a kérdés: „Miféle haza? Hol a haza? Mit jelent az a szó, hogy haza? Látja, kisasszony, ezzel máig nem vagyok tisztában, pedig hol az egyik hazának, hol a másiknak készítettem a címereit.” Ugyanez a kérdés Budapesten vagy Kiskundorozsmán nyilván nem tehető fel, hiszen ezek a helyek sohasem voltak elszakított területek. (Amely kifejezés megint csak ítéletekkel és előítéletekkel terhelt.) Más kérdések – a különböző világnézeti identitások – viszont közösek, de időben különbözőek, hiszen Tito egy ideig láncos kutya volt errefelé, amíg aztán Hruscsovnak ki kellett kérnie a beleegyezését, hogy Kádár legyen a forradalom leverése után a főmagyar. Ezek a különbségek azonban sem a mi szempontunkból, sem bármilyen más elképzelhető szempontból nem teszik provinciálissá Végel történetét, csak lokálissá – univerzálisan lokálissá.
Gazdag és vidám történet ez – sok vérrel, tragédiával, kilátástalansággal, reménytelenséggel.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A fegyverek dörögnek, mi pedig bulizunk
Igaz, a remény csak azokat hagyhatja cserben, akiknek voltak reményeik, illúzióik vagy utópiáik. Az értelmiségi filiszter távol >
A demagóg lojalitás jutalma
Az EP-képviselői jelölése alkalmából Vicsek a Magyar Szó nevű véemeszes napilapnak elmondta, hogy az Európai Parlamentben >
VMSZ-POFONOK A VAJDASÁGI MAGYAROKNAK
Az utóbbi időben többen is rámutattak, köztük jómagam is, hogy a magyar közösség jelenlegi válságán – >
Torontáltordára kéne menni
Az alkalmi nyelvészkedés után a hölgy visszatért az eredeti kérdéséhez: hogy fog eljutni Torontáltordára személygépkocsi nélkül. >
Folytatódik a kis bácskai sárdobálás
Azok, akik hűségesen kiszolgálták Lovas Ildikót, vagy akiket ő helyezett fontos tisztségbe, most majd rá hárítják >
RENDSZERÖSSZEOMLÁS: AZ ÚJVIDÉKI BÖLCSÉSZKAR AUTONÓMIÁJÁNAK BOTRÁNYOS TIPRÁSA
A bölcsészkar blokádja olyan példátlan, mesterségesen generált, megengedhetetlen botrány, amely még véletlenül sem csupán dr. Dinko >
Ismét
Egy harmincnégy évvel ezelőtti Hét Nap harmadik oldala. Sajtótörténeti jelentőségű impresszum, még mindig izmos, jóval negyvenezer >
Mikor tévesztettünk utat és miért?
Mikortól kezdődött a Magyar Nemzeti Tanácsban a VMSZ kétharmados többsége.? Milyen erők marginalizálták a többi kisebbségi >
SZEREPZAVARBAN
Az írásokból az is jól kivehető, hogy Pásztor Bálint tisztségek halmozásával él vissza, fellépései szerepzavarosak: pártelnöki, >
Újvidék elvesztette a régi identitását, és nem talált újat
Tudom, felesleges nosztalgiázni, hiszen a nagyvárosokat a szüntelen változás jellemzi. Újvidéknek is változni kell. A változás >
A VMSZ-ES PROPAGANDA TÁMOGATÁSA KÖZPÉNZBŐL
A VMSZ és az MNT vezetői a médiába visszahozták a szocialista időkből ismert demagóg beszédet, a >
Aki tanú akar lenni, pokolba kell annak menni
Ráadásul vannak tévedések, amelyek csak a mai szemmel nézve tűnnek tévedéseknek, holnap esetleg kiderül, pontosak voltak. >